Balázs Zoltán szerint a kereszténység adta a negatív szabadságot, miszerint lehet nemet mondani. Nemet lehet mondani a zsarnokságnak, a politikusoknak. A második, hogy emberi kapcsolatokat teremthetünk. Nem csak családokba és törzsekbe születünk, hanem mi is létrehozhatjuk saját közösségeinket. Ezen kívül adott még egy morális önismeretet, nem feltételezve persze, hogy a nem-keresztény vallásoknak ne lenne ilyenje. Dusenbury érdekes módon Nietzschét idézte arra, hogy a platóni tradícióban megvan a „lelkek egyenlősége”, de mivel ma nem hiszünk a lelkekben, ezért az egyenlőségről alkotott fogalmunk téves.
O’Sullivan felidézte, hogy az utóbbi időben egyre több anglikán tér át a katolikus hitre. Kérdésére, miszerint van-e lehetősége egy nagy kereszténységre való visszatérési hullámnak, Nyirkos nemlegesen felelt. A keresztény egyházak között van versengés, ráadásul sok szekuláris vallás vette át a kereszténység helyét. Ezek nem pusztán versenytársak, sokszor ellenségesek is a kereszténységgel szemben. T. S. Eliot szerint a világ tele van keresztény értékekkel, de azok „megőrültek”, mert elválasztották őket egymástól.
Meg kell érteni, hogy a kereszténység ma jelentős részben ellenséges környezetben létezik.
Balázs Zoltán szerint sokan elfoglaltak a kereszténység jócselekményeivel, de hit nélkül nem lehetünk valódi keresztények – idézte XVI. Benedek pápát. Balázs a fiatalokban látja a reményt, hogy új hívő közösségek jöjjenek létre. O’Sullivan felvetésére, miszerint egyesek szerint ma már nem tudnak hinni az emberek a kereszténységben, Balázs úgy reagált: sokan hisznek a keresztény értékekben anélkül, hogy tudnának róla.
O’Sullivan kritizálta a humanitárius eszmeiséget, mert míg a kereszténységnek világos fogalma van jóról és rosszról, addig előbbinek nincsen. Dusenbury szerint a kereszténység rengeteget kínál a modern társadalomnak, melyből hiányoznak olyan értékek, amiket a kereszténység megőrzött és átadott.