Vasárnaptól a Tháliában vendégeskednek a vidéki és a határon túli színházak

Június 5-én a csíkszeredai Csíki Játékszín III. Richárdjával kezdődik, 11-én az Újvidéki Színház Anna Kareninájával, illetve a Télikertben Mrożek Emigránsok című színjátékával (Soproni Petőfi Színház) végződik a Thália Színház hiánypótló fesztiválja. A 12, határon túlról és vidékről érkező előadás mindegyike kuriózum a maga műfajában: a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című különleges regényadaptációja idén elnyerte a Kortárs Magyar Dráma díjat, és hasonlóan erős a kínálat a klasszikusokból is. Június 7-én a Nagyszínpadon például A Karamazov testvérek látható majd a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában, Szabó K. István rendezésében. 

„A pandémia miatt egy évet csúsztunk a bemutatóval, így volt időm alaposan elmerülni Dosztojevszkij csodálatos világában. Persze ilyenkor mindig az a probléma, mit hagyjunk ki mindebből a színpadon. A Karamazov testvérek esetében ez különösen érdekes kérdés, hiszen ez a mű tulajdonképpen négy regénytöredék szövevényes ötvözete, amiből nem könnyű egy következetesen felépített, egyszerű és olvasható változatot elkészíteni. Engem az apa és fiai közti patriarchális berendezkedés érdekelt leginkább. És magának a bűnnek a szövevényes útja, egyáltalán a bűnbocsánat lehetősége. Hiszen mindannyian szembenézünk vele, milyen következményei vannak a tetteinknek. És ami talán még fontosabb: milyen következményei vannak már csupán a gondolatainknak is” – mondja Szabó K. István. Az előadás érdekessége, hogy a Horesnyik Balázs tervezte díszlet egy hatalmas ikonosztáz, mint

próbálunk szembesülni a hiányával és helyettesíteni valamivel”. 

Június 8-án, szerdán a Miskolci Nemzeti Színház nagy sikerű Feketeszárú cseresznyéje érkezik Budapestre: a 2020-ban az évad előadásának választott Hunyady Sándor-drámát Szőcs Artur vitte színre. „Bár adta volna magát a dátum, a darabot nem csupán a Trianon-évforduló miatt vettük elő. Még rendező szakon találkoztam vele, nagyon megtetszett, és hosszú éveken át magamban hordoztam, várva a pillanatot, hogy olyan színházzal, színészekkel találkozzam, ahol elővehetem. A 2019-es bemutató előtt egy évvel éppen Szabadkán dolgoztam, és mivel a történet is ott játszódik, sőt, Hunyady Sándor eleve a városban kapta az ihletet a megírására, lassan kezdett összeállni a kép. A szabadkai nyolc hét alatt beleástam magam a helyi levéltárban a korabeli katonai levelekbe, aztán hazajöttem, a miskolci színházba új fiatalok érkeztek, és egy véletlen folytán megismerkedtem a délszláv népzenét játszó Babra zenekarral is. Úgy éreztem, mindez egy pontba mutat, eljött az én időm” – mesél az előadás születéséről a rendező. Szőcs Artur a rá jellemző bátorsággal nyúlt az anyaghoz, a vendégszövegek beemelése, valamint tánc, zene és próza egysége révén a végeredmény az eredeti lényegét abszolút tiszteletben tartó, mégis nagyon korszerű és izgalmas lett.

Hasonlóan a Kecskemétről érkező A mi kis városunkhoz: Thornton Wilder a dzsesszkorszak előtt amerikai kisvárosi életérzést megidéző darabját az orosz Ilja Bocsarnikovsz állította színre.

„Ahogy minden szövegben, ebben is az érdekel, hogyan találhatjuk meg a kizárólagos boldogságot. A rendezéseimben ezért mindig arra törekszem, hogy olyan kérdéseket tegyek fel, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy ebben a boldogságkeresésben előrébb jussunk. Ez a történet egy vidéki városka lakóiról szól, ahol az emberek még együtt tudnak reggelizni, egymás szemébe tudnak nézni, őszintén meg tudják kérdezni a másiktól, mi van vele, este meg együtt szagolnak bele a levegőbe, hogy érezzék a virágok illatát. Egyszerű, hétköznapi dolgokban megtalálni az örömöt, és azt időben észrevenni: vajon ez lenne a boldogság? Erre kérdezünk most rá a színészekkel közösen” – magyarázza a világszerte elismert fiatal orosz rendező.

A Moszkvai Állami Színház Stúdiójában diplomázott

, Kecskemét mellett többek közt Kaposváron (Meggyeskert) és Debrecenben (Óz, a csodák csodája, Balfácánt vacsorára!) is dolgozott már. 

„Nyolc-kilenc közös munkán túl már senki előtt nem rejtegetem a rajongásomat a magyar színház és a sokszínű és nagyon tehetséges magyar színészek iránt. Hála istennek nem érzem, hogy külön koordináta-rendszerben helyezkednének el mondjuk az orosz kollégáikhoz képest, épp ellenkezőleg: nagyon jól értjük egymást” – fogalmazza meg, miért szeret hozzánk visszajárni. Arra a kérdésre pedig, hogy nem hiábavaló álom-e a tökéletes boldogságban hinni, úgy válaszol, hogy „keresztény emberként hiszek benne, hogy ez elérhető, csak még nem tanultuk meg, hogyan. Csehov Három nővérében van egy érdekes vita erről Versinyin és Tuzenbach között. Versinyin szerint van ugyan tökéletes boldogság, de azt ő már nem fogja megélni, és valószínűleg az unokái sem. Tuzenbach erre felfokozott állapotban azt válaszolja, hogy akkor is minden egyes nap a boldogság elérésével kell foglalkoznunk, még ha ez látszólag értelmetlennek is tűnik. És én vele értek egyet. Mert hiszek benne, hogy a Teremtő minden tettünk és hibánk ellenére is szeret minket, és új lehetőségeket fog adni. De nagyon fontos, hogy ezeket felismerjük, és élni is tudjunk velünk.”

A Thália Fesztivál 2022 részletes programjáról, a további előadásokról, illetve a jegy- és bérletvásárlási lehetőségekről a Fesztivál - Thália színház (thalia.hu) oldalon lehet tájékozódni.

Nyitókép: https://thalia.hu