Aki a szocializmusban lett a természetgyógyászat arca: Mészáros Ferenc emlékezete

Nemrég volt Mészáros Ferenc halálának az évfordulója, aki négy évtizeddel ezelőtt, 72 éves korában hunyt el. Az alacsony végzettségű, félig parasztként élő, de traktorszerelőként dolgozó férfi azon kevés polgártársunk közé tartozik, akikről személyesen emlékezett meg egy pápa. A gépészt ugyanis nem sokkal a halála előtt VI. Pál apostoli áldásban részesítette. De senki se higgye, hogy könnyű út vezetett neki idáig.

Mészáros Ferenc neve összeforrt dr. Oláh Andoréval. Oláh, akinek orvosi, természetgyógyászi munkája a szocializmus idején a „Tiltott, Tűrt, Támogatott” kategóriák közül leginkább az első és második határán mozgott, igazságügyi szakértőként több perben is kiállt Mészáros mellett. Minden bizonnyal ennek is volt köszönhető, hogy Mészáros végül nem került börtönbe. Szerelő munkája mellett ugyanis természetgyógyászként is tevékenykedett, falusi portáján egymásnak adták a kilincset a betegek. Márpedig ez az ötvenes-hatvanas években veszélyeket hordott magában, és nem kis lélekre vall.

Ha lesz egyszer megint magyar filmgyártás, ami a való életből igyekszik megalkotni a maga sajátos és magyar történeteit, Mészáros életét mindenképp meg kell majd örökíteni. Azon persze lehet vitázni, hogy ez dráma vagy inkább szatíra legyen, merthogy hősünk élete egyszerre hordoz mosolyogtató, felemelő és sírnivaló elemeket.

Mészáros Ferenc 1897-ben született a felvidéki Peréden. Családja nemzedékek óta foglalkozott népi gyógyítással és gyógynövény-termesztéssel, ettől függetlenül ő ipariskolát is végzett. Rendkívüli képességeit jelzi, hogy fiatalemberként eljutott Németországba, Amerikába és Olaszországba, illetve, hogy számos nyelven megtanult beszélni és írni. Használta az olaszt, a németet, a cseh és szlovák nyelvet. Sőt, Oláh szerint spanyolból gyógyfüveskönyvet fordított, de ennek sorsa ismeretlen.

Makó környékén, a Pitvaros melletti aprócska Csanádalbertin telepedett le, melynek vasútállomása sem volt. Utóbbi körülménynek az adott később jelentőséget, hogy amikor már gyógyulni vágyó tömegek igyekeztek hozzá, a hatóságnak intézkednie kellett megfelelő utazási körülményekről, és Csanádalbertire buszjáratot kellett szervezni.

Köhler: Ánizs. Forrás: Wikipédia 

A Mészáros Ferenc elleni sajtótámadások és hatósági eljárások már 1949-ben megkezdődtek, az utolsót 1968-ban jegyezték. Ez is országos méretű hajszává terebélyesedett, és külön érdekessége, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) fújta hozzá a harci riadót. Nem aprózták el,

például Oláh Andor, Rick Nóra és Gácsi Sándor ellen.Az egész botránysorozat Rick és Gácsi rádióriportja után indult, ami nyomtatásban is megjelent a Valóság c. folyóiratban 1968-ban „Summa cum laude (Riport egy legendás öregemberről)” címmel.

Ebben írták meg, hogy olyan nap is volt, amikor 80-100 beteg kereste fel Mészárost, mentek hozzá gyalog a földeken átvágva, majd különvonatokat, illetve autóbusz-különjáratokat kellett indítani. Mészáros a jogi eljárásban úgy védekezett, hogy ő a kötelességét teljesíti, amikor az Alkotmány 9. §-a szerint gyógyít. A hivatkozott jogszabályhely azt mondta ki, hogy „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka. Minden munkaképes polgárnak joga, kötelessége és becsületbeli ügye, hogy képességei szerint dolgozzék.”

A „pitvarosi orvos” életének egyik legkülönösebb vonására a feleségéről szóló cikk mesél. A Hétfői Hírek 1969-ben „Becsületsértés az oltár előtt” címmel írta meg az asszony büntetőügyét. Arról volt szó, hogy pletykálkodással kikezdte a helyi pap jó hírét, majd egy alkalommal mise közben felszólította őt, hogy hagyja el a templomot: „Márky Tóni, ütött az órád! Búcsúzz el híveidtől, többé nem misézhetsz! Nem vagy pap, csak egy csuhás. Sicc az oltártól!”

