„Nem a régi és az új kontrasztját kívántuk létrehozni” – a Pázmány-campus tervezői a Mandinernek

Móré Levente interjúja

Korábbi cikkeinkből már megismerhették Budapest egyik legnagyobb beruházásának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új területre, a Magyar Rádió egykori épületeinek helyére költözésének körülményeit.

Most a Mandineren mutatják be a nemzetközi tervpályázat nyertesei, az Újpalotai plébániatemplom tervezője, Kruppa Gábor (Hamburg C Kft.) és a Ferihegyi Nemzetközi Repülőtér SkyCourt terminálját is jegyző Tima Zoltán (KÖZTI Zrt.) a terv részleteit és gondolati hátterét.

***

Milyen alapköveket jelöltek meg a tervezés kezdetén?

Tima Zoltán: A Palotanegyed a 19. század során igen gyorsan kiépülő Pest kiemelt városrésze volt. A Nemzeti Múzeum környezetében szó szerint új városközpont épült ki a század második felére, ahová a notabilitások is előszeretettel költöztek. Nem csak a Múzeum vonzotta őket, de itt állt az ideiglenes Országház épülete is – a terület fontosságát a Pollack Mihály téri paloták megépítésének sorrendje is tükrözi. Persze, a háború után átrendeződött az egész térség, a szűken vett tervezési helyszínen pedig század elejétől itt működő Magyar Rádió kezdett el terjeszkedni. A palotaépületeket többé-kevésbé hozták csak rendbe a háború után: a Károlyi-palota is erősen megrongálódott, amit máig nem állítottak helyre teljesen. Az Esterházy-palota szerencsésebb volt, de a kettő között állt Ybl-lovardát már nem lehetett megmenteni.

Kruppa Gábor: A legfontosabb megállapítás  a tervezés kezdetén az volt, hogy a város mára körbevette az egykor szabadon álló Nemzeti Múzeumot, egy idő után pedig a köré épült palotákat is beszőtte a házak sora, így mára csak szűk utcákat találunk a környéken. Ebből eredt a terv egyik alapgondolata, hogy a Pázmány jelenlegi főépületét helyzetbe hozzuk.
Egyetemet építünk, így a legfontosabb feladatunk az oktatási funkciónak való megfelelés, de dolgunk az is, hogy e területet felszabadítsuk és átjárhatóvá tegyük a város lakói számára.  Olyan ez persze, amit nagyon részletesen megfogalmazott a pályázati kiírás is. Egy nemrég zajlott pályázati bemutató során mondtam, de most sem tudnám jobban összefoglalni, hogy mi semmi mást nem csináltunk, csak megpróbáltunk a pályázati kiírás minden pontjának megfelelni. A kiírásban követhető és közérthető módon fogalmazták meg az elvárásokat, ami nagyban segítette a mi munkánkat is.

Azt szeretnénk, hogy az új is a jelenlegi campus része legyen, az épületegyüttesünkben ezért alakítottunk ki olyan közösségi tereket, amelyek hasonlítanak a már egyébként is itt működőkre, majd pedig ezeken keresztül tettük átjárhatóvá a tömböt. A másik, már említett gondolatunk volt, hogy a jogi kar épülete kiemeltebb hellyé váljon, amit azzal sikerült megoldanunk, hogy a főépület előtti zártsorú beépítést megnyitottuk, így

Ennek az épületnek eredetileg is volt előtere, amit szerettünk volna visszaadni. A pályázók közül persze többen is meglépték ugyanezt a mozdulatot, de mi talán egy kicsit tovább vittük az ötletet, mert eszünkbe jutott: ebből a térből egy középkori olasz városi tér parafrázisát is kialakíthatjuk. Ez a kis terecske méretében, hangulatában hasonlít a Mikszáth térhez, de itt árkádsor keretezi. Ez egy egyetemi épület, aminek a formálásában az árkádok nagyon hangsúlyosak (hiszen ezek adnak olyan területeket, amik alá be lehet húzódni, de előtérként is működnek az épületek számára). Az árkádsor az utcával kapcsolatot tartó privát térként természetes módon emeli középületté, igazi egyetemi épületté a házat – ráadásul emlékeztet valamennyire a régi kolostorkerengőkre, amik a legelső egyetemek ősképét hordozzák. Ha már kialakult itt egy árkádos, mediterrán hangulatú tér, tettünk ide egy campanilét is, hiszen az sok olasz téren áll. Ez szerencsésen egybecseng az egyetem szellemiségével is, mert bár ezen az egyetemen is ugyanazt tanítják majd, mint máshol – a funkcióból tehát nem adódik, hogy egy katolikus egyetemnek másmilyennek kellene lennie, mint egy nem katolikusnak –, mégis jelezni szerettük volna az évezredes csatlakozási pontokat. A campanile egyébként is számos régi egyetemi campuson megjelenik, Dublinban például nagyon szeretik a diákok, minden vizsgájuk előtt átmennek alatta, így külön karakterizáló elemként is működhet. Bölcsész- és jogi kar kerül majd ide, komoly igény merült fel tehát a kiscsoportos beszélgetések helyszíneire; éppen ezért nem szerettünk volna egy nagy teret kialakítani az épület közepén, helyette sok kisebb, osztott teret hoztunk létre.

