A csendes magyar hősök legnagyobbika: Kudar Lajos élete
2022. március 16. 11:01
Halálának pontos körülményei nem ismertek, holtteste soha nem került elő. Ő Kudar Lajos, a magyar nemzeti ellenállás egyik alig ismert, ám nagyon sok ember életét megmentő mártírja, akit csak a „csendes magyar hősök legnagyobbikaként” emlegetnek, és akinek életéről részletesebben is olvashat a Magyar hősök című kötetben.
2022. március 16. 11:01
p
22
1
31
Mentés
Kudar Lajos 1895. november 19-én született Erdélyben, Vinga nagyközségben, egy református család második gyermekeként. Az I. világháborúban megjárta az orosz és a román frontot, majd 1919-ben beállt a Nemzeti Hadseregbe. Aztán 1924-ben házasságot kötött Kudar Margittal (csupán névrokonok voltak), és két fiúgyermekük született, László és Lajos.1936-ban került a fővárosba, a csendőrségi nyomozó osztály helyettes vezetőjeként, majd 1939-től a szervezet vezetőjeként tevékenykedett.
1939. szeptember 1-jén kitört a II. világháború. Az összeroppanó Lengyelországból rengetegen menekültek Magyarországra, a megsegítésükben kiemelkedő szerepet játszó Varga Béla kisgazdapárti politikus visszaemlékezéseiben kiemelte, hogy „a bizalmas dolgokat Kudar Lajos csendőr ezredessel, Keresztes-Fischer belügyminiszter bizalmasával intéztem el. […] a csendes magyar hősök legnagyobbika volt.
»Emberéletért mindent!« – ez volt a jelszavunk.”
1941-ben, Magyarország hadba lépésével a helyzet drámaisága tovább fokozódott. 1942 szeptemberében felállították az Államvédelmi Központot (ÁVK), amelytől az ország vezetői azt remélték, hogy működése hozzájárul az ország függetlenségének megőrzéséhez és a háborús részvétel korlátozásához. A szervezet élére Ujszászy István vezérőrnagyot nevezték ki, helyettese az alezredessé előléptetett Kudar Lajos lett.
Kudar Lajos a II. világháború borzalmai alatt mentette az emberéleteket. Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg
Személyi segédtisztként még ebben az esztendőben beosztották mellé Korondi Béla csendőr századost. Ő, valamint Nyerges Pál csendőr százados és Siket István szakaszvezető a későbbiekben Kudar leghűségesebb, legjobb beosztottjai lettek, és kulcsszerepet játszottak a különböző titkos küldetések sikerében.
Kudar kisebbik fia – visszaemlékezése szerint – egyetlen alkalommal látta sírni édesapját: 1944. március 19-én, a német megszállás napján. „Könnyekkel a szemében jött haza. Nagyanyám megkérdezte: »Lajos! Az isten szerelmére, mi történt?« A mai napig emlékszem nagyanyám döbbent tekintetére, amikor apám azt válaszolta: »Most veszett el Magyarország!«”
A megszállás minden korábbinál nehezebb helyzetet teremtett az ÁVK munkatársai számára, akik az életük kockáztatásával hajtottak végre egy sor merész küldetést. Olyan iratokat, névsorokat csempésztek ki a Gestapo budapesti központjából és a német követségről, amelyek tervezett letartóztatásokról és házkutatásokról szóltak. A magyarok mellett sok külföldi állampolgár is
Kudarnak köszönhette az életét, többek között a brit hírszerzés és a lengyel Honi Hadsereg magyarországi képviselője.
1944 szeptemberében Kudar feladatául kapta, hogy Korondi és Nyerges századosokkal a legnagyobb titokban készítse elő a fegyverszünet lehetőségéről tárgyaló delegáció útját. Horthy Miklós kormányzó és ifj. Horthy Miklós, a titkos Kiugrási Iroda vezetője Kudart bízta meg a Faragho Gábor csendőr altábornagy vezette hivatalos fegyverszüneti küldöttség Moszkvába juttatásának megszervezésével. Alapos előkészítés és helyszíni szemle után fegyveresen kísérték a delegációt a szlovákiai Zólyomba, ahol egy szovjet tiszti bizottság várta őket. Faraghóék innen repülőn jutottak el a szovjet fővárosba. Távollétük idejére az ÁVK egy úgynevezett álcázó szemlekörutat szervezett, hogy Faragho altábornagy eltűnése ne keltsen gyanút.
