Hogy érzed magad most, az eucharisztikus kongresszus után jó pár héttel? Itt maradt velünk valamennyire az esemény „levegője”?
Igen, a NEK után minden egy picit más színben ragyog. Hatalmas székesegyházzá formálódott át a Hősök tere és környéke. Éppen azok az utcák és terek, ahol felnőttem. Kis túlzással azt mondanám, szinte ismerem ott a járdák minden göröngyét. És ez a hely most dugig megtelt keresztényekkel. Hozzáteszem, nem csak katolikusokkal. Ott robogott végig Ferenc pápa az Andrássy úton, ahol annak idején kis kölykökként a május elsejei felvonulóktól kéregettük el a papírzászlókat. Szürreális tapasztalat volt az egész hét.
Mintha kiemelkedtünk volna a valóságból, pedig épp hogy a valóságba emelkedtünk fel.
Zeneileg mennyire tudott megmutatkozni a NEK-en az egyház sokszínűsége?
Az egyház nagy és színes zenei téren is, ez világosan látszik akár a szentszéki attitűdökből is. Az ezt megjelenítő egyik jeles figura pont az a Marco Frisina, a Vatikán kiemelt zeneszerzője, aki szintén vendég volt a szeptemberi katolikus világeseményen. A világhírű egyházzenész számára kiemelten fontos a liturgia hű szolgálata, de ez nem jelenti azt, hogy egyetlen zenei stílusban gondolkodna.
Boldog voltam, hogy Sapszon Feri bácsi (Sapszon Ferenc Liszt- és Kossuth-díjas karnagy), akivel nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk, repertoárra tűzött olyan, „határmezsgyén” lévő műveket, amelyeket akár könnyűzeneinek is nevezhetnénk. A Taizéi közösség, úgy tűnik, zenei területen is az egység szolgálója lehet az egyházban. Ám ennek egy olyan üzenete is volt számomra, hogy
a popzenei eszközöket alkalmazó liturgikus daraboknak van létjogosultságuk,
mondjuk, a szentmisében is. A gyerekeim közül ketten is ott lehettek a nyitó szentmise kórusában. Egy életre szóló élménnyel gazdagodhattak.
Ezt ők maguk mondták?
A gitáros énekeket is harsányan éneklő lányom úgy indult el aznap reggel, hogy belesúgta a fülembe: „Apa, én ezt az egész éneklést Jézusnak akarom felajánlani”. Az én apai szívemnek ennyi éppen elegendő.
Szóval a zenei egység vonalán is épült az egyház ebben a sűrű egy hétben.
Szerintem eleve létezik egység zenei téren is az egyházban. Senki nincs kirekesztve ebből, aki Istennek, a közösséggel együtt akar szolgálni, és valami igényeset szeretne alkotni. Éppen ez az igényesség hajtott bennünket, hogy kidolgozzunk egy képzést a liturgia és az egyéb evangelizációs, koncertszerű alkalmak könnyűzenei előadói számára.
Az idehaza több mint ötven éve létező zenei stílus ajándékainak becsatornázásáról van leginkább szó.