Milyenek lesznek a campus közlekedési kapcsolatai?

Tima Zoltán: Figyelembe kellett vennünk, hogy nagyon jelentős programot vár el a kiíró. Egy kicsit talán ki is feszítették a terület teherbírásának határait, de bízom benne, hogy a továbbtervezés során lesz lehetőség egy-két dolog felülvizsgálatára. Ezt a zsúfolt programot próbáltuk úgy épületbe tömöríteni, hogy a földszinten, az utcaszinten minél nagyobb egybefüggő tér maradhasson. Ezért alakult ki olyan alaprajzi elrendezés, ahol a külső és belső terek összefonódnak egymással. A tervpályázati anyagunk fontos része volt az a helyszínrajz, ahol összehasonlítottuk a telek általunk megnyitott területeit a környék tereivel: a Mikszáth térrel, az ELTE campus belső kertjeivel, vagy a Gutenberg térrel, amik mind hasonló léptékűek. A felszabadított területeknél arra törekedtünk, hogy közterületként is értelmezhetőek legyenek, ne csupán az egyetem használhassa őket, ezzel is

A beépítés központjába egy aula került, ami egy nagy fedett belső tér, egyben az egyetem központi tere. Ez sajátos szituációban áll az egykori Franklin Nyomda – mostani Pázmány – épületével, ahová az említett kis piazzán keresztül lehet majd bejutni. Ez lesz az új épület főbejárata. Persze van egy másik fontos bejárat, ez pedig Múzeum mögött, a Pollack Mihály tér felől, két palota között nyílik. Itt egy vizuálisan is jól átlátható összeköttetés, átjárás jön létre a Szentkirályi utca irányába. Kényes kérdés a két műemlék-palota sorsa: nagyon karakteres épületekről van szó, jelentős emeletmagasságokkal – egészen másokkal, mint amikkel ma számolunk. Zártsorúként szépen megoldani az új épületek elhelyezését szinte lehetetlen, ezért ezek homlokzataitól lényegesen hátrahúzva igyekeztünk egy egységes térfalat létrehozni. Bár a Múzeum oldalán lehet esetleg fákat ültetni, a Pollack Mihály téri mélygarázs meghatározza a felszín használhatóságát, itt nincs igazán mód érdemi zöldítésre. A paloták között nyíló két beforduló tér – ami vizuálisan és fizikailag is csatlakozni tud a Pollack Mihály térhez – azonban nagyon sokat javít majd a tér használhatóságán. A paloták szépsége és karakteressége azt kívánta, hogy a tér jelenlegi határánál sokkal mélyebben adjuk meg a beépítés határát: e mély terek miatt húztunk meg egy vonalat a Károlyi palota hátsó homlokzati vonalánál, ami elé nem akartunk építkezni sem a föld fölött, sem alatta. A föld alatti építés azért sem lenne szerencsés, mert akkor nem lehetne komoly zöldfelülettel számolni, nem tudnánk fákat ültetni. 

A Bródy Sándor utca sarkán álló

Most is látható a Festetics-palota megmaradt kerítése, aminek nagykapuját – természetesen – napközben nyitva lehet tartani. Itt a szabadban lehet majd keresztülmenni a campuson, amiből következik, hogy az itteni két épületrész a földszinten kettéválik; mivel pedig ide, az egykori Festetics-palota mellé került az étterem, az a külső tereket is bevonó, élő kapcsolatot jelent majd az utcával. 

