Naiv katonaember vagy dörzsölt politikus? Horthy a mérlegen

2021. október 26. 12:57

Beszélhetünk-e Horthy-rendszerről, és mi történt volna, ha IV. Károly nyer? Antidemokratikus volt-e a húszas években Magyarország és miért támadták a szerb megszállók a pécsi zsidókat? Erről is szó esett az 1921 című könyv bemutatóján.

Telt házas könyvbemutatóra került sor a Scruton közösségi kávézóban, melynek témája Veszprémy László Bernát történész, lapunk rendszeres szerzője új könyvének, az 1921: A Horthy-rendszer megszilárdulásának történetének bemutatója volt. A beszélgetést Gali Máté, az MCC Társadalom-és Történelemtudomány Iskolájának kutatótanára moderálta, beszélgetőtársai Nánay Mihály, a Rubicon Intézet Tudományos főmunkatársa és a szerző voltak.

Gali bevezetőjében a könyvet az Ünnepi Könyvhát egyik valódi bestsellerének nevezte az eladási számok tükrében, és feltette a kérdést, miért ezzel az évvel foglalkozott a szerző, miért nem mondjuk 1920-al, amikor Horthy Miklóst kormányzóvá választották. Veszprémy a könyvet egy „műfaji kísérletezésnek” nevezte, meg az angolszász irodalomban bevett szokás, de idehaza még nem honosodott meg. Kíváncsi volt arra, hogy magyar kontextusban is be lehet-e mutatni egy év történéseit széles perspektívában. Az 1921-es év mellett azzal érvelt, hogy

ha IV. Károly király sikeres a királypuccsok során, akkor Horthy uralma sosem válik rendszerré,

és ma már talán alig emlékeznénk a nevére.

Gali felvetette, hogy indokolt-e a címben a „Horthy-rendszer” kifejezés, hiszen Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet igazgatója szerint ilyenről nem lehet beszélni. Nánay utalt Békés Márton történészre, aki írásaiban világos különbséget tesz a rendszerek és korszakok között. Veszprémy elismerte, hogy valóban vitás a kifejezés, de ezt a vitát nem akarta eldönteni a könyvében, a történésznek meg kell válogatnia, miben állít újat tézisével.

A moderátori kérdésre, miszerint miért foglalkozott ilyen sokat a szerző a szociálpolitikával, Veszprémy tisztázta, hogy a múlt rendszer egyik nagy hazugsága volt, hogy a Horthy-rendszernek ne lett volna szociálpolitikája. Valójában volt szociálpolitika, az állam újraosztásban gondolkodott, elsősorban a zsidóság kárára, és elsősorban még csak nem is a menekültek, de az első világháborús veteránok, hadirokkantak javára.

Nánay szerint a korszakot nem lehet megérteni az alapvető művekben való elmélyedés nélkül, mint Bangha Béla páter Magyarország újjáépítése és a kereszténység című könyve, vagy Szabó Dezső Elsodort faluja. Mint jelezte, ezekből a szerző bőségesen idéz könyvében, elősegítve a megértést. A kor szereplői számára az összeomlás sokkoló volt, a korhangulatot ezek a könyvek adják vissza.

Az államkincstár üres volt,

az ország területi veszteségei után nem is volt más módszer a szociális feszültség enyhítésére, mint a magántulajdonhoz való hozzányúlás.

A beszélgetők kiegyeztek abban, hogy a baranyai területek szerb megszállása nem jelentett egy demokratikusabb rendszerhez való tartozást, hiszen a Szerb-Horváth-Szlovén királyság sem volt makulátlan. Veszprémy utalt arra, hogy bár például brit oldalról kritizálták a magyar demokrácia hiányát, ekkor Nagy-Britannia esetében egy gyarmati hatalomról beszélünk. Nánay jelezte: a könyv erénye, hogy brit vagy szerb források esetében is jelzi, ha a helyi brit vagy szerb szemlélők antiszemiták voltak. Veszprémy közölte, hogy fel akart lépni az egyoldalú megközelítés ellen, miszerint „itt csak a magyarok voltak az antiszemiták”.

A szerb megszállók a magyar zsidókat egyszerre üldözték azért, mert magyarok és zsidók voltak, tehát rajtuk „kétszer csattant az ostor”. Magyar oldalról a visszafoglalás után voltak antiszemita esetek, ezekről a könyv szintúgy beszámol.

A politikai erőszak viszont nem volt egyoldalú,

Nyugat-Magyarországon az osztrák csendőrök magyar civileket tartóztattak le, vertek meg.

