Március 11-én, pénteken meghalt Galgóczy Árpád József Attila-díjas költő, műfordító – tudatta a család az MTI-vel.
A Mandiner néhány hónapja készített vele életútinterjút, amit itt olvashatnak el:
Még hogy a magyar nem összetartó nép? – Galgóczy Árpád a Mandinernek
Galgóczy Árpád Budapesten született 1928. november 8-án. A gimnáziumot Nagykállóban, Szatmárnémetiben és Mátészalkán végezte. 1945-ben – tévesen – szovjetellenes szervezkedés tagjaként leleplezték, elhurcolták és szovjet hadbíróság elé állították, és húsz év szabadságvesztésre-, illetve kényszermunkára ítélték.
1948 januárjában érkezett az első Gulag-lágerbe, az uráli Cseljábinszkba. Egy évvel később a legnépesebb gyűjtőtáborba, a Karaganda környéki Szpászkra került. Itt nagyon sok művelt, nagy tudású – a sztálini zsarnoksággal szembeszálló – rabtársa volt, akik megismertették vele az orosz költészetet. A Gulágon töltött éveit később három kötetben írta meg, ezek címek szerint A túlélés művészete, Fények a vaksötétben és Az alagút vége. A lágerben egy orosz költő hatására megismerkedett Lermontov költészetével. Különösen a költő A démon című elbeszélő költeménye volt rá nagy hatással. Ennek fordításával próbálkozott először.