Az európai lakosságot a középkorban megtizedelő pestisjárvány, a Fekete Halál Közép-Ázsiából, a mai Kirgizisztán területéről indult el pusztító útjára – állítja egy kutatás, amely hét évszázados rejtélynek vet véget. Kutatók, aki a Nature című tudományos folyóiratban publikálták eredményeiket szerdán, egy észak-kirgizisztáni temetkezési helyen, a Csu-völgyben vettek DNS-mintát a bubópestis 14. századi – 1338/39-ben elhunyt – áldozatainak maradványaiból. A pestisjárvány 1346-ban érte el Európát a Földközi-tenger medencéjén keresztül, a Fekete-tengerről árut szállító hajók révén. Mindössze nyolc év alatt a Fekete Halál néven emlegetett ragály helyenként a lakosság 60 százalékát is kiirtotta Európában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, és elindított egy olyan epidémiát, amely hosszabb-rövidebb szünetekkel 500 éven át felütötte a fejét.
Kirgizisztán, Iszik-köl tó
A kutatók mindeddig nem tudták megállapítani a járvány eredetét, amelyről heves viták folytak. A leggyakoribb elmélet szerint Kínából indult ki, de erre nem volt semmilyen komoly bizonyíték. „Mindig lenyűgözött a Fekete Halál, és egyik nagy álmom volt, hogy megfejtsem eredetének rejtélyét” – mondta egy, a kutatást bemutató szerdai sajtókonferencián Phil Slavin, a katasztrófák kutatására szakosodott történész, a publikáció egyik szerzője. A skóciai Stirling Egyetem professzora ismert két, 19. század végi ásatások során feltárt középkori temetkezési helyet a kirgizisztáni Iszik-köl tó közelében. Az itt talált 400 síremlék közül mintegy százon a halálozás dátumaként 1338 vagy 1339 szerepelt, és ősi szíriai nyelven egy felirat arra utalt, hogy az elhunyt valamiféle dögvészben halt meg.
Mindez azt sugallta, hogy túlzott arányú halálozás sújtott egy közösséget hét-nyolc évvel azelőtt, hogy pestisjárvány érte el Európát. Az elhalálozások okának kiderítése céljából a kutatók DNS-mintát vettek hét csontváz fogazatából. „A fogbél értékes információforrás, mert véredényekben gazdag terület, amely jó eséllyel segít kimutatni a vérben lévő kórokozókat” – mondta Maria Spyrou,
a németországi Tübingeni Egyetem kutatója, a kutatás egy másik szerzője.