Történelmi igazságtétel a Budavári Palotanegyed megújítása – Fodor Gergely kormánybiztos a Mandinernek

Milyen érzés volt először belépni a felújított Szent István-terembe?

Megismételhetetlen és felejthetetlen élmény. De ahogy látom, a Szent István-terem eddigi 11 ezer látogatója is hasonlóan érez, mint én. Megnéztem a vendégkönyvet, számtalan szívmelengető bejegyzés született. Nem csak magyarok, sok külföldi turista is megköszönte, hogy láthatta ezt az a valóságos ékszerdobozt. Egy Linzben élő idősebb magyar hölgy például a Duna Tv-ben látta, hogy megnyílt a terem, azonnal autóba pattant, majd a palotánál három órát várakozott a sorban, hogy bejuthasson a Szent István-terembe, de boldogan tette. De említhetem azt a 89 éves hölgyet is, aki még látta a palota korábbi állapotát, s azt mondta magában, addig nem távozhat erről a világról, amíg nem látja a felújított Szent István-termet. Én is azt gondolom, hogy

amely a magyar művészet és iparosság világhírét erősítette egykoron és hirdeti ma is. Az átadás óta folyamatos a hatalmas érdeklődés, ez is igazolja, az újjáépített Szent István-terem létjogosultsága mellett nem kell érvelni, a mi dolgunk annyi volt, hogy visszaadjuk az embereknek.

A terem csodálatos, ám azok a hangok valószínűleg így sem tűnnek el, amelyek szerint minek kell újra felépíteni az elpusztult épületeket?

A világban kétfajta megközelítés van. Az egyik szerint, ami elpusztult a történelem zivatarában, azt nem kell bolygatni. A másik iskola – amelyet a balti országok, Lengyelország, Magyarország, Olaszország és részben Németország is képvisel – pedig azt mondja, ezeket a gyönyörű épületeket, iparművészeti remekeket az utókornak is látni kell, így az építkezést, a helyreállítást pártolja. Itt nem csak épületekről van szó és nem csak az alkotókról, akik előtt tisztelgünk az újjáépítéssel. A Budavári Palotanegyed megújítása a történelmi igazságtétel jegyében zajlik. A rendszerváltás óta adósak vagyunk ezzel a magyar embereknek.

A II. világháború után a megsérült épületeket felrobbantották, a földdel tették egyenlővé, a híres szobrászok alkotásait egyszerűen kidobálták a palota ablakain és évtizedekig a sittben feküdtek, arról nem is beszélve, hogy a palota udvarán álló Halászó gyerekek díszkútját a Rákóczi térre száműzték. Tudatos rombolásnak tűnik.

Tudatos elföldelésről. A senki által meg nem választott kommunista vezetés úgy döntött, nem megmenti az utókornak ezeket az épületeket, hanem inkább a földdel teszi egyenlővé őket, vagy éppen a saját ízlése szerint végez rajta átalakításokat. Velük ellentétben mi úgy gondoljuk,

hogy a következő generációk is láthassák.

Valahol olvastam, hogy visszaszelídítés néven végeztek átalakításokat a kommunista időkben, a palota déli összekötő szárnyának déli homlokzatát is ennek jegyében változtatták meg a II. világháború során.

Igen, a visszaszelídítés vagy lecsendesítés kifejezések mindamellett, hogy cinikusak, helytállóak. Ezért a déli homlokzatot természetesen elbontottuk és az eredeti századfordulós tervek alapján építettük újjá.

Igaz, hogy a Szent István-teremből szinte csak egy falikárpit marad meg a II. világháború után?

Valóban létezik egy falikárpit darab, valószínűleg túlgyártás miatt maradt meg, s a gyár egyik alkalmazottja még a századelőn eltette, majd jóval később az Iparművészeti Múzeumnak adományozta. Ugyanígy a Roskovics Ignác festette Árpád-házi királyok kartonjai is megmaradtak, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében megtalálhatóak. A legkedvesebb történetem a terem hatalmas Zsolnay-kandallójához kapcsolódik, amely szintén megsemmisült, ám egy apró elemet sikerült megmenteni az utókornak. Egy férfi a háború után a romeltakarításon dolgozott. Egyik nap a kislánya meglátogatta, s a törmelékek között talált egy darabot a kandallóból. Megkérte az apját, hogy hazavihesse. Mint kiderült, évtizedekig őrizgette, majd a Budapesti Történeti Múzeumnak adományozta. Ez a kis részlet is hozzásegített minket, hogy korhű módon tudjuk elkészíteni a Zsolnay-kandallót.

A Szent István-terem elkészült, de mi lesz a folytatás?