Kruppa Gábor: A különböző terek használata más-más lesz aszerint, hogy a campus mely részén találhatók. Míg a Festetics-kert egy kávézó teraszával ellátott, leülésre csábító tér lesz, a déli épületrész előtti teresedés inkább a megérkezést szolgálja (persze itt is le lehet majd ülni), míg a piazza csak burkolt térként az épületek bejáratát hangsúlyozza majd. Természetes, hogy a Mikszáth tér és a Rákóczi út felől is be lehet majd jönni erre a terecskére, de az aula is kinyílik ide, így az étterem terasza megtöltheti élettel a kis  terünket.

A campus autós közlekedése várhatóan még sokat fog változni, de a jelenlegi elképzelésben – kényszerből – a piazza déli oldalán vezettük le a forgalmat a mélygarázsba, ahol kétszáz autó elhelyezését oldottuk meg. Innen kihajtani a Bródy Sándor utca felé lehet majd. Jobban szerettük volna, ha már a Múzeum utcán levezethetjük a forgalmat a föld alá, de egy bizonytalan státuszú telekrész miatt erre még nem volt lehetőség.

Mi a tervük a Rádió építészetileg értékes elemeivel és a Károlyi-palota kertjével?

Kruppa Gábor: A Rádió múltjának emlékeit, a pagodát vagy a 6-os stúdiót eredeti pozíciójukban megtartani – az ide kerülő komplex program miatt – csak a meglévőhöz hasonló labirintusos elrendezés mellett lenne lehetséges.

Nem építenénk a palotakert helyére épületnek látszó épületet. Azt tervezzük, hogy ide kerülne a könyvtár, lesüllyesztve az olvasótermeket a föld alá annyira, hogy beférjen a palotakert kerítése mögé egy olyan zöldtetővel, ami a szemközti házakból kertként lenne értelmezhető. 

Tima Zoltán: Amikor megépült a Károlyi-palota, a Szentkirályi és a Múzeum utca sarkán építettek egy bérházat is, aminek bevételei fedezték a palota működési költségeit. E lakóház tűzfala nézett a Károlyi-palota neoreneszánsz kertjére, amit Ybl egy ál-homlokzattal burkolt, a kert szintjében pedig egy gloriettet helyezett el. Sosem volt tehát közpark. Most, a terület rehabilitációja során természetes, hogy felmerül a kert rekonstrukciója is, azonban úgy vélem, hogy sosem volt ez olyan érték a város számára, ami az új egyetemi campus építése során indokolná a rekonstrukciót. Mi inkább azt képviseljük, hogy ezt a területet egyetemi funkcióra kell használni. Akadnak a kerttel egyéb problémák is, többek között rendezni kell azt a kérdést, hogy az elmúlt évtizedekben egy csomó ablakot nyitottak a tűzfalon, amik mostanra törvényessé váltak, vagyis ezeket nem lehet eltakarni. Sok pályázó egy épületet emelt ide a tűzfaltól kissé elhúzva, amit nem gondolok reális megoldásnak. Mi egy zöldfalat javasoltunk a tűzfalra elhelyezni, de a tervünkre kapott – viszonylag kevés – bíráló bizottsági kritika ezt nem tartotta jó megoldásnak – tehát ez még biztosan formálódni fog.

A tervpályázati kiírás nagyon jó és informatív volt ugyan, de egy ilyen léptékű pályázat nagyon sok tanulsággal jár az egyetem számára. A mi nyertes pályázatunkon kívül is számos tervet díjaztak, amelyekben sok értékes gondolat van. Ezeket az Egyetemnek is elemeznie kell, ami alapján – szükség esetén – a tervezési programot is szükséges lehet módosítani, alakítani. A valódi tervezési munka tehát csak a leszűrt tanulságok alapján kezdődhet majd meg.

Beszéljünk a külsőről!