Mészárosné szemét többek között az szúrta, hogy „Márky Tóni”

Ha nem volt bolond az asszony – és mért lett volna az –, akkor viszont nem kevés kurázsival rendelkezett, s nagy része lehetett abban, hogy Mészáros évtizedeken át nem hátrált meg a hatóság elől és gyógyított.

Még egy dologról kell szólni: Mészáros népi gyógyító volt, nem orvos, így számos betegséget fel sem ismerhetett, illetve ténylegesen gyógyítani sem tudott.

De a maga tehetségét nem is ebben mérte.

s az ő pácienseinek a többsége nem is beteg, csupán jó szóra, kedvességre vágyik, és ezt adja ő meg nekik. Innen jött, hogy kézrátétellel, simogatással képes volt a „gyógyításra”.

Köhler: Fekete bodza. Forrás: Wikipédia

Az Új Ember című lap halálakor megemlékezett róla, megemlítve, hogy a „Magyar Rádió két alkalommal foglalkozott az orvostudománynak alig művelt területén dolgozó, hét nyelvet beszélő, több országot bejárt, gyógyfüvekkel gyógyító, rendkívüli talentummal megáldott kovács-lakatossal”. Ebben a cikkben írták meg azt is, hogy

de annak körülményeit, hogy az egyházfő honnan szerzett róla tudomást, már nem jegyezték le. Azt viszont igen, hogy „hét pap temette, több falu népe kísérte utolsó útján, tisztelői virággal borították el sírdombját”.

Ki tudja, mennyi ilyen történetünk van, és mennyi ilyen emberünk.

***

Herbárium a huszonegyedik században

Magyarországon 2005 és 2019 között az egészségesen várható élettartam 53 évről 62-re nőtt, miközben az adat számos nyugati országban (így Ausztriában, Dániában, Hollandiában) romlott. Ugyanezen időszakban a nyilvántartott alkoholisták száma 432 ezerről 389 ezerre csökkent, az első alkalommal kezelésen megjelent kábítószer-fogyasztók száma pedig 2005-2016 között évi 6300-ról 4000-re.

Ettől függetlenül egy 2019-es kutatás szerint a herbáriumok piacán csak a lakosság egyharmada van jelen.

A megkérdezett vásárlók döntő többsége a gyógynövényeket megfázásra vagy influenzára használja (81 és 23%). Gyomor- és ízületi bántalmakra az ötödük, a többi betegségre – pl. magas vérnyomás, migrén, szorongás, bélrendszeri panaszok – pedig alig néhány százalékuk. Mindez jól jelzi, hogy a gyógy- és fűszernövények ma már nemigen ismertek, ahogy a betegségek sem. Az is egyértelmű a számok alapján, hogy a megelőzésre még mindig kevés figyelmet fordítunk. A legtöbb panaszos kivárja a bajt és rábízza magát az egészségiparra, holott a pirulák 80%-át állítólag az is növényekből készíti.

A fogyasztók háromnegyede kamillát vásárol. Felük csipkebogyót és hársvirágot is, negyedük csalánt. Utóbbit egyszerű gaznak gondoljuk, holott immunerősítőként is használható, és még finom is. A 19. századi franciás konyhareform igazi katasztrófát hozott azzal, hogy a pirospaprika szinte minden egyéb fűszerünket kiszorította. Borsikafüvet, ánizst, koriandert a vásárlóknak alig a 2-7%-a vesz, ami a lakosság egészének csak a töredéke. A felmérés szerint a fogyasztók 18%-a keresi a bodzavirágot. A bodzabogyót viszont, ami valamikor patikában árult gyógyszer volt, csak 9%. Ámbár vagy 25 féle tünetre használható a vízhajtástól a stresszig, és bizonyítottan fertőtlenítő, baktérium- és vírusellenes hatású.

A vizsgálat kiderítette, hogy azoknak, akik szívesen vásárolnak gyógynövényeket, a sport is fontos. A fogyasztók túlnyomó többsége 60 évesnél idősebb vagy 30-39 éves. A 40-59 évesek alig fogyasztanak gyógynövényt, a 18 éven aluliak pedig szinte semmit. Ehhez kapcsolódik, hogy a szülői minta csak közepes hatású. Vagyis főképp egyéni felismeréseken, belátásokon alapul a fogyasztás.