„Petőfi abszolút celeb volt” – a költőt és korszakát bemutató könyvsorozat indult!

Farkas Anita tudósítása

A 2022–23-as Petőfi-bicentenáriumi ünnepségsorozat egyik fontos sarokpontja az a könyvsorozat, aminek első nyolc kötetét mutatták be az A38 hajón. Az Osiris Könyvkiadó gondozásában és a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozásában megjelenő könyvek nem csak a szigorúan vett irodalomtörténetre koncentrálnak, művészettörténeti kiadványokat is terveznek, és a komplett csomagokat minden iskolai és közkönyvtárba eljuttatják majd.  

Gyurgyák János, az Osiris Könyvkiadó vezetője elmondta: a művek előkészítése másfél évvel ezelőtt elkezdődött. Koncepciójuk szerint

annak legnagyobb alkotóival, Petőfi mellett többek között Vörösmarty Mihállyal, Arany Jánossal és Madách Imrével. A műveket és monográfiákat recepciókötetek egészítik ki, amelyekbe hiánypótló módon összerendezik az elmúlt két évszázad legfontosabb tanulmányait. A mintakötetet Margócsy István készítette el Petőfi Sándor emlékezete címmel, a többi szerző esetében is hasonlót terveznek.

A sorozat első részeiként már kézbe fogható Hermann Róbert Az 1848–49 forradalom és szabadságharc című munkája, amely tágabb politikai szemlélettel vizsgálja ezt a korszakot, valamint Osztovits Szabolcs kronológiája, a „Sors, nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája című kötet. Petőfi Sándor összes prózai írása és levelezése, valamint próza- és drámafordításai Szalisznyó Lilla és Zentai Mária irodalomtörténészek gondozásában készült el, összes versei Kerényi Ferenc szerkesztésében jelennek meg. Utóbbi a Petőfi Sándor élete és költészete című munkát is jegyzi, amely kritikai életrajz, tartalmazza a költő részletes biográfiáját, feltárja életműve keletkezéstörténetét, bemutatja egykorú fogadtatását és a recepció legfontosabb irányait is. A magyar romantika ikercsillagai – Jókai Mór és Petőfi Sándor című, Szilágyi Márton szerkesztette tanulmánykötet pedig egymás tükrében próbálja meg értelmezni az 1840-es évek két legnagyobb magyar irodalmi tehetségének az életművét.

A kötetek ünnepélyes bemutatója után beszélgetésen Margócsy István irodalomtörténész, kritikus, az ELTE XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője elmondta, hogy Petőfi Sándor

„Az irodalmi diskurzus azóta körülötte forog: nem ismerek olyan közepes vagy közepesnél jobb kiváló költő, írót, aki ne reflektált volna valamilyen módon a munkásságára, akár hódolólag, akár tréfásan, akár patetikusan. A tőle látszólag távol álló Pilinszky János vagy Kassák Lajos ugyanúgy fontosnak tartották a vele való viszonyukat tisztázni, mint azok, akik a politikáját úgymond folytatni akarták. Ezért nagyon fontos állandóan újraértelmezni a Petőfi-képet. És amiatt is, mert Petőfi százötven éve folyamatosan jelen van az iskolai oktatásban, emiatt hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindent tudunk róla. Ez a kötelező március 15-i ünnepségeknek is köszönhető, egységesen sulykolt kép azonban sem tudományos, sem az irodalmi recepcióval nem összeegyeztethető, éppen ezért érdemes ma is új szempontokkal, új látásmóddal, új költői hangulatokkal új értelmezéseket kínálni.”

Hermann Róbert történész ilyen új értelmezési szempontként említette meg, hogy Petőfi nem csak abban egyedülálló, hogy a kora és a későbbi korszakok irodalmát, irodalmi életét ennyire erősen meghatározta. 

