Idegháború: Ukrajna miatt feszül egymásnak Moszkva és a Nyugat

Ukrajna ügyében a 2014-es kelet-ukrán katonai konfliktust felfüggesztő minszki egyezmény érvényben van, de nem hozta a hozzá fűzött várakozásokat – a szemben álló felek azt folyamatosan megsértik. Moszkva a helyi orosz erők által ellenőrzés alatt tartott, és általuk Luhanszki és Donyecki Népköztársaságként kikiáltott területen autonómiát követel, Kijev pedig azzal vádolja az oroszokat, hogy katonai hadművelettel és megszállással megsértette Ukrajna területi integritását. Az ügyben évek óta patthelyzet van, a német és francia közvetítéssel létrehozott tűzszüneti egyezmény középtávon sem tartható, minden jel szerint Moszkva úgy határozott, hogy döntésre viszi a kelet-ukrajnai kérdést.

Ahogy 2014-ben, 2022 elején is Moszkva kavarja fel az állóvizet, lép, és ezzel újra a játszma irányítójává válik – kérdés, hogy célja hasonló, mint a krími akció esetében, vagy más.

Vlagyimir Putyin egy csokor virágot helyez el az orosz polgárháború áldozatai emlékére tartott megemlékezésen a krími Szevasztopolban 2021. november 4-én

Mit akar elérni Moszkva?

December közepén az orosz külügyminisztérium biztonsági garanciákat tartalmazó megállapodás-tervezetet juttatott el az amerikai kormányhoz, illetve a NATO-hoz. Ezekben azt követelték, hogy a NATO egyszer és mindenkorra vonja vissza 2008-ban tett ígéretét, miszerint Grúzia és Ukrajna a jövőben az atlanti védelmi szervezet tagja lehet; keleti szomszédai területén ne állomásoztasson harci alakulatokat, illetve határai közelében ne létesítsen közepes hatótávolságú rakétarendszereket; a volt szovjet tagköztársaságok területén szüntesse be a hadgyakorlatokat, és hagyja abba Ukrajna felfegyverzését.

a Nyugat húzódjon vissza Kelet-Európából, az egykor orosz befolyási övezetbe tartozott államok ne kerüljenek nyugati befolyás alá.

Ugyanakkor nem lehet pontosan tudni, mi volt ezzel a Kreml célja. Hiszen ezen követelésekre szinte borítékolható a nyugati elutasítás – mint ahogy Amerika és a NATO jelezte is, hogy ezen kérések nem lehetnek kiindulópontjai egy tárgyalás-sorozatnak. Optimistább elemzők szerint Moszkva egyszerűen magasabbra tette a lécet a pszichikai hadviselésben, hogy zavarba hozza ellenfeleit, szkeptikusabb szakértők viszont hajlanak arra, hogy

maga számára egy újabb ukrajnai katonai akció megkezdéséhez.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szavai, miszerint „ha észszerű időn belül nem kapnak konstruktív válaszokat a felvetéseikre, és ha a Nyugat folytatja agresszív terjeszkedését, akkor Oroszországnak minden szükséges lépést meg kell tennie a stratégiai egyensúly fenntartására, és arra, hogy felszámolja a biztonságát ért elfogadhatatlan fenyegetéseket”, mindkét előbbi kontextusban értelmezhetőek.

Az ukrajnai konfliktus mögött húzódó nyugati-orosz hatalmi játszmában ráadásul jelenleg Moszkva van előnyösebb taktikai helyzetben: Washington figyelme megosztott, a leplezetlen gazdasági-politikai-katonai ambíciókkal jelentkező

míg a Nyugat másik pillére, az EU szintén megosztott,

az államszövetség domináns állama, Németország új kormánya módosítja álláspontjait, és ez újabb zavart okoz – a nyugati hatalmak megosztottsága tehát a Kreml stratégiáját erősíti. Ennek a stratégiának pedig része az is, hogy Oroszország észrevétesse magát, az Egyesült Államok és Kína mellett ott maradjon, vagy inkább újra ott legyen a nagyhatalmak versengésében.

A moszkvai követeléssel párhuzamosan november eleje óta csapatösszevonások történtek az orosz-ukrán határ közelében és a 2014-ben annektált Krím-félszigeten, százezer orosz katona jelenléte és rövid hatósugarú ballisztikus rakétarendszerek telepítése ad nyomatékot a kérésnek. Ukrajna a 2014-es esetből tanulva készenlétben áll (az elmúlt években amerikai és NATO-segítséggel jelentősen fejlesztette, modernizálta hadseregét), és óva inti nyugati szövetségeseit a korábbi diplomáciai hibától: a Krímben meglépett merész orosz katonai akció meglepte a nyugati katonai vezetőket, az oroszok a terepen kész helyzetet teremtettek.

Washington a kijevi figyelmeztetés nélkül is érzi a helyzet súlyát, hosszú évtizedes tapasztalatból tudja, hogy

nem véletlen, hogy Joe Biden a Vlagyimir Putyinnal való december 7-i videókonferencián „soha nem látott” gazdasági szankciókat helyezett kilátásba, ha Oroszország katonai eszközökhöz nyúl. Természetesen Putyin elnök sem hagyta ezt szó nélkül: december végén „fatális hibának” nevezte, ha ezt Amerika meg meri lépni.

Ukrán katona a kelet-ukrajnai frontvonalnál, a Luhanszk megyében fekvő Popaszna közelében 2021. december 7-én

Mi történik 2022 elején?

