Nemet kell mondani a keresztet sarlóra-kalapácsra cserélők szellemi utódaira.
Emlékszem, 2002–ben, a Kossuth térre összehívott nagygyűlésen olyan deresedő hajú tanúkkal találkozhattam, akik átadtak nekem valamit abból, amit a szabadság és összefogás jegyében érezhettek annak idején ugyanott – amikor az én apám még csak tizenhat volt, és vidéki srácként túl sokat nem élhetett át a budapesti eseményekből.
Nem láthatta a körúti villamost kilőve és barikáddá nemesülve. De ismerhette Lajtai Lajos Hétre ma várom a Nemzetinél… című, közkedveltté vált dalát.
Valamin változtatni kellett, mert az Isten valóságát nélkülöző hatalom által megkövetelt szólamok szembementek mindazzal, ami a jóérzésű emberek lelkében még élő hit és valóság volt. Szembement az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus összes ajándékával is. Ezek mind plusz megerősítést adhattak ahhoz, hogy életben maradjon az igazság.
Börtönben megkínzott és rejtélyes körülmények között agyonvert papok vérükkel öntözték a szabadság új virágát. Tízezernél is több, utcára lökött magyar szerzetes civil ruhás kovászként kelesztette a magyarság tápláló kenyerét,
miközben istentelen böjtre fogják a vöröscsillag-vallás kíméletlen álpapjai. És mégis: a működésképtelenné tett, ruháitól és vagyonától megfosztott sarus egyház új utakat keresett a feltámadás örömhírének továbbadására.
A képen látható villamosról eszembe jutnak azok az általam megélt, ifjúkori tüntetések – akár 2002-ben –, amikor istenhitből táplálkozva
Akkor anyám lógott ki a hatos sárga villamos hideg ellenére teljesen lehúzott ablakán – többféle aspektusból féltve a jövőt –, és azt kiáltotta nekünk, a tömegben elszántan masírozó, igazságérzettől felfűtött fiainak: „gyerekeim, gyertek haza!”
Azóta ha a körúti villamost látom, vagy a Kossuth tér felé visz az utam, eszembe jut az egyik velem tüntető barátom válasza, akinek akkoriban már gyermekei voltak, és bele akarta vetni magát a tüntető tömeg kemény magjába. „Ne menj be a tömegbe, várnak a gyerekeid otthon!” – mondtam neki, amire ő csak annyit felelt:
„Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll.” A hatos megáll.
***
N
Nyitókép: Lázár Árpád / Réz Johanna
(A jelen cikkben közölt képek bármilyen – akár digitális, akár nyomtatott – közlése, beleértve az egyes képek részleteinek felhasználását és közlését is, kizárólag az eredeti fényképfelvételek tulajdonosának, Kemenes Tamásnak az előzetes írásbeli hozzájárulása birtokában lehetséges!)
A Mandiner 1956-os ünnepi sorozatának további részeit (bennük korábban soha nem publikált fényképekkel) IDE kattintva olvashatja el.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Csík korábban a Momentum színeiben polgármester választáson is megmérette magát. De egy jó ideje már Magyar Péter szekerét tolja, és nem válogat az eszközökben, ha a Tisza-vezérről van szó.
A múlt nem lezárt fejezet, a bántás pedig nem elszigetelt jelenség. A Vekker új adása megmutatja, hogyan térnek vissza ugyanazok a mintázatok hősökben, döntésekben és hétköznapi mondatokban – generációkon át.
Mi az oka ennek a bénító vakságnak az európai vezetésben? Rodrigo Ballester írása.
Hogyan élt az első világháború egyik leghíresebb tábornoka, aki megmentette Magyarországot a hadszíntérré válástól?
A Bánság kapujában, a Maros völgyében fekvő Arad vidéke a magyar történelem sűrű fordulatainak emlékeit őrzi. Folytatódik 64 régi vármegyénk örökségét bemutató sorozatunk.
Valós történelmi forrásokat hézagosan vagy torzan tartalmazó, tudománytalan, ellenségképgyártó mesével kábítják a romániai diákokat a mai napig – vallja Köő Artúr történész, tanár, aki a jelenkori romániai tankönyvek vizsgálata után megdöbbentő dolgokat tárt fel.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Szörnyű hírek érkeztek Moszkvából.
