A kilenc évszázaddal ezelőtt született Szent Norbert, korának egyik legjelentősebb egyházi személyisége, aki alapjaiban reformálta meg az akkor ezer éves egyházat. Gazdag úrból koldusszegény vándorprédikátorrá vált, de mégis a pápa, a császár és az egyházfők osztatlan megbecsülését és tiszteletét élvezte. A művelt, bölcs és remek szónoki tehetséggel megáldott Norbert életútja sok szenvedéssel, de ugyanakkor számos csodás eseménnyel volt övezve.
Norbert a Rajna-vidéki Xantenben született 1080 körül, Gennep várurának fiaként. Szülei korán a papi rendbe szánták, mivel volt egy bátyja. Életrajzában az szerepel, hogy egy látomásban édesanyjának megjövendölték fia későbbi nagyságát.
Norbertet korán elhelyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban. Helyzetének megfelelő életet élt; gazdag volt és pompakedvelő, kifejezett rendi öntudata alakult ki, tüzes kedélyű volt és igen hajlott a szélsőségekre. Ezenkívül természetes adottságainál és származásánál fogva szívesen látták I. Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Otthonosan mozgott ebben a környezetben, életét még inkább a földi örömökre rendezte be, mint fiatal paptársai. A különböző források alapján
1110–11-ben patrónusával, a kölni érsekkel együtt elkísérte V. Henrik császárt, aki azért vonult Rómába, hogy kikövetelje a maga számára az egyházi hivatalokba való beiktatás (az invesztitúra) jogát. Amikor a tárgyalások nem a császár kedve szerint haladtak, minden gondolkodás nélkül rabságba vetette a pápát. Ez az esemény választásra késztette Norbertet a császár és a pápa között, de még évek múltak el addig, amíg életét megváltoztatta.
A megtérés útján
Megtéréséhez különös esemény vezetett. Az egyik napon egy apród kíséretében látogatóba lovagolt a szomszédságba. Közben hirtelen heves zivatar kerekedett. Közvetlenül Norbert közelében csapott le a villám. Lova megrémült és levetette őt. Mikor Norbert magához tért, fölkiáltott, mint egykor Saul Damaszkusz előtt: „Uram, mit akarsz, mit tegyek?” És az Úr a belső hang útján válaszolt neki:
„Kerüld a rosszat, tedd a jót, keresd a békét, és menekülj irgalmasságomhoz.”
E megtérés 1115-ben történt. Visszavonult Siegburg kolostorába, és kapcsolatba került néhány reformra törekvő személlyel, így Kunó apáttal, Luitolf remetével és Rolduci Richer apáttal. Élete ekkor egészen új irányba fordult. Frigyes kölni érsek elé járult, és kérte, hogy szentelje diakónussá és pappá.
A szentelésen szándékosan korábbi pompás udvari ruhájában jelent meg, majd mindenki szeme láttára levetette azt, és birkabőrből készült egyszerű ruhát öltött, amelyet vezeklő övvel kötött át. Így nyilvánosan megtagadta korábbi életét. Szembefordult a xanteni káptalan életstílusával, lemondott javadalmairól és birtokairól, pénzét szétosztotta a szegények közt, és vándorprédikátorként járta az országot, mezítláb és vezeklő ruhában. Beszédeivel kezdetben elsősorban viszályok rendezésére és békítésre törekedett, de új életformája követésére is buzdította hallgatóságát, minden gondja a szegénységre és az apostoli életre irányult.
A fehér barátok
Hamarosan csodatévő híre támadt. Bertalan laoni püspök aztán fölajánlotta neki egy kolostor alapítását egyházmegyéje területén. Norbert Prémontré völgye mellett döntött, mely mintegy húsz kilométerre található Laontól. Erről a helyről kapta nevét az új közösség. A premontreieknek a kolostori elmélyülést, tanulmányokat és lelki életet társítaniuk kellett a világban folytatott munkával, hogy keresztények és nem keresztények között legyenek az evangélium tanúi. Norbert maga azonban továbbra is vándorszónok akart maradni, anélkül hogy egyetlen apátsághoz kötné magát. Norbert képes volt lelkesíteni és magával ragadni emberek tömegeit közvetlen beszédmódjával, ezenkívül a külsőségekről való lemondása is lenyűgözte őket. Norbert egyszerű életstílusán, radikális egyszerűségén keresztül a hívek megtapasztalhatták, hogy sok más egyházi személyiséggel ellentétben ő a szegény Krisztust akarta követni.
