Igenis létezik egy jobb és boldogabb Magyarország – mármint nem itt, hanem Bécsben
Tényleg nyugati programokra kell befizetni, hogy csillogó szemű, mosolygó magyarokat lássunk? Vagy netán elegendő jófejnek lenni a mellettünk ácsorgóval?
Kik a bárhol-emberek, és miért a nemzet a legnagyobb közösség? Miben hisz a davosi ember, és kitöltheti-e a liberalizmus a vallás által hagyott űrt? James Orr brit vallásfilozófus előadásán jártunk!
A Budapest Lectures vendége volt James Orr, a Cambridge-i Egyetem adjunktusa.
James Orr szerint senki sem tudja igazán megmondani, mi a vallás: a „vallás” fogalma ugyanis egy eszköz az erősödő szekularizmus kezében, mellyel igyekeznek megszelídíteni azt. Elvük, hogy akkor lehetsz vallásos, ha azt felnőttek végzik négy fal között, a nyilvánosság kizárásával. Orr gyakran kapja meg kollégáitól, hogy kutatásait „érdekesnek” találják, de ők maguk „spirituálisak, de nem vallásosak”.
Orr erre azt szokta felelni, hogy ő maga „vallásos, de nem spirituális”.
A vallásosság körüli vitához jön az identitásokkal kapcsolatos diskurzus. Orr szerint az eredeti latin szó azonosságot jelent, tehát a fő kérdés, hogy mi teszi azonossá az embert, mi az, ami ugyanaz egy emberben hétévesen és huszonhét évesen is. Azonban ma főleg politikai identitásról beszélnek, és ez igaz a jobb- és baloldalra is. Ennek a diskurzusnak számos hátulütője van, például eltereli a figyelmet a vallási, családi vagy nemzeti identitás felbomlásáról.
Különböző identitásokkal próbálják betölteni ezeket az űröket, de ezek valójában képtelenek helyettesíteni az iméntieket. A nemzet a legnagyobb közösség, amelyben az ember azt mondhatja, hogy „mi”, a „miénk” – ezt már Scruton is megmondta.
„Nyugaton ma nehéz ilyen fogalmakban gondolkodni", az egyetlen kivétel a sportesemények.
James Orr nem nacionalista, de nem hiszi, hogy a nemzeti büszkeséget szégyellni kellene. A Brexit kapcsán gyakran feltört ez a vita, ami érdekes módon nem jobb- és baloldali vita volt, hiszen nem a marxizmusról vagy az állam méretéről szóltak. Ezeket a vitákat Orr szerint mára lezárta a nyugati világ. A vita inkább a nemzeti identitásról, a „nyitott” és „zárt” országokról, a határokról szólt. Az egyik oldal nem hisz a határokban, a másik oldal úgy hiszi, hogy a határ nem csak földrajzi fogalom, hanem történelmi, kulturális tényező is, ami „azzá tesz, akik vagyunk”.
James Orr (fotó:Vaszkó Dávid, Danube Institute)
Minderre egyesek a „bárholok” és „valaholok” vitájára utalnak. A valaholok azok a britek – a társadalom 60%-a – akik nem költöztek sokkal messzebb, mint ahol gyerekként éltek. Cambridge-ben Orr két embert ismert, aki ilyen, és nem oktatók: az egyik taxisofőr, a másik portás. Mind a ketten a Brexitre szavaztak.
Cambridge, Oxford, London viszont tele van „bárholokkal”, akik a „globális faluban” élnek és „világpolgárok”. A gyökértelenség Orr szerint olyan, mint a covid, hiszen gyorsan terjed: a bárhol-emberek örömmel terjesztik hitüket, miszerint nem kell kötődni valláshoz, nemzethez, családhoz.
De ennél bonyolultabb a kérdés Orr szerint. Az emberekben vágyódás van, hogy tagja legyen az emberiségnek, ám eközben tudja, hogy ilyen fogalom nincsen. Az ellenforradalmárok szerint egyenesen nincsen ember, csak angol, magyar vagy perzsa. Egyikünk sem „ember”, mindannyian rendelkezünk gyökerekkel, otthonnal. Ezt az ellentmondást nehéz feloldani.
A vallásfilozófus végül kifejtette: az ábrahámi monoteista vallások, főleg a kereszténység nagyon sikeresen egyesítette az emberi képzeletben az istenit és a konkrét, földi dolgokat. Egy katolikus elmehet egy budapesti templomba, és megteheti ugyanazt, amit egy Buenos Aires-i templomban csinálnak – akár helyet is cserélhetnek. Idő és tér nem korlátozza őket, csatlakoznak az örökhöz, a szentek birodalmához, és gyakorolják az eukarisztiát – és ez egy figyelemre méltó sikertörténet a történelemben.
Fotó: Unsplash