„Az árstop által érintett termékek kiválasztásán kár gúnyolódni” – MCC-s kutatók a Mandinernek

A Corvinákon nemrég megjelent közös cikkükben az élelmiszerárstopról írnak. Ezt az intézkedést gyakorlatilag a meghirdetése óta heves kritikák érik, sőt, némelyek még gúnyolódnak is rajta. Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Komoly segítséget jelent(het) ez a kormányzati lépés a szegényebb rétegek számára vagy sem?

Kiss-Kozma Georgina: Az olyan társadalmilag érzékeny, feszültséggel teli témák, mint a szegénység, nagyrészt átpolitizáltak, ideologizáltak. Komplex jelenségről van szó, s emiatt az erről folyó vita várhatóan továbbra sem szűnik meg. A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát mérő uniós mutatószám szerint az utóbbi években javulás következett be. Ez az úgynevezett AROPE mutató három dimenzióra épül: a hátrányos jövedelmi helyzetre, a szolgáltatásokhoz és javakhoz való hozzáférés korlátozottságára és a munkaerőpiacról való kiszorulásra. A hazai statisztika szerint azok aránya, akikre e három dimenzió közül legalább egy jellemző,

és szintén kedvező tendenciaként értelmezhető, hogy a 2020-as adatok szerint nemzetközi összehasonlításban e veszélyeztetett társadalmi réteg aránya hazánkban az EU-átlag alatti (EU átlag: 21,9 %, Magyarország: 19,4 %). Azonban az EU lakosságának ötödét még mindig fenyegeti a szegénység és társadalmi kirekesztődés veszélye, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kedvező tendenciák mellett még bőven van mit tenni. És különösen olyan váratlan események, mint a koronavírus-járvány esetében fokozottabban kell figyelni e sérülékeny társadalmi csoportok helyzetét, és kompenzálni az életüket befolyásoló negatív hatásokat. Ha megnézzük például a két legalsó jövedelmi tizedbe tartozók, valamint a nyugdíjasok és az inaktívak kiadásainak szerkezetét, láthatjuk, hogy ezek harmadát az élelmiszerek teszik ki, vagyis amennyiben az élelmiszerárak drasztikusan megemelkednek, a sérülékeny csoportok számára komoly kihívást jelenthet ezek beszerzése.

Tóth Bálint László: Általánosságként elmondható, hogy minél alacsonyabb fizetésből él valaki, annál nagyobb részét fordítja annak élelmiszerre. Ráadásul tavaly láthatóvá vált, hogy a világjárvány miatti lezárások következtében

mint a válság előtti esztendőben. 2010-hez képest pedig már 10 %-os emelkedésről beszélhetünk. Azt is látni kell, hogy a kelet-európaiak a fizetésük nagyobb hányadát költik élelmiszerre és alkoholmentes italokra, mint a nyugatiak: 2020-ban Szlovákiában és Magyarországon 19 %, Lengyelországban 18 %, Csehországban pedig a jövedelem 17 %-át teszik ki az említett kiadások, szemben az EU-átlag 14,5 %-kal. Ez a hányad Romániában meghaladja a 26 %-ot, ami rekordmagas arány az Európai Unión belül, mintegy a duplája a svéd vagy az osztrák számadatnak.

Az árstop által érintett termékek kiválasztásán kár gúnyolódni: a legalacsonyabb jövedelemű, mintegy kétmillió magyar állampolgár évente fejeként átlagosan 2 literrel több étolajat és 1 kilogrammal több sertéshúst fogyaszt a társadalom felső ötödéhez tartozó polgártársainál. Továbbá az árbefagyasztás hatását az alacsony jövedelmű emberek

Tehát nem fiktív számokról, hanem kézzelfogható segítségről beszélhetünk, ami emberközeli dimenzióba emeli az egyébként az infláció megfékezése érdekében meghozott átmeneti kormányzati intézkedést.

