Demokrata Párt – avagy milyen a gazdag ember tengerentúli Jobbikja

„A Demokrata Párt a jókat jelenti a liberálisok Marvel-univerzumában, a Republikánus Párt pedig a rosszakat. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a demokraták foglalkoznak a szegényekkel, az odaát lévő barna szempárokkal, igyekeznek lépést tartani ama bizonyos betűszó (LMBTQIA-IDDQD-IDKFA stb.) bővülésével. Ezzel szemben a Republikánus Párt egyrészt a fehérek pártja, másrészt a gazdagoké.

A republikánus ember tipikus fantomképe nagyjából úgy fest a liberális teológiában, mint annak idején a dölyfösködő, kukkeres, cilinderes, hájas burzsuj a kommunista ikonográfiában (egy másik szocialista variánsban zsidó, ám erre az Új Múltra majd máskor térünk ki – a szerk.). A Demokrata Párt a támogatója és előmozdítója a Társadalmi Igazságosságnak®™, a republikánusok pedig a fehér patriarchátus kapzsi érdekeinek védelmezője.

De még véletlenül sem diplomás kommunisták valójában a liberálisok, dehogy! 

A sok kavarás ellenére a Demokrata Párt tényleges alapítója Andrew Jackson volt, ahogy az első elnök is, akit a párt adott. Hasonlóképpen ő tekinthető az első populistának (ami akkor mégsem volt még rossz dolog, majd 0rbán teszi azzá), és populizmusát azóta gyakorlatilag minden elnök bizonyos mértékben követi, akár demokrata, akár republikánus. 

A dehogyis elfogult online információs oldalakon van egy időszak, amelyről viszonylag szűkszavúan értekeznek a független tényellenőrök: ez a polgárháború és az azt követő rekonstrukció időszaka. Rejtély, hogy erről az időszakról a Társadalmi Igazságosság Pártjának krónikásai miért nem dalolnak fortissimo. 

A független tényellenőrök ugyanis szeretnék fehérre mosni a Demokrata Párt múltját – mintha az egyébként nem volna épp eléggé fehér. Ezek szerint a Demokrata Párt most már inkább mégsem volt felelős a polgárháború kirobbantásáért, és nem is támogatta most már a Ku-Klux-Klan nevű fehér jogvédő szervezet tevékenységét a polgárháború utáni időszakban, az amerikai délen. A folyamatos befejezetlen múlt szerint mindig is a republikánusok voltak a rasszisták, a Ku-Klux-Klan nyilvánvalóan az ő szervezetük volt, ők kezdték el üldözni a nem protestáns európai bevándorlókat és a feketéket. És nyilvánvalóan ezért volt republikánus Abraham Lincoln, Frederick Douglass (az éber forradalmárok ezért jól össze is zúzták a fekete Douglass emlékművét a legújabb tanácsköztársaságban – »úgy kell neked, már megint nácikat szolgáltál!«) és Martin Luther King is. Hiszen mi sem magától értetődőbb, mint hogy minden fekete a szegregáció időszakában a fehér felsőbbrendűséget képviselő párthoz csatlakozott.”

Fotó: Frederic J. BROWN / AFP