Siker-e a kormány vakcinapolitikája? Ki felel politikai értelemben a sok halottért? Mennyiben okolható a hagyományos és mennyiben a közösségi média az álhírek terjedéséért? Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital igazgatója és Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője csapott össze a Scruton közösségi térben a Mandiner szervezésében; a vitát Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskolájának vezetője moderálta.
„Valóban megszaporodtak a járvány idején az álhírek, vagy javult a helyzet? Milyen jogi eszközök állnak rendelkezésre az álhírekkel szemben? Az elmúlt időszak milyen hatással volt a politikai kommunikációra?” – ezekre a kérdésekre keresték a választ a résztvevők a Mandiner vitaest-sorozatának második, szerda esti alkalmán.
Az húsz percben a két fél a vitát online követő közönséget alighanem a körömrágás állapotába nem hozó módon válaszolgatott Kálnoky kérdéseire. Vagyis a következőkben nagyjából egyetértettek: a nyomtatott lapok eladása tényleg csökkent, mert az emberek sokszor kézbe venni sem merték a lapokat a fertőzésveszélytől tartva; sokat voltak otthon viszont, a tévé hozta a korábbi számokat, az online előretört, ugyanakkor anyagilag nem jött ki jobban, mert több szektor – például az autóipar, de különösen a turizmusvendéglátás – vállalkozásai beszüntették a reklámozást, így bevételeik nem nőttek. Mráztól azt is meg lehetett tudni, hogy a 8 millió felnőttből 7 tájékozódik tévéből, 6 pedig az interneten olvas híreket,
közben pedig a politikusok is egyre többet szerepelnek és hirdetnek a Facebookon.
Még a legelején volt azért egy kis villongás a vitapartnerek között. Mráz megjegyezte, milyen jó, hogy érdemi vitára sikerült leülni, felidézve: az év elején Krekó még gerinctelennek nevezte őt. A Political Capital igazgatója szerint viszont csak a szavait forgatták ki, amikor oltásellenesnek nevezték. Ráadásul azóta már megbeszélték a dolgot.
Krekó Péter, a Political Capital igazgatója
Szó esett arról is, hogy – mint Krekó idézte – egy amerikai kutatás szerint a gimnazisták vagy a fiatal egyetemisták nem is tudják megkülönböztetni a fizetett hirdetést a nem fizetett tartalmaktól, s hiába van ott apró betűvel, hogy hirdetés, az mobilon alig észrevehető – márpedig a telefonon való hírfogyasztás szerepe megnőtt, így
Mráz a tévénél élesen elváló hír és hirdetés kategóriákat hozta fel példának, ami a közösségi médiában korántsincs így, az álhírek kapcsán pedig elsősorban ezek tehetők felelőssé. A nézőpontok a szabályozás kérdésénél ütköztek leginkább:
Krekó a túlszabályozástól óvott, és méltatta a tényellenőrzés bevezetését, amit hazánkban az AFP-hírügynökség egy alkalmazottja végez. Ugyan elismerte, hogy ez csak kirakatintézkedés, de olyan szabályozás, ami mindenkinek megfelel, úgyse lesz, mert a liberálisok a szélsőjobboldal játszóterének, a jobboldaliak pedig a liberális véleményterrornak a helyének látja a Facebookot és a Twittert. Mráz szerint viszont
Hozzátette: ő optimista, szerinte az egyéb médiafelületeken az NMHH és a Médiatanács az elmúlt években jól szerepelt például a kihágások kezelésében. Brüsszel szerepe, illetve az ott kidolgozás alatt álló tervezet kapcsán az ideálisnak azt látta,
Krekó viszont „nagyon rossz ötletnek” tartotta a magyar kormány részéről az erre vonatkozó törvény belengetését, s elmondta, szívesebben bízná az EU-ra a dolgot, mert „az elmúlt tíz év médiapiaci változásait látva joggal élhetünk azzal a gyanúperrel, hogy önmérsékletet nem gyakorolna a kormányoldal”, hanem saját szempontjait akarja ráerőltetni a Facebookra. S bár nem tenne egyenlőségjelet hazánk és Oroszország közé, ha az „autoriter tendenciával bíró kormányok rászabadulnának a Facebookra”, az semmiképpen sem jó.
