Népszámlálás román módra – Ki a magyar, ki a székely?

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Furcsa táblázat keringett az utóbbi hetekben a romániai magyar közösségek csoportjaiban, s olykor a sajtó ingerküszöbét is el-elérte. A táblázat valamiféleképpen a román népszavazás nemzetiségi önbevallásos részéhez kapcsolódott, fő- és alcsoportokat különböztetve meg. Így volt például a románon belül sima román, aromán, macedoromán, isztroromán és még három másik, a cigányon belül tizennégy verzió, a németen belül a sima németen kívül hat másik, és így tovább. Egyedül a „maghiar”, azaz a magyar árválkodott alkategóriák nélkül.

Erre rátett egy lapáttal, hogy a legerősebb magyar párt, az RMDSZ részéről Kelemen Hunor – aki nem mellesleg miniszterelnök-helyettes is a bukaresti kabinetben – egy sajtóbeszélgetésen azt találta mondani, hogy fontos a regionális identitás, de nem lesznek alkategóriák, így bár ő is székely, egyszerűen magyarnak fogja magát vallani, és tegyen mindenki más is így. Tizenegy éve, amikor külön csoportokként kezelték őket, 1665-en székelynek, 1133-an „ungurnak” vallották magukat, de ennek ebben a formában semmi értelme – sugallta.

A kijelentés előtt sokan értetlenül álltak. Mert addig rendben van, hogy ha a magyar és a székely teljesen külön nemzetiségnek számítana, az a Ceaușescu-korszakot idéző megosztási politika célját szolgálhatná. Ezt megerősíti lapunknak Pászkán Zsolt külpolitikai elemző, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa; elmondása szerint ebben az esetben lenne egy nagy, osztatlan román tömb és egy többfelé osztott magyar kisebbség. Ez lehetőséget jelentene a szélsőséges nacionalista román politikának, amit érzékletes példával ír le a szakértő: „Ha Csíkszeredán mondjuk 75 százalék azt mondja, hogy székely, 10 százalék, hogy sima magyar, a maradék pedig román, akkor a hatalom mondhatja, hogy innentől semmit nem lehet kiírni magyarul, hiszen csak 10 százalék magyar él a városban, aztán lehetne évekig járkálni a szándékosan értetlen román hatóságokhoz a nyilvánvaló ténnyel, hogy a székelyek magyarok.”

Az a lehetőség, hogy a magyaron belül legyenek alcsoportok, látszólag ártalmatlan és logikus lépés lenne, főleg, ha már mindenki másnak lehet. Az is előfordulhat, hogy a külön kategóriát képező csángók egyszer csak meglátják magukat a magyar alá (is) besorolva; nem biztos, hogy nem fordulnak vissza az asszimiláció szomorú útjáról legalább egy ikszelés kedvéért, akár kompenzálva részben a magyarság várható lélekszámcsökkenését. Ám akik a székely autonómiát remélik elnyerni egy ilyen lépéstől, azoknak csalódniuk kell: a román politikum Székelyföld mint régió létezését is vonakodik elismerni, így egészen biztos, hogy nem ezen múlik a dolog.