A fegyverszünet tényleges megkötését az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet és a német segítséggel végrehajtott nyilas hatalomátvétel megakadályozta. Kudar a helyén maradt, és folytatta embermentő tevékenységét. Rendszeresen eljuttatta a nyomozó szervek által letartóztatni tervezett személyek neveit tartalmazó listákat a Magyar Front vezetőihez, és több száz embert látott el hamis okmányokkal. Máskor fegyveres erővel akadályozta meg, hogy a nyilasok zsidókat hurcoljanak el a védett házakból.
1944. december 4-én a Gestapo letartóztatta Korondit és Nyergest, egy nappal később pedig Kudart.
Kezdetben a Fő utcai börtönben raboskodtak. Felesége egy alkalommal még meglátogathatta Kudart. Ekkor látták egymást utoljára. Amikor a szovjet csapatok közeledése miatt átkísérték a foglyokat a Markó utcai fogházba, Korondinak sikerült megszöknie, Kudarnak azonban nem. Fogságának utolsó ismert helyszíne a BM várbeli épületének pincéje, az úgynevezett „pokolpince” volt.
Még több magyar hősről olvashat a kötetben
Kudar fogságáról hiteles dokumentumok nem állnak rendelkezésre, és halálának pontos körülményei sem ismertek. A legvalószínűbb, hogy néhány órával Budapest ostromának befejezése előtt, 1945. február 11-én
mindenféle tárgyalás nélkül agyonlőtték.
Az ostromot követően jeltelen sírba temették. Holtteste soha nem került elő, annak ellenére sem, hogy özvegye felkereste a budavári sírok exhumálásait. 1947-ben posztumusz a Magyar Szabadság Érdemrend legmagasabb fokozatával tüntették ki. Csendőr múltját azonban a kommunisták nem tudták megbocsátani: 1948-ban közölték az özveggyel, hogy „férje tevékenysége nem meríti ki az ellenállás tényét.” Családját kisemmizték, meghurcolták: özvegyétől megvonták a férje utáni járadékot, vagyonukat elkobozták, a családot Tass községbe telepítették ki. 1956-ig ki voltak tiltva a fővárosból.
Kudar Lajost 1990-ben rehabilitálták. 1992-ben posztumusz altábornaggyá léptették elő, és még ugyanabban az évben emléktáblát avattak ő és mártírtársai tiszteletére az Országház utca 28. szám alatti épületen, amelyben a BM, később pedig Gestapo börtöne működött. Varsóban szintén emléktábla őrzi a nevét. Az utókor kései elismeréseként 2014. szeptember 18-án, a budapesti lengyel nagykövetség épületében a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje posztumusz kitüntetésben részesítették „a csendes magyar hősök legnagyobbikát”.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
„Ezúton is »köszönjük neki«, hogy részt vett önkormányzatunk működésében, de mi jobban örülünk neki, ha ebből kimarad a továbbiakban” – írta a Kétfarkú Kutya Párt.
p
0
0
4
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 31 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Akitlosz
2022. március 17. 19:25
Ez egy zsidó propaganda könyv.
Ebben itt a Mandineren megjelenő sorozatban még egyetlen olyan hős sem volt, aki a magyarok oldalán tett volna valami hősieset az ország védelméért a bolsevizmustól.
A könyvben szereplő hősök jelentős része nem magyar, hanem zsidó azaz a könyvnek már a címe is hazugság.
A benne szereplők jelentős része Magyarország és a magyarok ellensége volt, a másik oldalért tette, amit tett.
Az ilyen kudar-szerű férgeknek köszönhető, hogy a brit-amerikai-szovjet gazemberek legyőzték Európát, és hogy nálunk 45 évig a förtelmes bolsevizmus uralkodhatott. Köszönjük, kudar.
Miért nem tanítanak az iskolában az ilyen kiváló magyar emberekről? Miért nincs utca elnevezve róla? Ezeket sürgősen pótolni kell, az utókor csak így tudja rehabilitálni őt és a hozzá hasonlókat.