Az új rend gyorsan terjedt, egymást követték az alapítások, és gyakran már fennálló közösségek is átvették a premontrei reformot. Norbert városokba vagy forgalmas helyek közelébe építette monostorait, de a közösség életének centruma nem a monostor volt, hanem a „nyitott” templom, az abban végzett ünnepélyes liturgia, melyet nem a szerzetesek rítusa, hanem az ünnepélyesebb székesegyházi, „világi” szokás szerint végeztek. Életükhöz Szent Ágoston reguláját választották szabályul. Ez a püspök körül, közösségben élő világi papok életszabálya, így lettek Norbert és követői maguk is szerzetes kanonokok. Öltözékük is kifejezte irányzatuk kettősségét: a fehér, kártolatlan gyapjú a vezeklő szerzetesek ruhájának anyaga, amelyhez kanonoki gallér járul.
Koldusi ruhában az érseki szék felé
Norbert 1126 tavaszán Rómába ment, és megkapta a pápától rendjének jóváhagyását. Ugyanennek az évnek a júniusában vagy júliusában aztán magdeburgi érsekké választották Speyerben. Ez volt a második fordulópont Norbert életében. Ettől kezdve jelentős szerepet kellett játszania korának történetében. III. Lothárral együtt többször végigjárta a birodalmat. Abban a korban ugyanis püspöki feladat volt a császár kísérete utazásain tanácsadóként, valamint a részvétel udvari és birodalmi gyűléseken.
Norbert hamarosan érseki székhelye, Magdeburg felé vette az utat, ugyanakkor az városlakók nem egy lóháton bevonuló hatalmas birodalmi fejedelmet láthattak, hanem egy szegény vándorprédikátort mezítláb. Először a püspöki palota ajtónállója be sem akarta engedni Norbert, aki állítólag megdicsérte az ajtónállót látnoki pillantását, mivel a szegényes külső mögött meglátta a tisztségre való méltatlanságát.
Magdeburgban számos nehézségbe ütközött Norbert, amikor a rá jellemző buzgósággal alapjaitól meg akarta újítani egyházmegyéjét. Ellenségeket szerzett magának, amikor visszakövetelt egyházi birtokokat, és egyházmegyéjének káptalanját rendtársainak akarta adni. 1129-ben még fölkelés is támadt, ami majdnem az életébe került, de számtalan alkalommal próbáltak akár felbérelt gyilkosok által is megszabadulni az érsektől. Sikerült azonban embereit a Boldogasszony-kolostorba menekíteni. Később e közösség lett az a központ, ahonnan az Elbától keletre lakó törzsek misszionálása kiindult.
Szent Norbert öröksége
A II. Ince és II. Anaklét közt támadt egyházszakadás idején Norbert az elsők között állt Ince pápa pártjára. A császárral 1132-ben és 1133-ban Rómában járt, hogy a pápát ismét visszahelyezzék jogaiba. Valószínűleg ekkor szerezte azt a fertőzést, amely halálát okozta. Legyengülten érkezett vissza püspöki városába, s 1134. június 6-án meghalt.
XIII. Gergely avatta szentté 1582-ben. Szent Norbert ereklyéit 1627-ben Prágába vitték, jelenleg a strahovi monostorban őrzik. Ettől kezdve Norbert Csehország védőszentje.
Szent Norbert egy olyan rendet hagyott maga után, amely csodával határos módon terjedt el szerte Európában, így az alapítás után negyven évvel már százhúsz prépost és apát jelent meg a nagykáptalanon. 900 évvel megalapulása után is virágzik öt kontinensen a rend. Szent Norbert a világot és az egyházat egyszerre szerette volna alakítani, és ez egész Európára ható tevékenysége által, egyházpolitikai befolyása és hitelessége miatt sikerült neki.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Az LMBTQ-közösség és a szabadság ellen irányuló „szélsőjobboldali erődemonstrációról” beszélnek az örök rettegők.
„A többiek szerint én vagyok a jobb.”
Senki sincs biztonságban.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