Korábban már átadtuk a helyreállított Várkert Bazárt, amely Budapest egyik legnívósabb kulturális központja lett. Ugyancsak elkészült a Főőrség épülete és a Lovarda is. Az utóbbihoz kapcsolódik a következő átadó, hiszen szeptemberben már a Lovarda is látogatható lesz, birtokba vehetik az emberek. A József főherceg palotájának az építése is elkezdődött, s elindulnak a Vöröskereszt Egylet egykori székházának munkálatai is és a Honvéd Főparancsnokság épületének rekonstrukciója is. A palota legészakibb épületének, az úgynevezett A épületnek a feltárása, részleges bontása is megkezdődik. Ebben volt a palota fogadóterme, amelynek a bejáratát a pártállami diktatúra alatt egyszerűen befalazták. Az épületrész műanyag nyílászárókat kapott, majd hamarosan megnyitották benne a Munkásmozgalmi Múzeumot.

Mi mást…

Igen. De folytatva a sort, az észak felől második, az úgynevezett B épület rekonstrukciója is tervben van, itt volt például a palota csodás buffet- és bálterme.

Ez mind szép, de jövőre választás lesz. Mi történik, ha nem a polgári kormány marad hatalmon?

A Nemzeti Hauszmann Program legtöbb elemének építése a jövő év elejéig elindul, nyárig a Vöröskereszt Egylet székháza, a József főherceg palotája állni fog, és a Honvéd Főparancsnokság megújítási munkálatai is már jól láthatóak lesznek. Szerintem egy kormány sem engedheti meg magának, hogy egy ilyen grandiózus építkezés – főleg ilyen előrehaladott állapotban – félbemaradjon. Ez a forgatókönyv eszembe sem jut.

A már említett József főherceg palotája a vár egyik ékköve lehet. Az is megsérült a II. világháború után, ám a szakemberek szerint megmenthető lett volna.

Ehhez képest, a kommunista hatalomátvétel után, előbb munkásszállásnak majd filmforgatásra használták, 1968-ban pedig egyszerűen felrobbantották. Szép nap lesz, amikor a főhercegi palota újra a budai Vár látképének a része lesz.

A Honvéd Főparancsnokság épülete is régi fényében csilloghat majd

A hírek szerint a visegrádi palota helyreállítását is a Várkapitányságra bízták.

Megtisztelő a bizalom.

Visegrád szintén fontos helyszíne a magyar történelemnek. hiszen a középkor egyik legfontosabb találkozója is itt zajlott 1335-ben, amikor is Luxemburgi János, cseh király, Nagy Kázmér, lengyel király és Károly Róbert, magyar király találkozott a vár falain belül és megállapodtak a közép-európai békéről és a gazdasági együttműködésről. Nem véletlen, hogy 1991-ben, pont itt írták alá a mai nap is meghatározó visegrádi országok együttműködési szerződését. A rekonstrukciós program Visegrád 700 névre hallgat, az 1335-ös királytalálkozó hétszázadik évfordulóján szeretnénk átadni a felújított fellegvárat, a völgyzárófalat, az alsó várat és a Salamon-tornyot, a vízibástyát, valamint a Duna szintjén található Királyi Palotát.

Szintén önök újítják fel a Gellért-hegyen található Citadellát, amelyet még 1854-ben emeltek a Habsburgok, nem sokkal a levert szabadságharc után, majd 1945-ben itt helyezték el a felszabadulási emlékművet. Elég cudarul alakult a Gellért-hegy sorsa…

Mikor a Gellért-hegy történetét tanulmányoztuk, arra döbbentünk rá, hogy mi, magyarok vagyunk a hegy, hiszen minden történelmi korszak nyomon követhető rajta. Egy szimbolikus hely: aki a Gellért-hegyet birtokolta, azé volt Magyarország is. Ma is áll rajta Szent Gellért püspök szobra, aki a magyar kereszténységet hirdeti. Állt itt egy dzsámi is, ám ennek az épületnek csak könyvekben találtuk nyomát, elpusztult az idők során. És igen, ide építették a Habsburgok a halálcsillagjukat, az elnyomást hirdető bástyát, ahonnan sakkban lehet tartani a fővárost. S nem véletlen az sem, hogy a szovjetek ragaszkodtak hozzá, hogy a felszabadulási emlékmű is ide kerüljön. Most a sokáig lepusztult területen egy nagyon szép közparkot hozunk létre, s abban bízunk, a magyar emberek és a turisták ettől kezdve nem csak azért mennek fel majd a Gellért-hegyre, hogy Budapestet fotózzák, hanem birtokba veszik a parkot és megnézik azt, ahogy a magyarság szabadságküzdelmeit megelevenítő kiállítást is, ami a megújuló nyugati ágyútoronyban lesz látható. Összefoglalva: a legfontosabb feladatunk, hogy a Budavári Palotanegyedet és a Citadellát visszavarrjuk a mindennapok szövetébe.   

Fotók: Nemzeti Hauszmann Program