Oroszország újra megtámadja Ukrajnát?

Az ukrán hatóságok április elején jelezték, hogy Ukrajna északi és keleti határainak közelében, illetve a 2014-ben az oroszok által annektált Krím-félszigeten jelentős,

Műholdas felvételek tanúsága szerint az orosz hadsereg szintén jelentős számú hadi eszközt, köztük kis hatótávolságú ballisztikus rakétákat vonultatott fel az ukrán határtól mintegy 200 kilométerre.

Nyugati vezetők azonnal felszólították Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tartózkodjon a provokációtól, és ne gerjessze a kelet-ukrajnai konfliktus eszkalálódását. Az orosz védelmi minisztérium reagálásában az ukrán határ közelébe történő csapatvezényléseket válasznak nevezte az Európában zajló NATO-hadgyakorlatokra.

Április 13-án a NATO-Ukrajna Bizottság is megvitatta az orosz fenyegetés kérdését, az ukrán külügyminiszter a katonai szövetség brüsszeli központjában adott tájékoztatást a szövetséges erők vezetőinek. Az ülésen a NATO újra megerősítette, hogy teljes mértékben támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását.

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter sajtótájékoztatót tart a szervezet brüsszeli központjában április 13-án

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár éles szavakkal szólította fel Moszkvát a csapatmozgások és a kelet-ukrajnai harci helyzetre vonatkozó minszki tűzszüneti egyezmény megsértésének beszüntetésére, és újólag megerősítette, hogy

A NATO pozíciója az, hogy az orosz csapatokat vissza kell vonni Ukrajna területéről, illetve Oroszországnak katonai tevékenységét összhangba kell hoznia EBESZ-beli kötelezettség-vállalásaival.

Joe Biden szintén április 13-án, csupán néhány órával a NATO-bejelentést követően telefonon felhívta Vlagyimir Putyint – a Fehér Ház szóvivője szerint a megbeszélésen Biden közölte, hogy Amerika nemzeti érdekei alapján kemény válaszokat készül adni a nemrég történt orosz kibertámadásokra, az amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozásra, illetve arra kérte az orosz elnököt, hogy „deeszkalálja” az ukrán konfliktust. Jen Psaki szóvivő közölte azt is, hogy

ennek érdekében Biden a következő hónapokban egy bilaterális találkozót javasolt Putyinnak egy semleges, harmadik országban.

A helyzet súlyosságát mindig a régió érintett államainak reakcióján lehet lemérni: ők pontosan tudják, mennyire kockázatot rejt az adott szituáció. A balti államok, Észtország, Lettország és Litvánia külügyminiszterei csütörtökön szolidaritási villámlátogatást tettek Kijevben, támogatásukról biztosítva Ukrajnát.

Ukrán katonák az orosz hadsereg ellenőrzése mellett elhagyják katonai létesítményüket a Krím félszigeten fekvő Szevasztopolban 2014. március 19-én

Milyen indítékai lehetnek Oroszországnak az ukrán konfrontációra?

Több tényező vezethetett oda, hogy Putyin elnök ismét egy ellentmondásos biztonságpolitikai manőverbe kezdett. Alább számba veszünk néhányat, a teljesség igénye nélkül.

1. Kijevi szigorodás

Az utóbbi időben több ukrán kormányzati döntés született, amelynek révén tudatosan visszavágták az orosz érdekek és befolyás érvényesülését Ukrajnában. Február elején nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva és az Ukrajna területén végzett orosz hibrid hadviselés, információs háború korlátozása érdekében

és tulajdonosukra Viktor Medvegycsuk ukrán oligarchára, ellenzéki politikusra, Putyin személyes barátjára gazdasági büntetőintézkedéseket szabtak ki. Lehet olyan orosz félelem, hogy az orosz média kiiktatásával Kelet-Ukrajnában oroszellenes hangulat alakulhat ki a lakosság körében az ukrán kormányzati információs és médiadominancia következtében – Moszkva pedig a Donbasz régióban élő (most már orosz útlevéllel rendelkező) orosz lakosság patrónusa és védelmezője.

