Visegrád nyer egy erős otthoni pozícióban lévő kormányt – és egy szinte zsarolhatatlan tagországot is

V4, V1, V2, V2,5, V3,5 – nagy utat járt be a visegrádi együttműködés 2022 tele és 2025 ősze között. Az orosz–ukrán háború 2022. februári kitörése felszínre hozta a Visegrádot összetartó lengyel–magyar szövetség törésvonalát, az Oroszországhoz fűződő viszonyt. Lengyelország fél Moszkvától, Magyarország nem – akkor, amikor Oroszország éppen a szomszédban háborúzik, ettől a ténytől nem lehet eltekinteni. 

A V4 mint uniós egyeztetési fórum a háborútól még nem tört össze, az EU-csúcsok előtt a hőskorhoz hasonlóan lezajlottak az egyeztetések, de érezni lehetett, hogy a lengyelek szíve már nem Visegrádhoz húz. A valódi törés aztán 2023 októberében, Mateusz Morawiecki kormányának leváltásával következett be. Bár az első telefonhívás Radosław Sikorski új lengyel és Szijjártó Péter magyar külügyminiszter között konstruktívra sikeredett, és a 2024. márciusi prágai miniszter­elnöki V4-csúcstalálkozóból sem lett botrány, a tigriseknek végül nem sikerült levetkőzniük csíkjaikat, s ma már a magyar és a lengyel kormány az európai politikai térben nyílt ellenfelek. Hazánk nem csupán arra nem számíthat, hogy uniós ügyekben a varsói kormány megvédje, hanem Lengyelország egyenesen az élére áll az EU-s pénzek megvonásától a szavazati jog elvételéig minden Magyarország elleni támadásnak, s még a kooperáció leginkább politikamentes dimenzióját, a kulturális együttműködést is igyekszik ellehetetleníteni – fájdalmas példája ennek a támogatás teljes megvonása a Wacław Felczak Alapítványtól. Magyarország persze nem marad adós: az Európai Békekeret kifizetései elleni magyar vétónak Lengyelország az egyik legnagyobb kárvallottja, éreztetjük a lengyel kormánnyal, hogy ára a magyarellenességnek is van. 

Visegrád újjáépítése 

2023 nyarán jött el a V1-ek kora: Lengyelország- ban a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság (PiS) párt a kampányban elfordult hazánktól, Csehországban Petr Fiala kormányából záporoztak a moralizáló leckék Magyarország felé, Szlovákiában pedig még az európai fő­sodorbeli liberálisok káoszkormányzása zajlott. Magyarország egyedül maradt. Aztán a 2023. szeptemberi szlovákiai választás egy időre bebetonozta a V2-es felállást: Robert Fico miniszterelnök olyan erőkkel kötött koalíciót, amelyek – a most leváltott cseh kormányfővel ellentétben – inkább közelebb tolták a visegrádi orientációhoz, mintsem távolították volna tőle. A visegrádi együttműködés ezzel ismét képes volt ellátni a minimumfunkcióját, egymás kölcsönös védelmét az unióban való ellehetetlenítéstől, pozitív agendára, közös európai érdekérvényesítésre viszont látványosan nem volt alkalmas. Fico minden egyes alkalommal megtört, amikor a szilárd brüsszeli akaratnak közösen kellett volna ellenállni; idén először a szankciók meghosszabbításáról szóló szavazásnál sikerült országa számára érdemleges eredményt elérnie, akkor is a magyar uniós diplomácia hathatós támogatásával. 

Ez persze nem véletlen: Szlovákia a V4 leg­gyengébb és legkevésbé szuverén állama mérete, politikai instabilitása és eurózóna-tagsága miatt, s fundamentális jellemzőink minket sem tesznek európai nagykutyává. Nincs olyan vezetői garnitúra, amely alatt a V2 ugyanannyit tudna elérni, mint a V4. Ezért is jelentett fordulatot, hogy 

A 2015 és 2023 között kormányzó Jog és Igazságosság ellen szított gyűlöletet nem követte jó kormányzás, és az össze nem illő pártok összeillesztéséből minden választói csoport számára egyszerre visszataszító politika fogant. 

A lengyeleknek ebből látványosan elegük lett, Karol Nawrocki államfőjelölt személyében pedig közös nevezőt talált a PiS és a szélsőséges ballasztoktól megszabadult másik jobboldali bástya, a libertáriusabb és kevésbé Ukrajna-rajongó Szabadság és Függetlenség Konföderáció. Mivel a lengyel államfőnek – pláne külpolitikai tekintetben, de a nehezen felülírható vétója miatt is – minden közép-európai elnök közül messze a legtöbb hatalma van, egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy idén májusra felálltak a V2,5-ek; s 

