Június 5-én a csíkszeredai Csíki Játékszín III. Richárdjával kezdődik, 11-én az Újvidéki Színház Anna Kareninájával, illetve a Télikertben Mrożek Emigránsok című színjátékával (Soproni Petőfi Színház) végződik a Thália Színház hiánypótló fesztiválja. A 12, határon túlról és vidékről érkező előadás mindegyike kuriózum a maga műfajában: a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című különleges regényadaptációja idén elnyerte a Kortárs Magyar Dráma díjat, és hasonlóan erős a kínálat a klasszikusokból is. Június 7-én a Nagyszínpadon például A Karamazov testvérek látható majd a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában, Szabó K. István rendezésében.
„A pandémia miatt egy évet csúsztunk a bemutatóval, így volt időm alaposan elmerülni Dosztojevszkij csodálatos világában. Persze ilyenkor mindig az a probléma, mit hagyjunk ki mindebből a színpadon. A Karamazov testvérek esetében ez különösen érdekes kérdés, hiszen ez a mű tulajdonképpen négy regénytöredék szövevényes ötvözete, amiből nem könnyű egy következetesen felépített, egyszerű és olvasható változatot elkészíteni. Engem az apa és fiai közti patriarchális berendezkedés érdekelt leginkább. És magának a bűnnek a szövevényes útja, egyáltalán a bűnbocsánat lehetősége. Hiszen mindannyian szembenézünk vele, milyen következményei vannak a tetteinknek. És ami talán még fontosabb: milyen következményei vannak már csupán a gondolatainknak is” – mondja Szabó K. István. Az előadás érdekessége, hogy a Horesnyik Balázs tervezte díszlet egy hatalmas ikonosztáz, mint
a szentségektől megfosztott világ szimbóluma, ahonnan „kiűzték Istent, akit folyamatosan keresünk,
próbálunk szembesülni a hiányával és helyettesíteni valamivel”.
Június 8-án, szerdán a Miskolci Nemzeti Színház nagy sikerű Feketeszárú cseresznyéje érkezik Budapestre: a 2020-ban az évad előadásának választott Hunyady Sándor-drámát Szőcs Artur vitte színre. „Bár adta volna magát a dátum, a darabot nem csupán a Trianon-évforduló miatt vettük elő. Még rendező szakon találkoztam vele, nagyon megtetszett, és hosszú éveken át magamban hordoztam, várva a pillanatot, hogy olyan színházzal, színészekkel találkozzam, ahol elővehetem. A 2019-es bemutató előtt egy évvel éppen Szabadkán dolgoztam, és mivel a történet is ott játszódik, sőt, Hunyady Sándor eleve a városban kapta az ihletet a megírására, lassan kezdett összeállni a kép. A szabadkai nyolc hét alatt beleástam magam a helyi levéltárban a korabeli katonai levelekbe, aztán hazajöttem, a miskolci színházba új fiatalok érkeztek, és egy véletlen folytán megismerkedtem a délszláv népzenét játszó Babra zenekarral is. Úgy éreztem, mindez egy pontba mutat, eljött az én időm” – mesél az előadás születéséről a rendező. Szőcs Artur a rá jellemző bátorsággal nyúlt az anyaghoz, a vendégszövegek beemelése, valamint tánc, zene és próza egysége révén a végeredmény az eredeti lényegét abszolút tiszteletben tartó, mégis nagyon korszerű és izgalmas lett.