Norbert a Rajna-vidéki Xantenben született 1080 körül, Gennep várurának fiaként. Szülei korán a papi rendbe szánták, mivel volt egy bátyja. Életrajzában az szerepel, hogy egy látomásban édesanyjának megjövendölték fia későbbi nagyságát.
Norbertet korán elhelyezték a xanteni Szent Viktor-káptalanban. Helyzetének megfelelő életet élt; gazdag volt és pompakedvelő, kifejezett rendi öntudata alakult ki, tüzes kedélyű volt és igen hajlott a szélsőségekre. Ezenkívül természetes adottságainál és származásánál fogva szívesen látták I. Frigyes kölni érsek és V. Henrik császár udvarában. Otthonosan mozgott ebben a környezetben, életét még inkább a földi örömökre rendezte be, mint fiatal paptársai. A különböző források alapján
gyanítani lehet, hogy Norbertet az élet gazdag és gondtalan élvezője volt.
1110–11-ben patrónusával, a kölni érsekkel együtt elkísérte V. Henrik császárt, aki azért vonult Rómába, hogy kikövetelje a maga számára az egyházi hivatalokba való beiktatás (az invesztitúra) jogát. Amikor a tárgyalások nem a császár kedve szerint haladtak, minden gondolkodás nélkül rabságba vetette a pápát. Ez az esemény választásra késztette Norbertet a császár és a pápa között, de még évek múltak el addig, amíg életét megváltoztatta.
A megtérés útján
Megtéréséhez különös esemény vezetett. Az egyik napon egy apród kíséretében látogatóba lovagolt a szomszédságba. Közben hirtelen heves zivatar kerekedett. Közvetlenül Norbert közelében csapott le a villám. Lova megrémült és levetette őt. Mikor Norbert magához tért, fölkiáltott, mint egykor Saul Damaszkusz előtt: „Uram, mit akarsz, mit tegyek?” És az Úr a belső hang útján válaszolt neki:
„Kerüld a rosszat, tedd a jót, keresd a békét, és menekülj irgalmasságomhoz.”
E megtérés 1115-ben történt. Visszavonult Siegburg kolostorába, és kapcsolatba került néhány reformra törekvő személlyel, így Kunó apáttal, Luitolf remetével és Rolduci Richer apáttal. Élete ekkor egészen új irányba fordult. Frigyes kölni érsek elé járult, és kérte, hogy szentelje diakónussá és pappá.
A szentelésen szándékosan korábbi pompás udvari ruhájában jelent meg, majd mindenki szeme láttára levetette azt, és birkabőrből készült egyszerű ruhát öltött, amelyet vezeklő övvel kötött át. Így nyilvánosan megtagadta korábbi életét. Szembefordult a xanteni káptalan életstílusával, lemondott javadalmairól és birtokairól, pénzét szétosztotta a szegények közt, és vándorprédikátorként járta az országot, mezítláb és vezeklő ruhában. Beszédeivel kezdetben elsősorban viszályok rendezésére és békítésre törekedett, de új életformája követésére is buzdította hallgatóságát, minden gondja a szegénységre és az apostoli életre irányult.