Nem én mondtam, hanem Vekerdy, hogy a magyar pedagógustársadalom többszörösen kontraszelektált, és ha lesz is kormányváltás, hiába öntik a pénzt az oktatásba, csodát ne várjanak ezektől a tanerőktől. Ahogy én képtelen vagyok lefutni 10 másodperc alatt a 100-at, tőlük sem lehet elvárni, hogy hopp, egyik napról a másikra magyaron egy tanár se kérdezze meg, hogy »mire gondolt a költő« (én ettől a kérdéstől annyira dühös tudtam anno lenni, hogy azt tanácsoltam angolon és németen a gyerekeknek, mondják azt, hogy »szarnom kell«, és nyugodtan hivatkozzanak rám, hogy én mondtam).
Láttam nem is egy tanárit belülről, és még a ma elitgiminek tartott pesti belvárosi suliban is nem egy olyan tanár tanított, akik arra voltak jók, hogy egy életre megutáltassák a fizikát, a magyart, a kémiát, a biológiát, stb. a gyerekkel – mert a gyerekek panaszkodtak, a tantestületben mindenki tudta, ki mennyire, miért szar, de ez volt. Tenni nem lehetett ellene.
A hódmezővásárhelyi Bethlenben, ami az egyik legjobb vidéki gimi volt akkoriban, tanított egy olyan magyartanár, aki kívülről megtanította a tankönyvet. Erről szólt az irodalom oktatása gimnazistáknak.