A nyugat-magyarországi felkelés is szóba került, ennek kapcsán a beszélgetők hosszasan idézték Bánffy Miklós külügyminiszter kiváló diplomáciai teljesítményét. Eredetileg a „dolgok menete” az volt, hogy Magyarország átadja Sopront, és majd utána megkapja Pécset. Bánffy viszont kijárta, hogy Magyarország előbb kapja vissza Pécset, és így nem váltunk zsarolhatóvá a felkelés idejére. Veszprémy szerint komoly „szellemi távolság” volt Bánffy és Károlyi Mihály között, előbbi már a szuverén nemzeti politikát követte. Nánay egyetértett Veszprémy értékelésével, miszerint Bánffy kiemelkedő pont volt a magyar külügy történetében.

A királypuccsokról szólva Gali felvetette, hogy a kifejezés nem pontos, a legitim király nem tudott „puccsot” végrehajtani. Ezzel Nánay is egyetértett, Veszprémy pedig azt jelezte, hogy bár a kifejezés valóban pontatlan, de ő azért élt vele, mert először a legitimista Friedrich István használta azt. Horthy politikusi képességeiről szólva Nánay felidézte, hogy Habsburg József főherceg is kesergett naplójában: a kormányzó a szemébe nézett és megígérte neki, hogy átadja a hatalmat a „rendcsinálás” után,

aztán végül ez a rendcsinálás egy negyedszázadon át tartott.

Veszprémy idézte, amikor Horthy elhitette az osztrák követtel, hogy semmi köze a nyugat-magyarországi felkeléshez, és amikor azt hazudta a brit követnek, hogy szabadidejében Népszavát olvas. Szerinte aki ezt el tudta hitetni úgy, hogy közben másodlagos források szerint az ő utasítására ölték meg a Népszava szerkesztőit, az valóban dörzsölt, ravasz politikus, még akkor is, ha morálisan elítélendő. Horthyt sok sértett emlékező ostoba, befolyásolható emberként írta le, és ezt a legfrissebb szakirodalom is átvette, de a források tükrében ez nem igaz.

A beszélgetést azzal zárták, hogy a magyar történelmet a kor szereplői céljainak és élményeinek megértésével, saját szempontjainkat figyelembe véve kell megérteni és megírni.

A gyártósor visszavág

Kultúra

Kevés jelenség formálta olyan mélységben a Homo sapiens világát, mint az épület, amit gyárnak nevezünk. Az utóbbi évtizedekben a szolgáltatások felemelkedésével a gyártást sokan lesajnálták, ám a geopolitikai viharok következményeként most visszatér a kormányzás középpontjába.

