Ukrán-orosz háború: mit lép most Kína?

Mértékletességre, a feszültség csökkentésére szólította fel az ukrajnai konfliktusban szemben álló feleket Kína ENSZ-nagykövete az ENSZ Biztonsági Tanácsának február 23-i rendkívüli ülésén. Csang Csün szerdán még úgy vélte, „a békés megoldásra még nyitva állnak a kapuk”.

Az ENSZ-nagykövet, de korábban Vang Ji kínai külügyminiszter sem ítélte el egyszer sem az oroszok lépéseit: a hétfői Putyin-beszéd után Kína nem tiltakozott a két ukrajnai orosz szakadár entitás Moszkva általi állami elismerése ellen, ahogy a csütörtöki orosz katonai támadás ellen sem. Ehelyett neutrális nyilatkozatok érkeztek Pekingből, amelyek a háború eszkalálódásának és a pánik elterjedésének megelőzésére szólítottak fel.

Vang Ji néhány napja a müncheni biztonságpolitikai konferencián arról beszélt, hogy minden állam területi integritását, függetlenségét és államhatárait tiszteletben kell tartani, ugyanakkor

míg a kínai kormányzati nyilatkozatok egységesen elítélték a Nyugat válaszreakcióját, az Oroszországot sújtó gazdasági szankciók bevezetését.

Ukrajnai rendezés – amire a kínaiak számítottak

Kína a háború kirobbanása előtt egyértelműen jelezte, hogy érti Oroszország aggodalmait a NATO keleti bővítése miatt, és támogatja az ennek gátat szabni akaró orosz álláspontot. Ez a kiállás változás volt a korábbi visszafogott kínai hozzáálláshoz képest, de egyben érthető is:

saját csendes-óceáni ambícióinak korlátait jelenti a nyugati védelmi szövetség, ezért más kontinenseken bár, de a NATO kapcsán közös az orosz és a kínai biztonsági érdek. A NATO számukra azért veszélyforrás, mert ha egy nagyon rossz forgatókönyv esetén bármilyen katonai incidens történne a csendes-óceáni térségben amerikai és kínai harci egységek között, akkor Amerika a kollektív biztonság elve alapján fél Európát magával ránthatná egy Kína elleni háborúba.

Az ukrajnai konfliktus megoldására egészen hétfőig a minszki megállapodásokat jelölte meg Peking tárgyalási alapnak – nagy kérdés, hogy Putyin elnök hétfő esti beszéde, amelyben ezen megállapodások félretolásáról, a két ukrajnai szakadár terület állami elismeréséről döntött, vajon mennyire lepte meg Kínát.

Szakértők szerint nagyon. Bár legalább Moszkva megvárta a pekingi téli olimpia befejeztét a stratégiai katonai játszma elindításával. Ezzel együtt,

ugyanis mindkét állammal, Oroszországgal és Ukrajnával is stratégiai gazdasági kapcsolatban áll. Mindkét kelet-európai államnak felvevőpiaca: Ukrajnából elsősorban mezőgazdasági termékeket és hadiipari eszközöket, Oroszországtól pedig a kínai gazdasági számára alapvető energiaforrásokat, kőolajat és földgázt szerez be.

Hszi Csin-ping a 2022-es pekingi téli olimpia nyitóünnepségén február 4-én – nemcsak olimpiát nyitott meg, hanem egy új világrendet is a Putyinnal kötött stratégiai megállapodással

Míg Ukrajnában fontos vasúti és kikötői infrastrukturális beruházásokban érdekelt az ázsiai állam, hogy áruit gyorsan és olcsón tudja Európa felé szállítani, addig az oroszokkal egy hónapja stratégiai együttműködési megállapodást kötött, amelynek

Ez nemcsak egy új geopolitikai szövetség, de konkrét gazdasági érdekek mentén kötött együttműködés is. Ha a nyugati szankciók miatt az orosz gázexport elvesztené európai felvevőpiacainak egy részét, akkor a hatalmas kínai ipar hatalmas energiaigényei miatt megindulhat a kelet felé történő, nagy mennyiségű gázszállítás – a Szibéria Ereje gázvezeték már működik, és már épül a többi is.

Az orosz-ukrán katonai konfliktus azt jelenti Peking számára, hogy

Vagy-vagy. És nemcsak a rövidtávú kereskedelmi, gazdasági bajok miatt nem áll Peking érdekében ez a katonai konfliktus, de a saját stabilitása miatt sem, erre építi ugyanis politikáit. Az ukrajnai háború ugyanis előre ki nem számítható mozgásokat indíthat be a geopolitikai játszmákban, a hatalmi átrendeződések pedig akár hátrányos helyzetbe is hozhatják a nagyhatalmi státuszra áhítozó, gyorsan emelkedő ázsiai országot.

Kínai hatalmi navigáció

Kérdés, hogy az oroszok ukrajnai akciójának nyílt nemzetközi jogsértése milyen előjelű precedenst jelent Kína számára: a veszélyes orosz akció miatt Peking megretten a nyílt orosz-barátságtól, és hátrább lép a formálódó szövetségből, vagy éppen ellenkezőleg: az orosz példát felhatalmazásként értelmezi saját regionális ambícióinak megvalósításához, például az „alternatív kínai rendszer”, Tajvan elleni keményebb fellépéshez.

Nem véletlen, hogy Kína most nagyítóval figyeli az oroszok elleni nyugati szankciók mibenlétét, abból ugyanis kikövetkeztetheti, hogy a Tajvan elleni katonai akcióval mit kockáztatna.

illetve hogy az Európai Unió államai milyen egységet tudnak felmutatni egy külső konfliktussal kapcsolatos közös álláspont képviseletében.

Fontos szempont, hogy Kína helyzete nemcsak az orosszal vonható párhuzamba, de az ukránnal is. Ha Peking elfogadja, hogy moszkvai szövetségese egy másik ország belügyeibe katonai erővel beavatkozott, annak területi integritását megsértette, onnantól kezdve ez a precedens egy kétélű fegyver. Kína fő külpolitikai elve ugyanis az, hogy nem szól bele más államok belügyeibe, de szigorúan elutasítja, hogy az ő belügyeibe is bárki beleszóljon.

az erősek joga alapján. Mondjuk elismeri az ujgurok vagy a tibetiek állami függetlenségét, ahogy Putyin a donyecki és a luhanszki szakadár népköztársaságokét.

A jelen állás tehát az: Kína nem akar az oroszokkal együtt nyugati gazdasági szankciókat a nyakába kapni, ezért Oroszország nyílt támogatását nem vállalja fel. Nemcsak az ukrán és az orosz üzlet van veszélyben ugyanis, hanem az amerikai és az európai gazdasági partnerek elvesztése is reális fenyegetés – jelentős gazdasági kárt jelentene ez –, ezért a törésvonalak további mélyítése semmiképpen sem érdeke Pekingnek.

Nyitókép: Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin  a moszkvai állatkertben 2019. június 5-én

Fotó: MTI