Milyen megközelítések „versengenek" egymással manapság a szegénység enyhítését célzó módszereket és eszközöket illetően? Milyen „iskolát" követ a jelenlegi kormány ezen a téren, és jellemzően mit mond a mai – magyarországi és nyugati – baloldal?

K-K.G.: A politikai baloldal és jobboldal javaslatai között van egy fontos gazdaságfilozófiai ellentét, ugyanis míg a baloldal hagyományosan a támogatások, segélyek növelésével próbálkozott, addig a jobboldali kormányok a munkaalapú gazdaság kiépítésében látják a probléma megoldását, és a „segély helyett munkát” elvre építenek. A baloldal által szorgalmazott, feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója ellenében gyakran felhozott érv például, hogy kevésbé ösztönöz a munkahelykeresésre.

T.B.L.: Mivel nem utópiában élünk, mindig is lesznek módosabbak és kevésbé tehetősek, hiszen ezen adottságok csak egymáshoz viszonyítva értelmezhetők: a szegénység nem egyenlő a gazdagság hiányával – és fordítva. Az emberi szervezet egészségét és betegségeit kiváltó okokhoz hasonlóan

Mindezért, a társadalmi igazságosságra törekedve semelyik jövedelmi kategória helyzetét sem tanácsos a többi rovására javítani. Ausztria vagy Belgium sem döntött úgy 2004-ben, hogy visszafogja a nemzeti jövedelem növekedését addig, amíg az új EU-tagállamok el nem érik a Nyugat-Európában jellemző egy főre jutó éves GDP szintet. Lehet – és kell is – arról vitatkozni, hogy a háztartások esetében hol határozzuk meg a jövedelmi szintek optimumát a kiadások tükrében.

A hazai ellenzék állítólag szociális bérlakásprogramot indítana, kiterjesztené a normatív támogatások körét (például emelné a családi pótlékot) és növelné a szociális szférában dolgozók bérét. A magyar kormány ezzel szemben „a torta szeleteinek átszabása” helyett olyan megoldásokat részesít előnyben, amelyeknek egyszerre haszonélvezője valamennyi társadalmi réteg.

A kritikusok szerint azonban mégis a tehetősebbeknek kedvez.

T.B.L.: Magyarországon a minimálbér mintegy két és félszeresére emelése nemcsak az alacsony keresetűek jövedelmét növeli, hanem valamennyi fizetési kategóriában emelkedéshez vezet. Az adócsökkentések szintén megtakarítást eredményeznek valamennyi magyar családnál, az egykulcsos rendszer miatt.

Egy évtizeddel ezelőtt, a nagy európai államadósságválságok időszakában számos tanulmány értekezett arról, hogy a szegénység elsődleges oka a munkanélküliség, és az elsődleges munkaerőpiacon elérhető munkahelyek hiánya. Következésképp

2010 óta mintegy 800 ezer munkahellyel gyarapodott a hazai piac.

Tudunk valamit ezeknek az „iskoláknak" a hatékonyságáról? Melyik megközelítés tűnik – szigorúan gyakorlatilag, ez eredményeket, statisztikákat tekintve – hatékonyabbnak?

K-K.G.: A feltétel nélküli alapjövedelem koncepciója körüli vitából szerintem jól kirajzolódik e két ellentétes gazdaságfilozófia, ugyanis maga az elképzelés arról szól, hogy az adott nemzet minden polgára alanyi jogon havi alapjövedelmet kap az államtól, vagyis úgymond cserébe „semmit sem kell betenni a közösbe”. A jobboldal ellenben amellett érvel, hogy a jövedelemnek alapvetően munkavégzésből kellene erednie, s aki valami oknál fogva nem tud munkát vállalni – például gyermeket nevel, munkanélküli, nyugdíjas stb. –, annak egyéni élethelyzetére reagálva biztosítsa az állam a jövedelmet. Másrészről a feltétel nélküli alapjövedelemnek a foglalkoztatásra gyakorolt hatása – értsd: kevésbé motivál a munkakeresésre – mellett társadalmi következményei is vannak a társadalom mentális jólétére. Nem véletlen tehát, hogy

A jövedelemszerkezet alakulásán jól nyomon követhető a jobboldal célkitűzése, ugyanis a statisztikai adatok szerint egyre magasabb a munkából származó jövedelem részaránya, 9%-kal magasabb, mint 2010-ben volt.