Összesen 51 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

Tóth Zoltán

2021. október 26. 19:56

Scrotumomat sem izgató, eme újabb, már menetrendszerű "királykodás" kapcsán, hadd hívjam fel a figyelmet napjaink trónra ácsingozójára - kinek érdekében születhetett ezen beszámoló is. Hiszen ne köntörfalazzunk: Végvári Kapitányunk dinasztikus (királyi) hatalmi vágyai tagadhatatlanok. Korábbi tudósítások kapcsán illene gyanakodni: vajon miféle gyakorlati praktikák motiválják Nagyvezírünket az eltökélt király-keresgélésében? Vajon egy gondosan elejtett, majd fellelt csontdarab genetika vizsgálata nyomán (némi "szakmai érzékenyítéssel"), lehetséges-e, hogy hamarost fény derül Tiborcz-felmenők révén Orbán fiú unokájának Árpádházi származására? Mely predesztinálhatná egy hőn vágyott királyi trón (újra)alapítására (s melyet újfent egy "majordomus" gründol épp össze). Visszatérve a buzgó királykeresgélésre, a kevésbé ígéretes sarjjal, Gáspárral kapcsolatban megállapítható: instabil személyiségére romboló hatást fejtenek ki a folytonos kihívások, s már ezért sem tűnik alkalmasnak az atyai örökség továbbvitelére, egy remélt trón dinasztikus utódlására. Ráadásul az Orbán-klán "pórias" eredete sem kínálkozik elégséges pedigrének. Ebben lenne hasznosítható Tiborczék napvilágra kerülő szenzációs vérvonala, melynek révén Orbán fiú unokája már "királyképesen" foglalhatná el az uralkodói széket. Néhány észrevétel: 1.) Orbánék királyi ambícióit tekintve reálisabbnak tűnik az Árpádházi vonal forszírozása, különösképpen, miután a hazai sajtó volt szíves "inkriminálni" Mátyás királyt Orbánékkal kapcsolatban. Pedig ismerhetnénk: Orbán - a megszokott "koleszos furfanggal" - nem szeret ennyire nyíltan, színt vallva előlépni. Ehelyett sokkal reálisabb, hogy Tiborczék királyi származására derüljön fény. Miközben ő megmarad "szerény, szürke eminenciásnak", s ugrik a fia, lányai jogosultsága is (eközben vejének felderenghet saját jogon!), ellenben a fiú unokája ideális helyzetbe kerülhet. Orbán hazai ambícióit csupán a nemzetközi megalomán vágyak teljesülése írhatná felül, de lássuk be, erre semmi esélye. Ebben rokonlelkek Mátyás királlyal, ki - a közhiedelemmel ellentétben - sokkal többet ártott a magyaroknak, legsúlyosabb stratégiai tévedése az önző és önkényes dicsvágyában gyökeredzik, hiszen a cseh választófejedelemségen át egészen a német-római császárságot megcélzó (eleve bukásra ítélt) erőlködése során, épp azon regionális diplomáciát kezelte félre vészesen, mely addig oly sikeresen akadályozta az Oszmán birodalom előbbre jutását. Tulajdonképpen Mohácsot nagyban Mátyásnak köszönhetjük, ki tévesen (inkább csak látszatra - vö. Orbán "kerítésesdijével") bővítette a végvári rendszert, ahelyett, hogy jóval átfogóbban és eredményesebben erősítette volna az oszmán terjeszkedéssel szembeni, már bevált szisztémát (a délre-keletre eső államok koordinált együttműködését). Orbán hasonlóképpen személyes dicsvágyért áldozza be Magyarország jövőjét, s a következmények garantálhatóan hasonlóak lesznek. (Fudbóliánkkal valamennyi domináns világhatalmi törekvés eldobható fogyóeszközként kalkulál.) Marad Orbánnak a helyi királykodás. A királysírok abajgatása során bebizonyosodhat Tiborcz, s ekként az Orbán unoka griffmadaras-fennséges eredete. (Megérne egy "shakespeari drámát", mennyiben bízhat meg Orbán a vejében, illetve Orbán körei mennyiben számolhatnak Tiborczra egy esetleges "nemesi lázadásban". Orbán ebbéli helyzetét kiválóan ecsetelte Popper Péter: https://epa.oszk.hu/00800/00843/00134/24/utankozles-popper-peter-orban-viktorrol/index.html : "Páncélban él! Olyan villogó szemű politikai ellenfelei között, mint egy sziléziai portyán kalandozó egykori magyar sereg vezére. A csapat erős, és hűséges, a fegyverzet kitűnő, még a lovak is bírják. Csak éppen...") Orbánnak folytonos, idegörlő harcot jelenthet saját főembereinek félelemben tartása, megfigyelése (Pegasus), egymás elleni kijátszása. Minden új hatalmi "innovációja" egyúttal rizikóforrás. Biztosra veszem, hogy sokan, kik jelenleg vele vigyorognak a színen, a legszívesebben már belémártanák a tőrt, s csak az alkalomra várnak... 2.) Orbán dinasztikus (királyi) ábrándjai legvalószínűbben háborús úton valósíthatóak meg. Hisz mi másként születhetnek efféle magasztos birodalmak, ha nem háborúval (kommentem itt: https://kolozsvaros.com/2020/08/30/az-orosz-horizont/ )? Ez örök történelmi igazság, Orbán tisztában van ezzel, nyilvánvalóan erre készül. Amennyiben marad, sőt, fokozódik a "fenséges sztori", úgy garantálható a közelgő háborús vész. De nem adják ám olyan könnyen a hőn áhított trónt! Jóval meglepőbb érdekek is működhetnek posványosunk sejtelmesen sötétlő rejtekében. Szabadjára engedve fantáziánkat, intuícióra, regényes olvasmány élményéinkre támaszkodva, egyeseknek talán még meghökkentőnek tetsző felvetést ajánlok, mely felfedheti zsarnokunk "mestertervének" sérülékenyebb pontjait is. Kizárható-e, hogy valójában pont ellenkezőek a szereposztások, mégha jelenleg ennek a színen semmi jele? Nem lehetséges-e, hogy Orbán droidként kezelt "főnemesei" eredetileg eleve bábként emelték őt maguk fölé, s bár mindinkább a nyakukra nőtt, továbbra sem tekintik leendő uralkodójuknak, mégha éppen - pillanatnyi kényszerből - vele is vigyorognak a színpadon. S esetleg titkon már készülnek a gondos félreállíttatására... Vajon melyik lenne az a pont, melynél látványos tettekbe kezdenek? Mindenesetre erősen sántíthat a közvéleményben kialakított kép: https://images.app.goo.gl/Hjxj3ijdRwFYp4hB9 . Vajon ki a róka és ki a csuka? Azok, kik felemelték, korábban többször kimentették szorult helyzetéből Orbánt, esetleg eleve más célból kalkulálhattak vele, csupán időleges szerepet szánva neki. És mind a mai napig ott legyeskednek körülötte-mögötte. És mind többen vannak. És egymással is féltékenyen rivalizálnak. És aligha akarnának egy számukra is lesajnált származású törtető örökös szolgáivá válni. És mindezzel bizonyára Orbán is tisztában van - s ez garantálhatóan rányomja bélyegét a szemlátomást romló mentális állapotára. Vajon kizárólag Orbán személye az egyedüli probléma ezen klikkek szemében, vagy általánosabb fenntartások is lehetségesek? Például: vajon a putyini kiszolgáltatottságot meddig engedhetik elfajulni? Eddig azért engedtek a kényszernek, mert Orbán beágyazottsága mindent vitt. De vajon meddig mehetnek el ezen az úton? Vajon .... vajon ... vajon ... ? Rengeteg kérdés adódhat a fentebbiek továbbgondolásában, egyúttal praktikus magyarázatként rávilágíthatnak "nagyjaink" mindennapi hatalmi játszmáinak eredőjére. Orbánnak ezek kiegyensúlyozása talán van olyan fontos, hacsak nem még fontosabb, mint kamuellenzékének mindennapi burleszkje. S bizony, egy félrekezelt "házi konfliktus" képes lehet egészen a rendszere (NER) megingásához is elvezetni! Ekként fordulhatnak szembe a lázadók saját önkényurukkal, miközben az egyes érdekcsoportok is összeugorhatnak - s mindezek vegyüléke pillanatokon belül forradalomhoz vezethet. Közismert tanulság, hogy a forradalmakat leginkább a mindenkori uralkodó réteg elégedetlen "nemesei" indítják be, s ennek nyomán kap mind nagyobb léket a regnáló rendszer. - Orbán királykodási szándéka érdemi ellenlépéseket válthat ki a saját környezetéből. - Orbán királykodási kísérletének egyik haszonélvezője azon klán lehet, mely szintén szeretne uralkodót adni (kellő időben félrelökve őt), s ez már önmagában jelentős kockázatot képezhet Tiborczék (vagy mások?) személyében. - Mindezek szerencsétlen megrekedése pedig azonnali, általános és drasztikus összeomláshoz vezethet. - A magyar politikai-hatalmi "elit" (Orbán Viktorral az élen) meglehetősen ingatag játékot űz, mely a zsarnokunk személyes tragédiája mellett, ugyanolyan hirtelenséggel a teljes magyar társadalom (akár korábbi történelmi mértéket is felülmúló) kálváriáját eredményezheti, miközben konzekvensen figyelmen kívül hagyták a legfontosabb tényt: a zsarnokunk uralmát is pusztán eldobható fogyóeszközként használták ki (két kommentem itt: https://youtu.be/SdPB0TvxGAM ). Na ezért nincs időnk, na ezért nem várhatunk: #vesszenazsarnok #forradalmat !

