Nyitókép: NATO-erők partraszállása a norvégiai Cold Response hadgyakorlaton (via NATO FB)
Folytatódik biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész szerzőnk, Somkuti Bálint Háború, közelről cikksorozata az ukrajnai háború legfontosabb, legérdekesebb aspektusairól és tanulságairól.
***
Részben Hollywood nyomán sajnos egy teljesen téves kép él kontinensünk közvéleményének egy jelentős részében a háborúkról. Amelyben léteznek egyszemélyes hadseregek, csodafegyverek és mindent egy csapással megoldó hadműveletek, megoldások.
Ehhez az illúzióhoz az a szerencsés tény is hozzájárult, hogy Európa magországainak területén 1945 óta nem volt fegyveres konfliktus. Sajnos a Balkánt felperzselő dél-szláv háborúk meg sem érintették a nyugati közvéleményt.
A februárban kirobbant orosz-ukrán háború nyomán azonban hirtelen mindenhol megjelentek
a korábbi virológusokból és pandémiakutatókból hirtelen katonai szakértővé avanzsált foteltábornokok.
Fő jellemzőjük, hogy akár csodafegyvereknek kikiáltott eszközökről, akár a konfliktus okairól, esetleg hosszáról van szó, mindenkinél jobban tudják a tutit.
Pedig a háborúk dinamikáján, belső törvényszerűségein még az olyan korszakalkotó zsenik, mint Nagy Sándor, Julius Caesar vagy éppen Napóleon sem tudtak változtatni. Sőt. Sikereiket leginkább annak köszönhették, hogy felismerték és alkalmazták ezeket a folyamatokat, jelenségeket.
Éppen ezért teljesen meddő dolog a már korábban bemutatott Javelineket, vagy éppen a másik oldalon a hiperszonikus rakétákat valamiféle misztikus erővel felruházni.
A hadtörténelemben elvétve akad csak egy huszárvágásszerű megoldás,
vagy egy olyan eszköz, amely váratlan bevetése ténylegesen megfordította, vagy akárcsak eldöntötte a konfliktus menetét. Ugyanez igaz egyébként egyes új harceljárásokra, harcmodorokra is, amelyeknek drasztikus, sőt forradalmi változásokat szokás tulajdonítani. A nukleáris fegyverek kivételével.
A valószínűleg kora újkori eredetű, a címben átfogalmazott mondás szerint „a Háború Istene a nagyobb zászlóaljakat szereti”. Omar Bradley tábornok ezt úgy fogalmazta meg, hogy
az amatőrök a harcászatról beszélnek, a hivatásosok logisztikáról.
A fenti mondások logikája könnyen belátható. Az a hadsereg, amelyik könnyebben képes veszteségei pótlására, hiába veszít akár többször is a csatamezőn végül győzedelmeskedik.