Az egyetemes szolgáltatás nemzeti kézbe vétele szintén biztonságot ad. A lakosságot ellátó, magánkézben lévő energiakereskedők egész sora ment tönkre több európai országban az elmúlt hónapokban, nem kis felfordulást okozva ezzel a piacon. Csak az Egyesült Királyságban 28 energiaszolgáltató dobta be a törülközőt tavaly.
A magyar állami szereplőnél ez ki van zárva.
Mit tudunk a jelenlegi magyar ellenzék energiapolitikájáról? Létezik egyáltalán egységes ellenzéki energiapolitika?
Attól függ, honnan nézzük. Az ellenzék energiapolitikája messzemenőkig nem egységes, ráadásul még álságos is. Csak hogy a legalapvetőbb dolgokat nézzük: a DK, a Momentum, az LMP végletekig atomellenes – a közös miniszterelnök-jelöljük viszont nem az.
Az ellenzék szerint nem jó a rezsicsökkentés, de azért Budapest és Hódmezővásárhely rögtön bemenekült annak védernyője alá, amikor erre lehetőséget kapott. Ugyanakkor az ellenzék egységes abban, hogy nincs egy önálló gondolata. Meg kell nézni: az ellenzéki zöld stratégiák megalapozott összefüggések, konkrétumok nélküli politikai PR-szövegek!
Az ellenzéki energiapolitika egyrészt abban merül ki, hogy azt mondja: amit a kormány tesz, rossz vagy nem elég. Másrészt azt visszhangozza, ami az európai baloldaltól hall. Ha a „zöld forradalom” kiötlője, Frans Timmermans – az európai baloldal szociális érzéketlenségéről tanúbizonyságot téve – az energiaválság közepette azt mondja, vegyünk fel pulcsit, ha fázunk,
akkor Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is azt tanácsolja a magyaroknak, hogy autó helyett menjenek gyalog, vagy fogyasszanak kevesebb áramot.
Ami meg ezen kívül marad, az hangos politikai zöldre mosás.
Soha nem telepített klímaerdő, meg nem magyarázott klímavészhelyzet a fővárosban, gazos városi parkok méhlegelőnek titulálása, biciklisávok miatt növekvő dugók és légszennyezés.
Fenntartható a jelenlegi világpiaci árak mellett a rezsicsökkentés politikája?
Én is hallom azokat a megjegyzéseket, melyek szerint a rezsicsökkentés ennyi és ennyi pénzbe fáj majd az embereknek.
Ezt a jajveszékelést túlzónak tartom.
Egyrészt próbáljunk már meg szakítani végre azzal a fals gondolattal, hogy az állam nyeresége az adófizetőké, tehát valami, ami nekik jár... Vagy hogy az állam vesztesége az adófizetőknél jelenik meg, amit majd az ő zsebükből vesznek ki.