szemrebbenés nélkül összebútoroztak a kommunistákkal annak érdekében, hogy kivásárolhassák piacainkat és a médiánkat.
Azok a megmondók, akik addig a kommunisták bűntetteit magyarázták és mentegették, hirtelen a liberális demokrácia kérlelhetetlen védelmezőivé váltak. A demokrácia első két évtizedének nyelvét és légkörét így ugyanaz a megmondó elit határozta meg, amely a kommunista rendszert védelmezte korábban, mutatott rá Schmidt Mária. Ennek következménye volt az is, hogy ellehetetlenítették a szembenézést és az számonkérést. Mint mondta, idővel kezdtünk rádöbbenni, hogy „a fejlettek” milyen viszonyt ápolnak a nómenklatúra fiataljaival, a neoliberális megmondókkal és a haszonmaximalizálás mindent felülíró dogmája jegyében privatizálókkal. „Cinkostársak voltak, egy nyelvet beszéltek” – fogalmazott a főigazgató.
A nyugat azért foglalkozik kizárólag a nácizmus bűneivel, hogy ne kelljen számot adnia arról, miért tekintette partnernek a szovjeteket és miért üzletelt velük.
Nehéz mentőkörülményt találni az egykori nyugatnémet elit képmutatására is – figyelmeztetett Schmidt Mária. Ezért nem ért minket meglepetésként, hogy Németországban szobrot állítottak Marxnak és a tömeggyilkos Leninnek is, fogalmazott.
A főigazgató meglátása szerint a Terror Háza Múzeum tabukat döntött meg, bemutatva: a szovjet hatalom pusztító államot hozott létre, amely le akarta cserélni nyelvünket, szét akarta zúzni kultúránkat, el akarta pusztítani vallásunkat és le akarta igázni nemzetünket. Mint fogalmazott, „a kommunizmus azért omlott kártyavárként össze, mert valójában nem kínált semmit – a pusztítás ugyanis nem teremt”.