Kié a Krím? – történész a félsziget múltjáról

Fedinec Csilla, történész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa, akit korábbi Ukrajna témájú megszólalásai után most a Krím kérdéséről faggattunk.

***

Kié volt előbb a Krím: az oroszoké vagy az ukránoké?

Ez ma

A civilizáció nemcsak azt jelenti, hogy nem barlangban lakunk, hanem évezredek során az emberiség kialakította az együttélés szabályait. Az állam definíciójának alapvető eleme az államterület, amely felett teljes és kizárólagos jogot gyakorol, s ahol más állam csak a hozzájárulásával fejthet ki bármiféle tevékenységet. Ennek az államterületnek a határait nemzetközi szerződések rögzítik. Továbbá létezik a történelmi határok elve, amely a kialakult szokásnak megfelelő határmegvonást jelenti, s amely az újonnan függetlenedő államokkal összefüggésben kapott szerepet. A 19. században jelent meg először, majd általános alapelvvé vált.

Az alapokig ásva: hogyan lehet egyáltalán területet szerezni?

Olyan terület megszerzésével, amely által nem csökken más ország területe, vagy pedig hódítással. Az emberiség történelme során többnyire a hódítást gyakorolta. Vannak persze manapság is nem államterületnek minősülő területek – a nyílt tenger, a tengerfenék és a világűr, valamint különleges jogállású területek – mint a sarkvidék, a tengerszorosok. Ha a civilizált világ felől nézem,

A tengerszorosok különleges jogállására pedig példa a Földközi- és a Fekete-tengert összekötő Boszporusz és Dardanellák, amelyek használatát az 1936-os montreux-i egyezmény szabályozza, s amelynek betartását azóta Törökország ellenőrzi. A vitás kérdéseket háborúban vagy Nemzetközi Bíróságon lehet elintézni: de a háború csak a filmekben és a könyvekben romantikus.

Hogyan változott a Krím státusza az évszázadok alatt?

A középkori Kijevi Rusz nevű államot a mongol-tatár hódítás pusztította el a 13. század első felében. Létrejött a hatalmas mongol-tatár állam, az Arany Horda, amelyik az egykori keleti szláv állam területeinek nagyobb részét uralta mintegy kétszáz éven keresztül: ez egyre inkább visszahúzódott keletre, utódállamokat hagyva maga után, közte a Krími Kánságot, amely egészen 1783-ig Kelet-Európa történelmének meghatározó tényezője volt.

amely felszámolta a krími tatár államot és területét betagolták az cári közigazgatásba. A Szovjetunió megalakulásáig ez körülbelül annyi idő, mint ameddig a törökök tartották megszállva Magyarországot. A Szovjetunióban Krím az orosz tagköztársaság autonóm területe volt, majd 1954-től az ukrán tagköztársasághoz tartozott. A független Ukrajnában is autonómiával rendelkezett, hogy ezzel semlegesítsék az orosz szeparatista törekvéseket, azonban a krími tatárok autonómiájáról nem esett szó. Ezután jött 2014, amikor az orosz katonaság által megszállt Krímen, az orosz fegyverek árnyékában szerveztek népszavazást: végül az orosz parlament ratifikálta a Krímnek Oroszországhoz való csatlakozásáról szóló szerződést. Így lett de facto Oroszország területe, de jure azonban továbbra is Ukrajnához tartozik.

Gustav-Teodor Pauli: Krími tatárok

Kik voltak az „európai szem” számára kissé titokzatosnak tűnő krími tatárok?

Mindenekelőtt tisztáznunk kell a népnevet. A magyarországi hódítást tatárjárásnak nevezzük, de ugyanúgy nevezhetnénk mongol hódításnak is. Kelet-Európa történelmével kapcsolatban viszont ugyanezekkel a hódítókkal kapcsolatban fontos a mongol népnév megkülönböztetése, hogy elváljon a tatár népcsoportok államaitól, amelyek a mongol Arany Horda felbomlása után jöttek létre. Ilyen a Krími Kánság is.

A sokféle nomád etnikum, amelyek keverékéből a krími tatár nép kialakult, a 4. századtól vándorolt a kelet-európai sztyeppére. Az egység kiformálódásában három tényező játszott szerepet: a közös terület, a közös nyelv és az iszlám vallás, amelyet akkor vettek fel, amikor az Arany Horda fennhatósága alá kerültek. Nyelvük az újtörök nyelvek északnyugati (kipcsak) csoportjába tartozik, akárcsak a magyar honfoglalásban is szerepet játszó kunok nyelve.

Hogyan változott a Krím lakossága etnikai szempontból?

Itt először is jó tudni, hogy az ukránok etnogenezisében fontos szerepet játszó kozákság tagjai között voltak krími tatárok is.