T.B.L.: Könnyű a számokkal dobálózni, de a statisztikai adatokból bármelyik fél kiolvashatja a maga igazságát.

Ha már szóba került a feltétel nélküli alapjövedelem: Magyarországon a 20210-es évek közepére a kormánnyal szimpatizálók például joggal lehettek elégedettek azon tanulmányok eredményeivel, amelyek kimutatták, hogy a közfoglalkoztatottak körének kiterjesztése hozzájárult a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenéséhez. Mások viszont szintén a szikár számokra hivatkozva csillapították a lelkesedést, mondván: a közmunkaprogram nem segítette érdemben a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, sőt, a fix jövedelem számos esetben az álláskeresők „elkényelmesedéséhez” vezetett.

A képlet tehát bonyolult. Ha egy pillanatra figyelmen kívül hagyjuk a szavazatmaximalizálást és a népszerűségért folytatott harcot, a gazdasági szereplők nyomásgyakorlását, valamint a külgazdasági érdekérvényesítést, és csak a felzárkóztatandó lakosságra összpontosítunk, a döntéshozónak akkor is egyszerre kell erkölcsi (értékalapú) és gyakorlati (haszonelvű) tényezőket mérlegelnie, és hosszú távon fenntartható szociálpolitikai megoldásokkal enyhítenie a szegénység mértékén.

A V4-országok között létezik valamiféle egység a szegénység kockázatát enyhíteni igyekvő politikai intézkedések terén?

T.B.L.: A visegrádi országok különböző pártstruktúrákkal és politikai kultúrával rendelkeznek, és ebből következően az éppen aktuális kormányaik sokszor más és más válaszokat adnak hasonló társadalmi kihívásokra. Itt van például a minimálbér kérdése. Euróban számolva a V4-en belüli legmagasabb cseh és legalacsonyabb magyar minimálbér között jelenleg nagyjából 100 euró a különbség, de hazánkban emellett létezik a diplomás minimálbér és nem a garantált bérminimum rendszere is. Ráadásul, nemzeti valutában, vásárlóerő-paritáson számolva 10 év alatt

A V4-térségben pedig az elsők vagyunk e tekintetben. Ha az szja-t tekintjük, hazánkban 2011-től egykulcsos személyi jövedelemadót fizetünk, Csehországban pedig pont az idei évtől térnek vissza a progresszív, kétsávos adózásra, amely Lengyelországot és Szlovákiát is jellemzi – eltérő kulcsokkal és küszöbértékekkel. De nézhetjük mondjuk a TB-t is! Nálunk azonban a munkavállalói TB-hozzájárulás mértéke a gazdasági visszaesés ellenére is, 2017-től folyamatosan csökken, míg a többi V4-országban stagnálást láthatunk. Igaz, visegrádi összevetésben még mindig Magyarországon a legmagasabb ez az arány. Ezzel együtt, számos területen hasonló irányba mutatnak a visegrádi négyek szociálpolitikai intézkedései.

Általánosan jellemző a V4 országokra, hogy a rendszerváltást követően a dinamikusan növekedő gazdasági centrumok nem húzták magukkal kellőképpen a szegényebb régiókat. A falusi lakosság foglalkoztatása – az átképzések, a fejlesztések, az utaztatás stb. miatt – sokkal költségesebbé vált az elsődleges munkaerőpiacon, amin csak valamelyest enyhítenek a felzárkózást segítő uniós projektek.

Nézzük az elszabaduló energiaárakra adott válaszokat!

