A csendes magyar hősök legnagyobbika: Kudar Lajos élete

Kudar Lajos 1895. november 19-én született Erdélyben, Vinga nagyközségben, egy református család második gyermekeként. Az I. világháborúban megjárta az orosz és a román frontot, majd 1919-ben beállt a Nemzeti Hadseregbe. Aztán 1924-ben házasságot kötött Kudar Margittal (csupán névrokonok voltak), és két fiúgyermekük született, László és Lajos.1936-ban került a fővárosba, a csendőrségi nyomozó osztály helyettes vezetőjeként, majd 1939-től a szervezet vezetőjeként tevékenykedett.

1939. szeptember 1-jén kitört a II. világháború. Az összeroppanó Lengyelországból rengetegen menekültek Magyarországra, a megsegítésükben kiemelkedő szerepet játszó Varga Béla kisgazdapárti politikus visszaemlékezéseiben kiemelte, hogy „a bizalmas dolgokat Kudar Lajos csendőr ezredessel, Keresztes-Fischer belügyminiszter bizalmasával intéztem el. […] a csendes magyar hősök legnagyobbika volt.

1941-ben, Magyarország hadba lépésével a helyzet drámaisága tovább fokozódott. 1942 szeptemberében felállították az Államvédelmi Központot (ÁVK), amelytől az ország vezetői azt remélték, hogy működése hozzájárul az ország függetlenségének megőrzéséhez és a háborús részvétel korlátozásához. A szervezet élére Ujszászy István vezérőrnagyot nevezték ki, helyettese az alezredessé előléptetett Kudar Lajos lett.

Kudar Lajos a II. világháború borzalmai alatt mentette az emberéleteket. Fotó: Fortepan/Vörös Hadsereg

Személyi segédtisztként még ebben az esztendőben beosztották mellé Korondi Béla csendőr századost. Ő, valamint Nyerges Pál csendőr százados és Siket István szakaszvezető a későbbiekben Kudar leghűségesebb, legjobb beosztottjai lettek, és kulcsszerepet játszottak a különböző titkos küldetések sikerében.

Kudar kisebbik fia – visszaemlékezése szerint – egyetlen alkalommal látta sírni édesapját: 1944. március 19-én, a német megszállás napján. „Könnyekkel a szemében jött haza. Nagyanyám megkérdezte: »Lajos! Az isten szerelmére, mi történt?« A mai napig emlékszem nagyanyám döbbent tekintetére, amikor apám azt válaszolta: »Most veszett el Magyarország!«”

A megszállás minden korábbinál nehezebb helyzetet teremtett az ÁVK munkatársai számára, akik az életük kockáztatásával hajtottak végre egy sor merész küldetést. Olyan iratokat, névsorokat csempésztek ki a Gestapo budapesti központjából és a német követségről, amelyek tervezett letartóztatásokról és házkutatásokról szóltak. A magyarok mellett sok külföldi állampolgár is

1944 szeptemberében Kudar feladatául kapta, hogy Korondi és Nyerges századosokkal a legnagyobb titokban készítse elő a fegyverszünet lehetőségéről tárgyaló delegáció útját. Horthy Miklós kormányzó és ifj. Horthy Miklós, a titkos Kiugrási Iroda vezetője Kudart bízta meg a Faragho Gábor csendőr altábornagy vezette hivatalos fegyverszüneti küldöttség Moszkvába juttatásának megszervezésével. Alapos előkészítés és helyszíni szemle után fegyveresen kísérték a delegációt a szlovákiai Zólyomba, ahol egy szovjet tiszti bizottság várta őket. Faraghóék innen repülőn jutottak el a szovjet fővárosba. Távollétük idejére az ÁVK egy úgynevezett álcázó szemlekörutat szervezett, hogy Faragho altábornagy eltűnése ne keltsen gyanút.

A fegyverszünet tényleges megkötését az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet és a német segítséggel végrehajtott nyilas hatalomátvétel megakadályozta. Kudar a helyén maradt, és folytatta embermentő tevékenységét. Rendszeresen eljuttatta a nyomozó szervek által letartóztatni tervezett személyek neveit tartalmazó listákat a Magyar Front vezetőihez, és több száz embert látott el hamis okmányokkal. Máskor fegyveres erővel akadályozta meg, hogy a nyilasok zsidókat hurcoljanak el a védett házakból.

Kezdetben a Fő utcai börtönben raboskodtak. Felesége egy alkalommal még meglátogathatta Kudart. Ekkor látták egymást utoljára. Amikor a szovjet csapatok közeledése miatt átkísérték a foglyokat a Markó utcai fogházba, Korondinak sikerült megszöknie, Kudarnak azonban nem. Fogságának utolsó ismert helyszíne a BM várbeli épületének pincéje, az úgynevezett „pokolpince” volt.

Még több magyar hősről olvashat a kötetben

Kudar fogságáról hiteles dokumentumok nem állnak rendelkezésre, és halálának pontos körülményei sem ismertek. A legvalószínűbb, hogy néhány órával Budapest ostromának befejezése előtt, 1945. február 11-én

Az ostromot követően jeltelen sírba temették. Holtteste soha nem került elő, annak ellenére sem, hogy özvegye felkereste a budavári sírok exhumálásait. 1947-ben posztumusz a Magyar Szabadság Érdemrend legmagasabb fokozatával tüntették ki. Csendőr múltját azonban a kommunisták nem tudták megbocsátani: 1948-ban közölték az özveggyel, hogy „férje tevékenysége nem meríti ki az ellenállás tényét.” Családját kisemmizték, meghurcolták: özvegyétől megvonták a férje utáni járadékot, vagyonukat elkobozták, a családot Tass községbe telepítették ki. 1956-ig ki voltak tiltva a fővárosból.

Kudar Lajost 1990-ben rehabilitálták. 1992-ben posztumusz altábornaggyá léptették elő, és még ugyanabban az évben emléktáblát avattak ő és mártírtársai tiszteletére az Országház utca 28. szám alatti épületen, amelyben a BM, később pedig Gestapo börtöne működött. Varsóban szintén emléktábla őrzi a nevét. Az utókor kései elismeréseként 2014. szeptember 18-án, a budapesti lengyel nagykövetség épületében a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztje posztumusz kitüntetésben részesítették „a csendes magyar hősök legnagyobbikát”.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.