Prága–Pozsony–Budapest tengely 

Ez még bizonytalan, az viszont biztos, hogy 2025 októberében létrejött a V3,5: a cseh választás eredményeképpen az Orbán Viktor, Robert Fico, Andrej Babiš, Mateusz Morawiecki mesternégyesből a harmadik ismét a helyén van. Bár az új cseh kabinet még nem alakult meg, ebbe a gépezetbe nemigen kerülhet homokszem: a hatalmat eddig gyakorló pártoknak 92 man- dátumuk maradt a 200 fős alsó­házban, a maradék 108 széket pedig kizárólag olyan csoportok birtokolják, amelyek nemcsak szövetségre lépni nem hajlandók az eddigi koalíció pártjaival, de kisebbségi kormányként sem fogják tolerálni őket. Nem tud olyan kormány alakulni ebben a parlamentben, amelyet ne Andrej Babiš és pártja, az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) vezetne. Hogy ez a kabinet mennyire lesz stabil és erős, az kérdés – legalább néhány képviselőre rászorul ugyanis az ANO a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) frakciójából, amely egyrészt sosem kormányzott még, másrészt pedig határozott igénye egy NATO-tagságról szóló népszavazás kiírása, harmadrészt vannak a soraiban kifejezetten szélsőséges képviselők. V4-ellenes pártok viszont nincsenek a kormányzás lehetőségének közelében, az ország visszatérése a visegrádi orientációhoz biztosra vehető. 

Hogy mit nyer ezzel Visegrád? Nem csupán egy elkötelezett visegrádista kormányfőt, aki már szeptemberben a kampányban is világossá tette, hogy „a négy országnak ismét össze kellene fognia, együtt kell politizálnia és tárgyalnia Trumppal, az Európai Unióval és így tovább”. Visegrád nyer egy erős otthoni pozícióban lévő kormányt és egy szinte zsarolhatatlan tagországot is. 

Andrej Babiš abban az irigylésre méltó helyzetben fogja vezetni Csehországot, hogy tőle balra álló, fősodorbeli európai pártcsaládhoz tartozó erőktől egyáltalán nem kell függenie – ráadásul amennyiben nem kormányoz majd kifejezetten rosszul, az első időkben erős ellenzékkel sem kell számolnia. A jobbközép alakulatokból kifejezetten az ő legyőzésére összeálló Együtt koalíció, az előző kormány vezető ereje teljes káoszban van, a pártok egyáltalán nem biztosak abban, hogy érdemes együtt folytatniuk. Petr Fiala leköszönő kormányfő elnöki pozíciója az Együtt legnagyobb pártjában, a Polgári Demokrata Pártban (ODS) erősen inog. Arról pedig már szó sincs, hogy az Együtt, a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) és a Cseh Kalózpárt egységfrontot alkotna. Látványosan nincs kedvük a közös politizáláshoz, a kalózokon kívül mindenki masszívan vesztett parlamenti jelenlétéből, belharcok és önmaguk újradefiniálása fogja elvinni az ellenzékbe vonuló kormányerők következő jó pár hónapját. 

Egy fontos szövetséges 

Csehország gazdasága nehéz éveken ment keresztül, de 

Lengyelország, Magyarország és Szlovákia egy főre jutó bruttó hazai összterméke mind az EU-átlag 80 százaléka alatt van, Csehországé 90 százalék felett jár. Az átlagos uniós fejlettségtől lőtávolban lévő csehek tehát az egész visegrádi térségben a legkevésbé szorulnak rá az uniós pénzekre és Brüsszel jóindulatára. A GDP-arányos cseh államadósság 43 százalékkal nemcsak a visegrádi térség, de az egész Európai Unió egyik legalacsonyabbja, az Európai Központi Bank kötvényfelvásárlási programjától való függőségen euró híján nem kell az országnak aggódnia, a betonstabil koronát pedig hatalmas devizatartalék védi. Vagyis Andrej Babišnak gazdasági értelemben sokkal szabadabb keze lesz Brüsszellel szemben nem csupán Donald Tusknál és Robert Ficónál, de bizony Orbán Viktornál is. 

Az új cseh kormány konkrét politikai struktúrájától – kisebbségi, többségi, egyszínű, koalíciós, állandó vagy alkalmi külső támogatású – fog függeni, hogy a V3-ak pontosan mely témákban állnak majd újra össze az európai színtéren, de néhány kulcsfontosságú terület a kormányalakításban érintett pártok közös prioritásai közül máris körülírható. 

Az, hogy a migrációs paktum ügyében az új kormány Magyarország mellé áll majd, szinte borítékolható. Szintén kockázatmentes azt várni, hogy minden, az autóipart, az európai gazdaság versenyképességét és a zöldátmenetet érintő kérdésben partnert kap Magyarország és az e tekintetben reális politikát szorgalmazó további országok – a parlamentbe került Autósok Önmagu­kért párt nélkül ugyanis semmiféle Babiš­kormány nem elképzelhető. 

minimum az biztos, hogy az előző kormány háborús erőfeszítéseinek vége, s Cseh­ország sem Ukrajna minél gyorsabb EU-­integrációja érdekében fog dolgozni. Emellett pedig ne feledkezzünk meg a számunkra legfontosabb magyar ügyekről: annak esélye, hogy hazánk szavazati jogát a hetes cikk szerinti eljárásban elvegyék, Babiš visszatérésével a zérus közelébe csökkent; azzal kapcsolatban pedig, hogy Magyarország az uniós pénzeket illetően tisztességes eljárást kapjon, eggyel több tagállam fog nyomást gyakorolni az Európai Bizottságra.

Nyitókép: AFP/Lukas Kabon