2. Krími körülmények

Az orosz fennhatóság alá került Krím-félszigeten az orosz hatóságok arra panaszkodnak, hogy nincs elegendő ivóvíz, mert az ukrán vízügyi hatóságok szándékosan elzárták a fő utánpótlási csatornát, amely a Dnyeper tisztított vizét szállította a területre. Ukrajna azzal érvel, hogy nincs jogi kötelezettsége az ukrán területen megszálló erőként jelen lévő orosz hatóságok és hadsereg ellátására, a Fekete-tenger vizének tisztítására szolgáló vízügyi kapacitás elégséges a polgári lakosság ivóvízigényének kielégítésére. Bennfentes ukrán források szerint

3. Orosz belpolitika

Fontos politikai ösztönző lehet a katonai lépésre, hogy szeptember 19-én parlamenti választásokat tartanak Oroszországban. A felmérések szerint Putyin elnök és a kormánypárt népszerűségi mutatói meglepően gyengék, és az utóbbi időben egyre nagyobb és egyre bátrabb ellenzéki tömegtüntetések zajlottak több orosz nagyvárosban. A nemzeti érzelmekre ható, patrióta katonai akció mindig sokat lendít a kormány megítélésén, így volt ez a krími beavatkozás esetén is, így nem kizárt, hogy ilyen primér belpolitikai oka van a külső ellenségkeresésnek, a katonai-diplomáciai győzelem felmutatásának. A másik népszerűség-növelő eszköz az életszínvonal növelése – e téren sem áll jól a Kreml: az orosz gazdaság az alacsony kőolaj-árak miatt nehéz időket él át.

4. Amerikai szankciók

Ahogy Joe Biden ígérte,

a tavaly leleplezett, ún. SolarWinds-féle kibertámadások, illetve a 2020-as amerikai elnökválasztásba való orosz beavatkozás miatt. Moszkva esetleg ezen büntetőintézkedések élét próbálta elvenni Amerika szövetségesének, Ukrajnának a fenyegetésével.

5. Ukrán fegyverkezés

Oroszország valós fenyegetésnek érzi a NATO-hadgyakorlatok rendezését és azt a tervet, hogy NATO-katonák jelenhetnek meg a Fekete-tenger partvidékén. Ezen kívül

a kelet-európai ország NATO-tagsága a kritériumok teljesítésével – ezen dolgozik Kijev – középtávon megvalósulhat. Mindezen tényezők nagyban sértik Oroszország biztonsági érdekeit, Moszkva Ukrajnát és a Fekete-tenger térségét hagyományosan a saját érdekszférájának tekinti, ezen területek elpártolása direkt fenyegetést jelent Moszkva számára.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter a március 20-21-i hétvégét a szibériai tajgán töltötték – akkor már zajlottak az ukrán határ menti katonai előkészületek

Milyen cél elérése érdekében történhet az orosz katonai manőver?

1. Katonai beavatkozás területfoglalási céllal

Katonai szakértők szerint a helyzetet komolyan kell venni, mert kísértetiesen hasonlít a 2014-es szituációhoz: az akkori orosz csapatmozgásokból katonai beavatkozás lett a Krímen és Kelet-Ukrajnában, ráadásul az orosz állami hírcsatornákon az elmúlt hetekben észrevehetően megnövekedett az Ukrajnáról szóló riportok száma, és ezek jelentős része vitatott tényszerűségű híradás –

az orosz lakosságot fel kellett készíteni, miért elkerülhetetlen a katonai beavatkozás.

Az orosz alakulatoknak az ukrán határ közelébe vezénylése túlmutat egy hadgyakorlatra való felkészülésen, tízezres létszámú csapatok más régiókban fekvő állomáshelyükről az ukrán határra nagyon költsége logisztikai feladat – ha csupán fenyegetésre, zsarolásra használná ezt Moszkva, aránytalanul nagy anyagi költséget szán e célra – érvel néhány katonai elemző.

A felvonult katonák és hadi eszközök száma miatt az ukrán hadsereg mozgósítása elkerülhetetlen, a legváratlanabb helyzetre is fel kell készülniük. Az ukrán kormány vészjelzése tehát nem véletlen.

Azonosító jelek nélküli fegyveresek, feltehetően orosz katonák 2014. március 3-án a krími Szimferopol utcáin

Az ugyanakkor nagy kérdés, hogy miért kockáztatna egy hadműveletet, és mit nyerne most egy ilyen támadással Oroszország? Beláthatatlanok lennének a következmények egy támadást követően. Peter Dickinson, az Atlantic Council Ukrajna-szakértője szerint az orosz taktika lényege, hogy a Nyugat elveszítse érdeklődését Ukrajna iránt, belássa, hogy túl nagy árat kellene érte fizetnie túl kicsi haszon ellenében, és az is szempont lehet, hogy a két éve elnökösködő Volodimir Zelenszkij eddig államfői periódusában a konfliktus nagyobb eszkalációja még nem következett be, az oroszok most készek hadsereg-főparancsnoki képességeit tesztelni.