Kruppa Gábor: A mi pályázatunkban kiemelt szerepet kapott, hogy ne a régi háttérbe szorításával hozzunk létre valami újat. Az a motívum is, ami egy kis egyetemi főteret jelöl ki a Szentkirályi utcán, bevonja a régi épületeket az együttesbe – továbbra is ez marad az campus főbejárata. Ezért sem kellett ikonikus főépületet vagy emblematikus homlokzatot terveznünk, amiből az is következett, hogy

A semlegesség olyan szempontból is kapóra jött, hogy az itt álló palotákkal reménytelen dolog lenne építészetileg versenyezni, mert ezek valóban palotáknak épültek, manapság pedig már nem építenénk – különösen ilyen színvonalú – palotákat egy egyetem számára. Fontos koncepció volt, hogy mi nem a régi és az új kontrasztját kívántuk létrehozni – mára bevettnek tekinthető modernista tradíció ugyanis, hogy az új épületek mindig jól elkülöníthetően váljanak el a régitől. Ehelyett mi egy olyan – nem túl harsány – építészeti karaktert akartunk idehozni, ami nem verseng a meglévő épületekkel, hanem kiegészíti őket. Ebből is adódott, hogy az új épületeket a régiekhez igazítva téglaburkolattal láttuk el, hiszen ez jelen van a Palotanegyed más épületein is, de a Pázmány jogi karának főépülete és az Esterházy-palota is téglaburkolatos. 

Tima Zoltán: A téglaarchitektúra már csak azért is indokolt, mert nagyon sok középület készült Magyarországon téglaburkolattal. Nem is kell messze mennünk, majdnem a parlament is téglaépület lett; csak a főrendek tiltakozása miatt cserélték az országház burkolatát kőre, de a belső udvarokban megmaradt a nagyon magas minőségű téglaarchitektúra. A tégla ráadásul kiválóan alkalmas arra, hogy részletgazdag, az Egyetem szellemiségéhez méltó homlokzati rendszer jöhessen létre. A tégla persze nem csak kívül jelenik majd meg, hanem a belső térben is: átfolyik az aulatéren és a belső tereken, ezzel egységes és homogén struktúrát ad.

Hogyan alakul épületegyüttes funkcionális elosztása?

Tima Zoltán: Az új oktatási tömb egy háromudvaros épület, amiben a középső tulajdonképpen két féludvar: az egyik a meglévő campus felé nyíló, már említett piazza a campanilével; a másik fele innen megközelíthető, fedett tér lesz, ami csatlakozik az Esterházy-palota egykori kiszolgáló épületszárnyához – ez lesz az aula. A tervbemutatón többen beszéltek arról, hogy mitől modern vagy épp tradicionális egy egyetem.

Az ebbe a térbe nyíló oldalterek azonban kellő dinamizmust biztosítanak majd – különösen a földszinten, hiszen az aula minden irányban átjárható.

A két oldalsó udvar lényegében a két oktatási épület belső tereihez kapcsolódik. A déli oktatási tömb egy multifunkcionális épület lesz, amelynek alagsorába és földszintjére helyeztük a nagyeladókat, fölöttük tornacsarnok, ezek felett pedig oktatási helyiségek és irodák kapnak majd helyet; a másik tömb, ami a kollégium felé esik tisztán oktatási épület lesz stúdióhelyiségekkel és filmes laborokkal. A legnagyobb befogadóképességű előadótermeket a két épületet összekötő, az aulát és a piazzát elválasztó szárnyba helyeztük el, így a legnagyobb forgalmú terek közvetlenül az aulára nyílnak. A Rádió első épületének helyére, a Bródy Sándor utcára kerül majd a kollégium, az együttes magjába, az északi épület földszintjére pedig az étterem. A palotaépületekbe adminisztratív és oktatási funkciókat helyeztünk: ezekben kapott helyet a dékáni és a rektori hivatal is, mert ezen irodáknak amúgy is szüksége van reprezentatív terekre, amik itt már adottak.

Kruppa Gábor: Ahogyan az egyetemi épületeket egy campuson rendszerint betűjellel jelölik (mint a Műegyetem esetében), itt is épületrészekre lehet majd osztani az együttest (bár persze minden épületrészből át lehet majd jutni a másikba). Mi ugyanakkor szeretnénk megtartani a Pázmány piliscsabai campusának rendjét, ahol a katolikus egyházban fontos szerepet betöltő, az oktatást érdemben fejlesztő és alakító egyházi személyekről keresztelték el az épületeket. Ezek a nevek karakterizálhatják is az egyes épületek belső infokommunikációs hálózatát.

Bár a többihez képest nem jelentős funkció, de a torony mellé egy kis kápolnát helyeztünk a földszintre úgy, hogy az az utca felől is megközelíthető legyen. Így a kápolna nem csak az egyetemi életet szolgálja, hanem itt, viszonylag közel a főtérhez bárki betérhet, aki csak elmondana egy imát. Ez nem egy látványos hely, mégis az egész kompozíció sarokköve.