Válasz erre

Ekeke

2021. október 26. 16:12

Voltak jó periódusai, évtizedei. Aztán elsodorták az események és tragikusan hülye lett, egy pofozozsak o is sajnos az ország is. Nurnbergtol megkímélte Sztálin,majd élete végéig a Kornfeldek és hasonszőrűek szponzoraltak Portugáliaban. Fénykorában rögtön főbe lőtte volna magát,semmint ilyen megalázva végezze.

Válasz erre

balbako_

2021. október 26. 15:35

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós 5 évig volt Ferenc József szárnysegédje, ami bár katonai beosztás egy kicsit beleláthatott a politikába is. Hatalomra jutása alkalmával rögtön a legjobb magyar politikussal gr Bethlen Istvánnal végezték el a háború utáni konszolidációt példátlan sikerrel. A kisantant gazdasági blokád alá vette az országot, ezt ügyes külpolitikával Olaszországgal felvett kapcsolatokkal tudták széttörni. Az őrült békeszerződések Hitler mellé sodorták hazánkat ezzel együtt az elrabolt területek visszacsatolását nemzetközi szerződésekkel sikerült elérni. (Igaz ezt éppúgy semmibe vették, mint minden magyar érdeket a II:világháború után.) Az angol politika hitegetése és árulása - Jaltán Magyarországot odaadták a Szovjetuniónak - meghiúsította a kiugrási kísérletünket.

Válasz erre

furunkulus13

2021. október 26. 15:29

Horthy Miklós egy tizenkilencedik századbeli úriember volt, a Hitler és Sztálin tipusú gátlástalan politikai gengszterek között sansza se volt!!

Válasz erre