T.B.L.: A világszinten magas energiaárak okozta kényszerhelyzet hasonló lépéseket szült a térségünk országaiban. Lengyelország, Románia és Csehország is lejjebb vitte az áram és a gáz áfakulcsát, ami közvetett árcsökkenéséhez vezet egyéb hétköznapi fogyasztási cikkek esetében is. Hazánkban és Horvátországban is ideiglenesen rögzítették a normál benzin és a gázolaj árának felső határát, s nálunk mindezt régóta kiegészíti a rezsicsökkentés.

Ráadásul változatlan energiaárak mellett a tisztességes életminőséghez szükséges lakásfűtés anyagi feltételeinek előteremtésére nem képes néprétegek helyzete tovább romolhat az uniós szinten vállalt klímavédelmi intézkedések következtében, amennyiben nem lesz számukra biztosított a megfizethető forrásból érkező energia.

Ezért a Visegrádi Csoport gazdasági miniszterei 2020-ban kijelentették, hogy a fenntartható és megújuló forrásokon alapuló energiatermelésre való átállás során méltányos módon kell eljárni, s

A kelet- és a nyugat-európai lakosság átlagos vásárlóerejének különbségei okán a V4-kormányok érdeke, hogy a klímapolitikai célokat szolgáló közösségi jogszabályalkotás ne gyarapítsa a kelet-közép-európai háztartások pénzügyi terheit.

A koronavírus-járvány mennyiben változtatta meg a szegénységi kockázat enyhítését célzó elképzeléseket és gyakorlatokat? Általános visszaesés következett be – tehát mindenhol növekedett a szegénység a járvány legsúlyosabb szakaszaiban –, vagy voltak olyan módszerek és eszközök, amelyek mintegy „jobban bírták" a nyomást?

K-K.G.: A koronavírus-járvány olyan paradigmaváltó erővel bíró világesemény, amely az életünk számos területén fontos változásokat hozott. 2020-ban habár nőtt a háztartások jövedelme, a statisztikai adatok alapján mégis azt mondhatjuk, hogy a járvány gazdasági hatásai a háztartások egy részének munkaerőpiaci és jövedelmi helyzetét negatívan befolyásolta. 2019-hez képest kismértékben nőtt a sérülékeny csoportok aránya, azonban csökkent azok száma, akik a korábban említett mindhárom dimenzióban érintettek, s akik a teljes népességnek az 1%-át tették ki.

T.B.L.: Nehéz megmondani, milyen szemlélet- és gyakorlatbeli változtatásokat indukál majd a világjárvány a szegénységgel szembeni fellépés terén. A V4 országok pénzügyminiszterei tavaly elkötelezték magukat amellett, hogy a családokat támogató és az adóelkerüléssel, adócsalással harcba szálló fiskális politikákra alapozzák a gazdaság koronavírus-válság utáni újraindítását. Számos folyamat azonban a pandémiától függetlenül is érezteti hatását: elöregedő korfa, növekvő energiaárak, digitalizáció, zöld átállás. Változatlan energiaárak mellett,

Jelenleg ugyanis számos termelő még a korábbi évek földgázárai szerint megkötött, hosszú távú szerződéseik alapján szerzi be a műtrágyát.

A nitrogén alapú termék előállítása azonban földgázt igényel, s az áremelkedés miatt bizonyos piacokon máris hiánytermékké vált az emberi fogyasztásra szánt gabonafélék, zöldség és gyümölcs, vagy a takarmányozásra szánt növények termesztéséhez használatos műtrágya. Továbbá: a népességfogyást önmagában is a szegénységet tápláló folyamatként szokás említeni, hiszen csökken a helyben megtermelt jövedelem mértéke. Ugyanakkor változatlanul negatív demográfiai kilátások mellett is sokat jelenthet, ha a világjárvány következtében csökkenne a Nyugat-Európába elvándorló fiatal, mobilizálható munkavállalók száma, s többen próbálnának a hazai munkaerőpiacon boldogulni, esetleg hazajönni.