A kánság évszázadai alatt éltek szlávok a félszigeten, akiket hadjárataik során hurcoltak ide. A megszállás után a krími tatárok egy részét elűzték és megkezdődött a betelepítés. 1864-re arányuk 50%-ra csökkent, 1917-ben pedig először voltak kevesebben, mint a szlávok. A korai cári népösszeírások az oroszokat és az ukránokat együtt számolták, megbízhatóan nem lehet őket szétválasztani ezek alapján.

„Ukrajna, avagy a Kozákok Földje” a közelében levő területekkel. Johann Babptiste Homann térképe, 1720, Nürnberg

Odessza látképe, 1850 (ismeretlen metsző)

Mi történt a szovjet érában és utána?

A szovjet időszakban villámgyorsan nőtt az orosz népesség, 1944-től már a lakosság kétharmadát tették ki. 1944 májusában-júniusában a szovjetek

a náci Németországgal való kollaboráció vádjával – Némeország majdnem három évig tartotta megszállva a félszigetet. Mintegy négyszázezer embert telepítettek az Urál vidékére és a közép-ázsiai köztársaságokba, akiknek jelentős része már útközben elpusztult. A háború után a szovjet pártelit költözött előszeretettel a félszigetre.

1989-től megengedték a krími tatároknak a visszatelepedést, ami egy több mint egy évtizedig tartó folyamat volt, nagy nehézségek árán. Nem kaptak kompenzációt, nem volt megoldva a lakhatás, a munkavállalás, szociális ellátás, úgy kellett megszervezni az életüket ősi földjükön, mint akármelyik külföldinek. Azok, akik 1991 novembere, az első ukrán állampolgársági törvény életbe léptetésekor már a félszigeten éltek, automatikusan megkapták az állampolgárságot, utána azonban csak idegrendészeti eljárás keretében. Mintegy 250 ezren így is visszatértek, de továbbra is élnek krími tatár közösségek Üzbegisztánban, Kirgíziában és Oroszországban. A legnagyobb diaszpóraközösségeket egyébként Törökországban, Üzbegisztánban, Romániában és Bulgáriában találjuk.

Volt népszámlálás?

A 2001-es egyetlen ukrán népszámlálás szerint a krími tatárok 66%-a (összehasonlításul: a kárpátaljai magyarok 64%-a) élt faluhelyen, és 92%-uk (a magyarok 95%-a) nemzetiségének nyelvét tartotta anyanyelvének.

570 ezer (25%) ukrán és 260 ezer krími tatár (1,6%). Ukrajnának ez volt az egyetlen közigazgatási egysége, ahol többségben voltak az oroszok.

Fedinec Csilla

Miért volt mindig is ennyire fontos a félsziget az oroszoknak?

Oda mennék vissza, hogy még a félszigetet meghódító II. Katalin alatt felépült Szevasztopol, amely azóta is orosz haditengerészeti bázis. A Szovjetunió felbomlása után a két ország szerződésben állapodott meg arról, hogy fenntartják ezt a státuszt. Semmilyen néven nevezhető indokot nem tudott megnevezni Oroszország a megszállás indokaként. Amit pedig nem mondott ki: nem akarta, hogy a kialakult feszült helyzetben Ukrajna esetleg felmondja ezt a szerződést.

Elemzők szerint az oroszok legelemibb geostratégiai érdekéről van szó Krímmel és Ukrajnával kapcsolatban is, nacionalizmussal megbolondítva. Ebben azért lehet valami, hogy orosz érdek, és pont. Vagy nem?

Ez mit jelent? Vegyük fel a nemzetközi jogba egy szuverén állam katonai lerohanásának lehetőségét elemi stratégiai érdekből? Azt hiszem ilyen még videojátékban sincs.

Hruscsov, Szovjetunió diktátora 1954-ben egy tollvonással szülőhazájának ajándékozta a Krímet. Sok orosz szerint ez igazságtalan, főleg, hogy a krími oroszok később sem szavazhattak a hovatartozásról, többek között a Szovjetunió megszűnésekor sem. Ön mit gondol?

A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a közvélekedéssel ellentétben

A mai Oroszország területén született, s vállalt identitása alapján is orosznak vallotta magát. Az igaz, hogy néhány évig az ukrán tagköztársaság miniszterelnöke volt és a Szovjetunió vezetőjeként gyakorolt gesztusokat az ukránok felé azzal, hogy több ukrán funkcionárius került be a hivatalokba.

Az Ukrajnához tartozó Krímen 1991. január 22-én tartottak népszavazást a Moszkva által 1945-ben elvett autonómia visszaadására, ami meg is történt február 12-én az ukrán parlament által. A népszavazási kérdésben nem volt megnevezve egyik tagköztársaság sem, ez okozta az utólagos vitákat: „Akarja-e a Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság újjáalakítását a Szovjetunió, illetve a szövetségi szerződés keretében?”

