A bolygó hollandi

„Ha szolgai módon értelmezem Orbán Viktor szavait, akkor ő diplomás kommunistából nemzetivé átvedlett politikusként értelmezhető. Orbán mondta - és újra mondja -, hogy a liberális értelmiségi nem más, mint diplomás kommunista, márpedig ismerjük a miniszterelnök kommunista gyökereit, illetve kezdeti liberális nézeteit. Hogy az évek során megváltozott, az lehet egy természetes fordulat eredménye, találkoztunk már ilyenekkel jócskán; de lehet taktikai megfontolás eredménye is. Akárhogy is, a Fidesz egyik elindítója ma már egy másik ember lett, mint volt 1988-ban. De ami ennél érdekesebb: most már másként emlékezik az akkori önmagára.

Senki nem vitatja egyébként a fiatal Orbán szerepét a rendszerváltásban, legfeljebb a kiszámított bátorságát róják fel neki sokan. Természetesen nincs semmi baj a kiszámítottsággal sem; miért kellene bárkinek fejjel rohannia a falnak. Szóval a hajdani Orbán olyan volt, amilyen, de semmiképp sem olyan, mint amilyen szobrot farag mostanság egykori énjének. A közel hatvan éves Orbán például úgy emlékszik, hogy az egypártrendszerben kemény harcot vívott a homoszexuálisok védelmében, noha erre már a születése pillanatában sem volt szükség, hisz 1961-ben megváltoztatták a törvényt, törölték a melegek büntethetőségéről szóló paragrafust. De ne legyünk szűkmarkúak, fogadjuk el, hogy a kommunista érában ez is az erényei közé tartozott. Ha hosszan marad még hatalomban, azt is meg fogjuk élni, hogy a történelemkönyvek arról fognak értekezni, miként bontotta le Orbán Viktor a diktatúrát. És erről majd az iskolában fognak tanulni a diákok, a szülők pedig nem mondhatnak majd mást – ez speciel nem az ő dolguk lesz –, legfeljebb suttogó propagandával emlékezhetnek másként a rendszerváltás idejére. Mondhatnám úgy is: szamizdatban…”