A versenyképesség megőrzése és javítása szempontjából a V4 országok elemi érdeke a foglalkoztatás, a foglalkoztathatóság és a munka termelékenységének növelése. Ezek a hívószavak jelennek meg a népesség általános egészségi állapotának javítását, a munkaerő szabad áramlását, a munkavállalók védelmét, a színvonalasabb oktatási rendszert, valamint a társadalmi kirekesztődés megfékezését célzó intézkedéseikben.

Mely országok – és politikák – bizonyultak a legstabilabbnak ezen a téren?

T.B.L.: Erre még nagyon nehéz megfelelő válasszal szolgálni, hiszen még nem látjuk az alagút végét. A járvány jelenleg is tart, s ki tudja, mennyi és milyen súlyos hullámra kell még számítani. Az a tény azonban bizonyára növelte hazánk válságbíró képességét, hogy

ami EU-szinten is kiemelkedő, hiszen a hatodik legrosszabb helyről kerültünk a lista kilencedik legjobb helyére. Ehhez hozzájárul az, hogy a pandémia hatására a foglalkoztatottság szintje sem esett vissza érdemben: 2020. év végén ugyanúgy 4,5 millió fő dolgozott, mint a járvány előtt, 2019 decemberében. Ha a folyamat továbbra is tartható, akkor máris közelebb kerültünk az elszegényedés megfékezéséhez. A szegénység csökkentését a magyar modellhez hasonlóan a jelenlegi szlovák kormány is az aktív népesség foglalkoztatási arányának emelésével, valamint a szakképzési rendszer javításával kívánja elérni. Lengyelországban a magas energiaárak miatt eltörölnék a takarmánytermékek és a műtrágyák áfáját, valamint eseti juttatásokat folyósítana az alacsony jövedelmű családok számára. Csehországban a lakhatási szegénység terjedése okoz most fejtörést a döntéshozóknak, ami területileg a nagyvárosokat, a korfát illetően pedig a nyugdíjasokat érinti.

A fiatalabb korosztályokat miként érinti manapság – Magyarországon, és úgy általában Európában – a szegénység kockázata, a munkanélküliség? Mondhatjuk, hogy a fiatalabbak jelenleg egyértelműen jobb helyzetben vannak?

K-K.G.: Néhány társadalmi csoport, köztük a fiatalok is, a legsérülékenyebbek közé tartoznak. 2020-ban az EU-ban a gyermekek (18 év alattiak) mintegy negyedét fenyegette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, vagyis arányuk magasabb, mint amit a dolgozó korú felnőttek és az idősek esetében látunk.

Itt is azt látjuk, hogy a szegénységnek és társadalmi kirekesztődés kockázatának fokozottan kitett magyar gyermekek aránya alacsonyabb az EU-átlagnál, s 2015 óta folyamatosan csökken, 2020-ban közel 19%-kal. 2020-ban minden negyedik 15 és 29 év közötti EU-s fiatal, és minden ötödik magyar fiatal volt érintett a vizsgált jelenségben.

A legkedvezőbb helyzet Csehországban van, a lista élén pedig Románia áll, ahol közel négyszer annyi fiatalt fenyeget a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata, mint Csehországban. Emellett a szlovák, az osztrák és a lengyel mutató is az unió átlagánál kedvezőbb. A magyar fiatalok a foglalkoztatottság tekintetében is az európai rangsor középmezőnyében foglalnak helyet, s a nagymintás ifjúságkutatásokból is látszik, hogy 2004 óta

2020-ban a megkérdezett fiatalok több mint fele dolgozott, hattizedüknek pedig van már munkatapasztalata. A munkanélküliség tekintetében Magyarország az alacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkező országok közé tartozik, s az elmúlt négy évben is némi csökkenést tapasztalhatunk a 15–29 éves munkanélküli fiatalok arányában, habár a koronavírus-járvány évében megfordult a trend. Mindezt a nagymintás ifjúságkutatás adatai is megerősítik, 2016-hoz képest is csökkent a munkanélküli fiatalok aránya.

*

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

(Nyitókép: Mátrai Dávid)