Nyikita Szergejevics Hruscsov horgászás közben 1963-ban. (MTI FOTÓ)

Ukrajna függetlenségét nemcsak az ukrán parlament nyilvánította ki 1991. augusztus 24-én – ez a de facto születésnap –, hanem arról 1991. december 1-jén országos népszavazást tartottak – ez a de jure születésnap –, amelyen a Krím többsége is a függetlenség mellett szavazott, valószínűsíthetően a krími tatárok szavazatainak köszönhetően.

Amúgy

A mostani háború első napjainak legfőbb orosz célpontja a kontinentális vízcsatorna elérése volt, ugyanis a Krímnek nincs biztosítva a természetes vízellátása. Hruscsov is ezt oldotta meg és hivatalosan is gazdasági érdekkel indokolták. Bár a Szovjetunión belül nem voltak igazi határok, az adminisztráció azonban akkor is területileg működött.

Summa summárum: van jogalapjuk az oroszoknak a Krímhez történelmi, etnikai alapon?

Oroszország először 1783-ban, majd 2014-ben szállta meg a Krímet. 2014. március 18-i beszédében Putyin a krími nép önrendelkezési jogát tekintette jogalapnak. A „krími nép” alatt az össznépességet értette, és a megszállást „újraegyesülésnek” nevezte. Az újraegyesülés a szovjet történelem alapfogalma, amellyel a területszerzéseket illette. Putyin hivatkozott még a Krím ezeréves orosz voltára, abból levezetve, hogy a Kijevi Ruszt alapító Vlagyimir fejedelem az egyik legenda szerint a Krím területén vette fel a kereszténységet a 10. században. Hogy így volt-e vagy sem, nem tudjuk biztosan, de azt igen, hogy magának a Kijevi Rusznak, s attól kezdve

Nem beszélve arról, hogy a Kijevi Rusznak nem az oroszok az örökösei sem etnikai, sem területi tekintetben, hanem az oroszok, az ukránok és a belaruszok.

Mi a helyzet az önrendelkezési joggal?

Rendben, nézzük akkor az önrendelkezési jogot, minthogy a történelemből nem levezethető, hogy egy megszállás jogos vagy sem. Az önrendelkezési jogot először az ENSZ Alapokmánya ismerte el 1945-ben. Az ennek alapján kiépülő nemzetközi jogrend az önkormányzattal nem rendelkező, gyarmati elnyomás alatt élő népeknek teremtette meg a jogot a függetlenséghez vagy a más államokhoz való csatlakozáshoz. Nézzünk egy közismert példát. 1998-ban a kanadai Legfelsőbb Bíróság Québec esetleges, egyoldalú elszakadásával kapcsolatos ítéletében kimondta, hogy ha nincs gyarmati elnyomás, akkor csak az önrendelkezés belső aspektusának gyakorlására van lehetőség, összhangban az állam területi integritáshoz való jogával.

Ugyanígy Ukrajnában?

Ugyanígy 2014-ben az ukrán alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a krími parlament határozatát a népszavazásról az elszakadás kérdésében, mivel az alkotmány szerint az állam területét megváltoztatni kizárólag országos népszavazás útján lehet. Nem beszélve arról, hogy

nemzetközi szervezetek nem vettek részt megfigyelőként, csupán néhány európai szélsőjobboldali politikus volt jelen, és egyáltalán nem voltak szavazókörök a krími tatárok által lakott kompakt településeken. Az önrendelkezési jog pedig itt éppen őket illetné meg.

Most a Krímről a tatárok is átszivárogtak a kontinensre, hogy az ukránok mellett harcoljanak, északon a belaruszok folytattak partizánharcot, amíg Kijev támadás alatt állt, közben az orosz hadseregben burjátok, dagesztániak, csecsenek, ingusok, oszétek, jakutok stb. harcolnak. Putyin a 2014-es jogalapot magyarázó beszédét maga is aláaknázta, amikor egy 2016-os beszédében kijelentette, hogy Lenin óriási hibát követett el, amikor föderatív alapon szervezte meg a Szovjetuniót, biztosítva a kiválási jogot. Valóban mindkét szovjet alkotmányban benne volt a szecesszió – a szabad kiválás – joga.

Putyin Ural típusú oldalkocsis motorkerékpárt vezet a Krím félszigeten, az Éjszakai Farkasok motoroscsoport találkozójára tartva 2019-ben (MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin)

Akárhogy is nézzük, az oroszok mégiscsak többen vannak a félszigeten. Ön szerint mire szavazna/szavazott volna a félsziget többsége egy tiszta, ellenőrzött népszavazáson?

A fent említett népszavazásokon kívül egyéb tényleges népszavazásra nem került sor,

Egyebekben a kérdés spekuláció.

Ön szerint mi a realitás a Krím jövőjét illetően?

A Krím valószínűleg nem lesz a béke ára, szemben a kontinentális Ukrajnával. Hosszú távon pedig a háború kimenetelétől függ, mégpedig nemcsak az ukrán helyzettől, hanem attól is, hogy Oroszország milyen állapotban kerül ki belőle.