újabb technológiával és katonai felszereléssel segítené az ukránokat. Az ukrán haderő jóval fejlettebb, mint 2014-ben volt, és ahogy jelezték, már nem meglephető olyan módon, ahogy az oroszok tették a Krím esetében. Az újabb ukrán területek elcsatolása jelenleg indokolatlan lépésnek létszik a legtöbb megszólaló elemző számára, ők úgy vélik inkább, hogy Moszkva célja éppen a már elfoglalt Krím és az orosz befolyás alá hajtott Donbasz körül kialakult új status quo minden áron való fenntartása lehet. (A helyzet összetettségét e sorok írója 2019 őszén a kelet-ukrajnai tűzszüneti határnál személyesen is látta – akkori helyszíni riportunkat itt olvashatja).

Az ukrán kormányzat azonban óva inti a Nyugatot a régi hiba újbóli elkövetésétől: hogy alulbecsüljék Moszkva szándékait és eltökéltségét. Kijev attól tart, hogy ha az orosz vezetés a fentebb, az indítékok között már felsorolt ügyekben nem tud tárgyalásos úton eredményeket elérni, a katonai megoldást fogja választani.

2. Elrettentés

A legtöbb katonai elemző véleménye az, hogy ez a csapatösszevonás mégis csak egy orosz stratégiai lépés, amelynek célja, hogy megfélemlítse az ellenfelet,

Moszkva korábbi és jelenlegi katonai lépései is részben éppen a hagyományosan az orosz érdekszférába tartozó Ukrajna nyugati orientációjának, NATO- és EU-tagságának megakadályozására irányulnak. Oroszország soha nem habozott a legkeményebben fellépni, ha érdekszférái sérülni látszottak, ezt mutatja a 2008-as grúz, vagy a sokat idézett 2014-es ukrajnai beavatkozás. A három balti állam – amelyek szintén volt szovjet utódállamok, és így az orosz érdekszféra részei  – 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz; ezt a szálkát Oroszország azóta sem tudta lenyelni.

Gabrielius Landsbergis litván, Edgars Rinkevics lett, Eva-Maria Liimets észt és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter április 15-i találkozója – a három balti vezető szolidaritási látogatást tett Kijevben

A litván külügyminiszter szerint Oroszország most azt teszteli, hogy a Nyugat meddig hajlandó elmenni Ukrajna támogatásában. Gabrielius Landsbergis úgy vélte, ha a NATO felvette volna Ukrajnát a soraiba – mint ahogy a tagságot Kijev évek óta kéri –, a krími annexió és a kelet-ukrajnai háború nem történt volna meg, és a jelenlegi konfliktus sem alakult volna ki. Zelenszkij ukrán elnök értékelése hasonló:

3. Az orosz tárgyalási pozíciók erősítése

Moszkva diplomáciai eszköztára nagyon gazdag, a hibrid hadviselés művészetében az orosz stratégák jelentős know-how birtokában vannak. A konfliktus első szintje katonai, ott egyelőre várakozó csapatokat látunk, a másodikon, az információs hadviselés színterén azonban már mennek az ütközetek.

Moszkva interpretációja szerint – és ez az üzenet fut az orosz médiában – Biden „nem bírta az idegek harcát”, amikor ő kezdeményezett kommunikációt Putyinnal az elnöki telefonhívással. Egy másik Kreml-értékelés szerint a Nyugat ideges reakciói azt mutatják, hogy

Joe Biden amerikai elnök április 15-én új gazdasági szankciókat jelentett be Oroszország ellen Washingtonban

Az amerikai sajtó értelmezése természetesen más: elemzők a túloldalon arról írnak, hogy Biden elnök tűzoltási, megelőzési céllal kezdeményezett párbeszédet, a tárgyalási gesztusa mögött pedig az a cél is lebeghetett, hogy

4. Az új Biden-elnökség tesztelése

Joe Biden beiktatásakor keményebb Oroszország-politikát ígért, mint amilyet elődje, Donald Trump folytatott. Az elnök azon kívül, hogy gazdasági retorziókat ígért a kibertámadások és a választási beavatkozás miatt Moszkva ellen, személyesen is megsértette többször Putyin elnököt: alelnökként még 2011-ben „lelketlen” embernek nevezte őt, néhány hete pedig egy interjúban egyetértett az újságíróval, aki „gyilkosnak” nevezte az orosz elnököt.

Az ukrajnai lépés sokak szerint egyértelmű jelzés Washingtonnak, hogy Moszkva nem tűri a leckéztetést, illetve keményen megtorolja az orosz érdeksérelmeket.

Nyitókép: Ukrán katonák gyakorlatoznak az észak-ukrajnai Csernyihivben lévő katonai kiképzőközpontban 2018. november 28-án (fotó: MTI)