A politika továbbra is belemart az életébe. 1948-ban magánúton érettségi vizsgát tett, ám a származása és édesapja vitézi címe miatt egyetemre már nem vették fel. Ezért kitanulta a vasesztergályos szakmát, és előbb Csepelen, később pedig a Teherautó-javító Vállalatnál dolgozott. Ekkor szembesült azzal is, hogy a hadifogság után már egy olyan világba tért vissza, ahol az egyéni tehetséggel és teljesítménnyel szemben a rendszer egyre inkább azokat jutalmazta, akik a kommunista párthoz való hűségük útján próbáltak meg érvényesülni. Ez pedig nem Gérecz útja volt.
Sokoldalú tehetségét és rendkívüli állóképességét mutatja, hogy kiváló öttusázó lett belőle, 1949-ben a válogatott keretbe is bekerült. A kommunista államvédelem azonban alig egy évvel később benne és barátaiban is megtalálta az ellenséget, és 1950. december 8-án
őrizetbe vették a még mindig csak 21 éves fiút.
A kínzások és kikényszerített „vallomások” nyomán az államvédelem francia hírszerző sejtnek minősítette az amúgy ártatlan baráti társaságot. A perben öt halálos ítélet született, amelyből hármat végrehajtottak; Géreczet első fokon 10, másodfokon 12 évre ítélték. A börtönévek alatt raboskodott a Gyűjtőfogházban, Márianosztrán és Vácon is. Az utóbbi helyen lett tagja az úgynevezett Füveskerti Költők Körének, és mélyedt el a költészetben. A versírás megadta számára a lelki szabadságot.