2021 végén

– a tervek szerint január 10-én Genfben amerikai-orosz találkozót rendeznek külügyminiszter-helyettesi szinten, míg január 12-én NATO-orosz megbeszélések lesznek Brüsszelben.

Bennfentesek szerint ezeken a találkozókon az a cél, hogy kis lépésekben közeledjenek az álláspontok, vagyis az ukrán válság megoldásának megágyazva először kisebb kompromisszumok szülessenek a Fekete-tengeri és a Balti-tengeri érdekellentétek területén – Oroszország biztonsági fenyegetésnek érzi amerikai hadihajók portyázásait a Fekete-tengeren.

November eleje óta különböző kormányzati szinteken zajlik a kommunikáció: William Burns, a CIA igazgatója (az USA volt moszkvai nagykövete) az orosz fővárosban tárgyalt Putyinnal, Jake Sullivan, Biden nemzetbiztonsági tanácsadója szintén állandó kapcsolatban áll orosz kollégájával – a diplomácia tehát a feszültség hűtésén dolgozik. Emellett huszonnégy volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó levelet írt az amerikai elnöknek, hogy azonnal nyilatkozatban hozza nyilvánosságra, milyen konkrét gazdasági büntetőintézkedésekkel sújtaná Oroszországot egy katonai támadás esetén – szerintük

Az ukrán védelmi minisztérium a hírszerzés információi alapján azt kommunikálja a külvilág számára, hogy az orosz hadsereg a határon észlelt manőverek alapján január végén-február elején katonai hadműveletre készül ukrán területek ellen. Az orosz külügy pedig azt hangoztatja, hogy a kijevi kormányzat provokál: NATO-államoktól kapott fegyverzetet szállítanak be a donbaszi konfliktuszónába, ezzel megszegve a minszki egyezmény kikötéseit. Az orosz álláspont az – évek óta az –, hogy Oroszország minden ukrán katonai provokációtól meg fogja védeni a Kelet-Ukrajnában élő orosz állampolgárokat.

Ukrán harckocsik a függetlenség napja alkalmából a kijevi Függetlenség terén rendezett díszszemlén 2021. augusztus 24-én

Volt már egy főpróba 2021 tavaszán

A most történő forgatókönyv 2021 áprilisában már egyszer lejátszódott: Ukrajna északi és keleti határainak közelében, illetve a Krím-félszigeten 80 ezres orosz katonai csapatmozgásokat tapasztaltak az ukránok. Joe Biden és a NATO főtitkára akkor (is) felszólították Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tartózkodjon a provokációtól, az orosz védelmi minisztérium reagálásában pedig

Mint akkor megírtuk, több tényező vezethetett oda, hogy Putyin elnök tavasszal egy ilyen biztonságpolitikai manőverbe kezdett:

1. Orosz-ellenes intézkedések Ukrajnában – február elején nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva betiltottak három oroszbarát televíziós csatornát (ZIK, NewsOne és 112), és tulajdonosukra, Viktor Medvegycsuk ukrán oligarchára, ellenzéki politikusra gazdasági büntetőintézkedéseket szabtak ki.

2. Krími körülmények – az orosz fennhatóság alá került félszigeten az orosz hatóságok arra panaszkodtak, hogy az ukrán vízügyi hatóságok szándékosan elzárták az ivóvíz fő utánpótlási csatornáját.

3. Orosz belpolitika – szeptember 19-ére parlamenti választásokat írtak ki Oroszországban.

4. Amerikai szankciók –

az ún. SolarWinds-féle kibertámadások, illetve a 2020-as amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozás miatt.

5. Ukrán fegyverkezés – Oroszország fenyegetésnek érezte a szomszéd államokban rendezett NATO-hadgyakorlatokat, és azt, hogy Ukrajna az elmúlt években jelentős mennyiségű nyugati, főleg amerikai hadieszközt és hadi technológiát kapott.

A lehetséges orosz célok

Korábbi összeállításunkban külföldi elemzések alapján négy lehetséges érvet is felhoztunk arra, milyen cél elérése érdekében indulhatott az orosz katonai manőver tavaly tavasszal:

1. Katonai beavatkozás területfoglalási céllal – felmerült, hogy esetleg ugyanaz a cél, mint 2014-ben: az orosz csapatmozgásokból akkor katonai beavatkozás lett a Krímen és Kelet-Ukrajnában.

2. Elrettentés – a csapatösszevonás csak egy orosz stratégiai lépés, amelynek célja, hogy megfélemlítse az ellenfelet, és figyelmeztetést küldjön a Nyugat számára: a NATO az orosz érdekszféra határáig terjeszkedhet, nem tovább, illetve

3. Az orosz tárgyalási pozíciók erősítése – a hibrid hadviselés művészetében az orosz stratégák jelentős know-how birtokában vannak, a csapatösszevonással azt szemléltetik, hogy az ukrán válságban a Nyugat nem képes katonai fölényre szert tenni az orosz hadipotenciállal szemben.

4. Az új Biden-elnökség tesztelése – Joe Biden beiktatásakor keményebb Oroszország-politikát ígért, gazdasági szankciókat vezetett be Moszkva ellen, és személyesen is többször megsértette Putyin elnököt –

illetve keményen megtorolja az orosz érdeksérelmeket.

fotó: MTI

Nyitókép: 2021. június 16-án készült kép Joe Biden amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnökről a Genfi-tó partján rendezett csúcstalálkozójukon.