„Azon kevesek egyike volt, akinek emblematikus történelmi szerep is jutott: alig néhány embernek jut az a dicsőség, hogy akad az életében egy olyan nap, amikor eljátszhatja a vezér szerepét. Mindezeket megvilágítandó én most az új kötetben két meghatározó versét vettem mikroszkóp alá: a Dicsőséges nagyurakat és természetesen a Nemzeti dalt. Előbbi lényegében hozzájárult ahhoz, hogy a pozsonyi országgyűlés elfogadja a jobbágyfelszabadítást, attól tartva, hogy a Petőfi-vízió hatására valóban kitör egy országos parasztlázadás, utóbbi a forradalomban betöltött szerepét pedig azt hiszem, senkinek nem kell magyarázni.”

Ugyanakkor az is érdekes és a Petőfi-képet még tovább árnyaló történet – tette még hozzá Hermann Róbert –, hogy

A hozzá hasonló, saját értékek és elvek szerint élő személyiségek egyszerűen képtelenek a konszolidációra, ezért 1848 márciusa után folyamatosan konfliktusokba keveredett. És nemcsak azért, mert elkövette azt a nagy hibát, hogy a leendő választóinak őszintén megmondta, mit gondol róluk, hanem mert az 1848–49-es időszakban a három tényleges és két ügyvezető hadügyminiszter közül hárommal is összeveszett. 

„Az a fajta ember volt, akit soha nem érdekelt, kivel áll szemben, gondoljunk csak a Jókaival vagy Vörösmartyval, sőt a családtagjaival vívott csatáira. Egyetlen emberrel, Bem apóval jött ki maradéktalanul, aki ugyanolyan elviselhetetlen volt, mint ő. És talán Arany Jánossal, de ahhoz annak hihetetlen türelme kellett. Hogy mégis a mai napig Petőfi áll a legközelebb a magyar szívekhez, az a nyelvi-gondolati korszerűségének köszönhető. Vörösmarty vagy Kölcsey életműve mostanra nagyjából befogadhatatlan lett, az övé, beleértve a versei mellett az elbeszélő költeményeit, az Útirajzokat vagy a publicisztikáit, viszont Petőfi a XXI. században is remekül olvasható és értelmezhető.”

Ezt a szempontot emelte ki még Margócsy István is, aki szerint

„Talán azért is, mert az életműve rendkívül sokféle, és ezt nem ártana az iskolákban is észrevenni a tévesen parasztromantikának és nem bátor és korszerű tettnek beállított népiesség kizárólagos erőltetése helyett. Vidám helyzet- és népdalokkal indult, utána fogta magát, és megírta a nagy terjedelmű János vitézt, illetve A helység kalapácsát, de a kettő még véletlenül sem hasonlít egymásra. Majd jött a szentimentális Cipruslombok, menet közben egy vad romantikus gótikus rémregény, 1847–48 a politikai agitáció szolgálatába is állított versek, és még hosszan sorolhatnám. A magyar irodalomban párja nincs szorgalommal dolgozott: volt olyan év, amikor három kötete jelent meg. 24 éves korában kiadták az összes költeményét, amire korábban nem volt példa a hazai könyvnyomtatás történetében: a nagy alakú, gyönyörű és drága könyv fél év alatt háromezer példányban elfogyott.”

Ez ma már talán egy hozzá fogható költő esetében is elképzelhetetlen volna,

arra Margócsy István néhány személyes példát említett.

„Gyűjtöm a régi fotókat, és egyszer megvettem egy XIX. század végi nemes család fényképalbumát. A képeken természetesen családtagok, ismerősök volt, és a fő helyre, Manci néni és a plébános közé, ott van szépen beragasztva Petőfi arcképe. Abban az időben ugyanis már az ország minden pontján meg lehetett vásárolni ezeket a sokszorosított nyomatokat, Petőfi mai divatos szóval élve, abszolút celeb volt. De ami még ennél is jobban meglepett, amikor néhány éve két nyíregyházi lány videoklipjét több mint egymillióan lájkolták. A kicsit dadaista és tökéletesen összevissza szöveg refrénje: Itt már mindenki Petőfi Sándor, tökéletesen jelzi, hogy bár talán nem a magaskultúra igényéből fakadt ez a sor, mégis ma is bárkiben képes valamilyen reflexiót előidézni az alakja.”