„A szeretetparancs világos, de dolga-e önnek a politikum bírálata? Ha például azt látja, hogy van egy párt, amely egy egész csoportot potenciális terroristának állít be pusztán a bőrszíne miatt. Ilyenkor nem kellene felszólalni az emberek védelmében?
Soha nem harcoltam senkivel, nem is fogok. Nem bírálni szoktam a hatóságokat, hanem rámutatni, hogy ha másként csinálnánk dolgokat, sokkal jobb lenne. Hogy frontálisan nekirontsak valakinek, mondván, hogy ő rossz, és nem akarok vele beszélni, primitív lenne. Ha bejön egy gyerek, ő is a béka feneke alatt van. Nekem pedagógusként az a dolgom, hogy megmutassam, hogyan lehet a márványtömbből szobrot faragni. Nem dolgom elítélni őt vagy az anyját. Ugyanígy, ha találkozok egy politikai formációval, hiszem, hogy ha egy gramm jót is tudok adni nekik, az sokkal több, mintha összevissza pofáznék.
Nem erre vonatkozott a kérdés, hanem, hogy ki kell-e állni az üldözöttek és megbélyegzettek mellett? Például a menekültek, vagy mostanában a melegek esetében. Az ő védelmükben a pápa például többször kiállt az utóbbi években. Mintha Erdélyben és Magyarországon nem történne ez meg.
Én nem álltam ki a heterók mellett, vagy más szexuális irányultság mellett sem.
Mondjuk a heteroszexuálisokat nem is bántja senki.