Hatalmas megtiszteltetés, hogy Liszt Ferenc darabját adhatom elő a róla elnevezett zenekarral, a róla elnevezett épületben – mesélte a világhírű hegedűművész. Interjú koncertezésről és arról, lehet-e valakinek kedvenc zeneszerzője, avagy hiába jó étel a gulyás, ha vannak más finomságok is.
Hogyan látja a kultúra helyzetét a világjárvány után? Ön mit csinált ez idő alatt?
Érdekes kérdés. Ha belegondolunk, nem ez volt az első pandémia, globális katasztrófa. A kultúra a korábbi kríziseket is túlélte, és talán álmodozó vagyok, de továbbra is nagyon optimista vagyok. Sokkal rosszabb dolgokon mentünk keresztül az évszázadok során, a háborúkat is beleértve, ennek ellenére még mindig játszunk Mozartot. Ezért is vagyok Budapesten. Szóval szerintem jól leszünk, egyre inkább helyreáll a világ, és vele együtt a kulturális élet is. Hogy én hogyan éltem meg személyesen? Nos, olyat tettem, amit még soha életemben! Például mandulát pörköltem, és egyesek szerint nagyon jó vagyok benne. (Nevet) Vicc nélkül, felfedeztem bizonyos repertoárokat, amit mindig is szerettem volna, emellett újra elővettem régen gyakorolt darabokat, szóval vagy a hegedültem, vagy a konyhában ügyködtem.
Kőhidai Szabolcs/Liszt Ferenc Kamarazenekar
Nem ez az első alkalom, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszik.
Nekem mindig nagyon különleges visszatérni oda, ahol korábban dolgoztam. Szeretek újra együtt zenélni kollégáimmal, főleg, ha ezek a korábbi tapasztalatok kellemesek voltak. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy
és egy hihetetlen, szép hagyományt követ hosszú évek óta. Ezt a tradíciót úgy viszik tovább, hogy a generációk is szépen cserélődnek. Sok az új ember a zenekarban, de az a fantasztikus, hogy tökéletesen passzolnak az összképbe, és így megmarad az abszolút felismerhető stílusuk, zenei kultúrájuk. Rendkívül szeretek együtt játszani ilyen társasággal. Először mindig izgalmas új helyre menni, és sokszor éri az embert valami hihetetlen élmény, de sok év koncertkarrier után számomra talán kijelenthetem: rájöttem, hogy a kapcsolatok, kötődések sokkal fontosabbak.
Miért különleges ez a koncert?
Minden koncert különleges, ha nem így lenne, nagyon szomorú lenne az élet. A program már csak azért is rendkívüli a számomra, mert Lisztet játszunk a Liszt Ferenc Kamarazenekarral a Liszt Ferenc Zeneakadémián. Ez egy hatalmas megtiszteltetés nekem. Olyan programot építettünk, amely hangsúlyozza az együttműködésünket, így koncertmesterként leszek a színpadon a műsor első felében, ahol két Mozart darab közé „kereteztük” Liszt Angelus!-át (Ima az őrangyalokhoz), mely a Zarándokévek harmadik füzetéből való. A szünet után két barátommal, Várdai Istvánnal, aki egy kiváló csellista is, és Baráti Kristóf karmesterrel, a kamarazenekar által kísérve adjuk elő Brahms 102-ik opusát.
Kőhidai Szabolcs/Liszt Ferenc Kamarazenekar
Önnek van kedvenc zeneszerzője?
Erre a kérdésre szerintem lehetetlen válaszolni. Először is, ha meg kéne neveznem egy zeneszerzőt, akit a legjobban szeretek, az azt jelentené, hogy többet „adok magamból” ennek annak a személynek, az ő munkásságának, és kevesebbet a többieknek. Nem tudom elképzelni, hogy valaki csak gulyást eszik. Igen, finom étel, én is nagyon szeretem, de nem ehetem azt napi háromszor. Szóval ez egy nagyon nehéz kérdés, mert nehéz választani, nem is lehet.
vagy nem történne semmi jelentős, ha előadná, ezért inkább távol marad a műveitől. De ez nem ezeknek ezeknek a zeneszerzőknek a minőségéről és tehetségükről szól természetesen. Olyan ez, akárcsak az étellel. Nem tetszhet minden, ami egy kiváló étteremben az étlapon szerepel.
Beszéljünk egy kicsit Liszt Ferencről. Miért fontos az ő személye a zenetörténetben?
Szerintem két ember van, aki történelmileg alakította a jelenünket: Liszt és Paganini. Ők alapjában változtatták meg azt a felfogást, mit jelent művésznek lenni, ezzel együtt azt is, hogy mi az előadóművészet. Liszt is sokkal több volt, mint „csak” egy zeneszerző. Azt hiszem, még mindig érezzük azt a barázdát, amelyet ez a két ember a zene talajába szántott, egészen rendkívüli a munkásságuk. Hegedűsként nem érzem, hogy a magyar zeneszerző minden darabja, amit írt, közel áll hozzám. De például az mű, amit a 25-ei koncerten mutatunk be, elképesztő, fantasztikus. Az élete vége felé a munkássága nagyon közel állt ahhoz, amit ma úgy hívnak: minimalizmus. Számomra külön érdekes Lisztet játszani a húros hangszeren.
Sokan úgy gondolják, korának rocksztárja volt.
Én nem vagyok benne biztos, hogy ez tetszett volna neki. Bár ez csak az én elképzelésem, maradjunk annyiban, hogy ő egy sztár volt. (Nevet)
Mik a tervei a koncert utáni időszakban?
Még 25-e előtt játszom Pozsonyban. Utána is sok koncert lesz, emellett dolgozom a tanítványaimmal, fesztivált szervezek Chicagóban. Van egy kiterjedt ifjúsági programunk, amely támogatja a fiatal művészeket, és integrálja őket az idősebb kollégákkal való játékba. Nagyon büszke és izgatott vagyok, hogy ténylegesen színpadra léphetek a tehetséges fiatalokkal.
Nyitókép: Kőhidai Szabolcs/Liszt Ferenc Kamarazenekar
Mielőtt a Metallica előzenekaraként fellépne, önálló klubkoncertet ad a rendkívül népszerű amerikai banda, és az Eminemmel együtt befutott hiphopsztár is visszatér Budapestre.
2026 tavaszán már tudjuk, milyen következményei lettek annak a bizonyos májusi napnak. De abban megegyezhetünk: aki aznap a Mandinert olvasta, az tényleg az első sorból nézhette végig, ahogy megváltozik a világ. Köszönjük, hogy velünk tartanak!
A Vekker legújabb adásában Máthé Zsuzsa beszélt arról, hogyan és miért vállalta a parlamenti munkát a KDNP-frakcióban. A beszélgetésben szó esett hitről, politikáról, közbeszédről, a kereszténydemokrácia jövőjéről, valamint a Fidesz–KDNP ellenzéki szerepéről is.
Az első olyan választáson vagyunk túl az új magyar demokrácia történetében, ahol nem számított a tematizáció, csak az érzület.
Jó lenne, ha Magyar Péter nem bizonyítaná be az igazamat, amikor azt állítottam róla a kampányban, hogy emberileg alkalmatlan a miniszterelnöki tisztségre.
Egyelőre nincs hivatalos megerősítés.
Igen, most. Íme Európa vezető országának kormánypártja, a világ egyik legrégebbi politikai tömörülése és annak kongresszusa. Francesca Rivafinoli írása.