Mráz kifejtette: a tényellenőrzéshez nagy apparátus kellene, a szubszidiaritás elve alapján pedig jobb lenne, ha a megfelelő szervezetek Budapesten döntenének budapesti tartalmakról, nem Brüsszelben, vagy éppen a Facebooknál. Illetve, ha már döntöttek, legyen lehetőség fellebbezni, mint egy jogállamban lehet. „Ha kiengedjük a döntést a nemzetállami keretek közül, akkor az fogatlan oroszán lesz, ha egyáltalán oroszlán, a jogállami szempontok érvényesítésekor” – magyarázta Mráz.
Ezzel Krekó nem értett egyet, szerinte az algoritmusok átláthatóságán kellene inkább javítani, de erős rendszabályozásra még nem kérték a választók a kormányokat, miközben ezek mégiscsak magánvállalkozások, nem kötelező használni a szolgáltatásaikat,
Erre Mráz azzal replikázott, hogy ugyanezen az alapon akkor, ha egy újságíró hamis állítást tesz, azt lehet rá mondani, hogy nem muszáj elolvasni.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője
A fiataloknál a Facebook helyébe részben belépő TikTok, „a jövő csatamezője” kapcsán a Nézőpont Intézet vezetője jelezte: a kínai állami befolyásszerzés eszközénél ugyancsak a nemzetállami szabályozásoknak kellene érvényesülniük. Krekó viszont ezt a veszélyt nem érzi olyan erősnek a platformban. Inkább az Instagram szerepét látja megerősödni hazánkban, de a Facebook elsősége a zömmel idősebb szavazók miatt még megmarad.
Aztán jött a nagy kérdés Kálnokytól: melyik politikai oldal profitált a járvány alatti kommunikációjából többet? Mráz szerint a pártpreferencia a kormánypártok irányába mozdult, „a Fidesz komoly győzelmet fog elérni” a vakcináció miatt, és amiatt, hogy minden nemzetközi hatóság lassan elfogadja a kínai meg az orosz oltóanyagokat . Kérdés persze, hogy ezt sikerül-e szavazatokra váltani, azaz a csatát megnyerte a kormányoldal, a háború kimenetele azonban még nem bizonyos.
Krekó is óvatosan fogalmazott. Szerinte már az is nagy siker a kormány számára, hogy a szavazók nem fordultak el a Fidesztől a járvány alatt, s noha a halálozások terén a Worldometers adatai szerint vezet az ország, s közben még „látványos erőforrásfelhalmozásba is kezdett a kormányoldal”, az ellenzék nehezen érvényesült. Ráadásul az előválasztás is előhozhat konfliktusokat. Mráz kérdésére pedig elismerte, hogy
a magyar vakcinapolitika egyedülálló az EU-ban, és „egyelőre sikertörténetnek tűnik”.
Mráz kiemelte, minden emberéletért nagyon nagy kár. Ugyanakkor felvetette a politikai felelősség kérdését, mondván, miután egy nemzetközi járványról van szó, téves a baloldali narratíva, amely a halálozásokért a kormányt teszi felelőssé, míg a vakcinabeszerzések esetében egyértelműen megállapítható a teljesítmény.
Krekó szerint viszont mégis megállhat a felelősség kérdése a halálozások kapcsán is, mert nem engedtek nem kormánypárti médiumokat a kórházba forgatni, pedig az olaszoknál is a bergamói rettenetes képek döbbentették rá a lakosságot arra, hogy be kell tartani az előírásokat.
Szó volt még arról is, milyen politikus tud sikeres lenni a közösségi médiában: a két vitázó egyetértett abban, hogy a gyors reagálás és a megosztó üzenetek a kulcs, Mráz szerint bevállalósabbnak és agresszívebbnek kell lennie; Krekó szerint ugyanazok a képességek kellenek, mint egy tévés szerepléshez. Mráz még felvetette: addig rendben, hogy valaki a közösségi médiában így agresszivitással és bevállalóssággal jól forog. De vajon képes-e az ilyen személyiségű politikus adott esetben tényleg kormányozni?
fotók: Ficsor Márton
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője azt is elárulta a Rapid Extrában, hogy mi lesz jövőre a meghatározó a választói döntésekben.
Lebukott a Tisza Párt. Kiderült, hogy hazudnak. A Tisza-adó botrány lehet a végzetük? Exkluzív interjú Deutsch Tamással Strasbourgból.
A mostani eredményekből legfeljebb pillanatképet lehet kapni, de arra egyáltalán nem alkalmasak, hogy ezekből következtetni lehessen a jövő tavaszi választás végeredményére – derült ki csütörtökön.
Az amerikai társadalomnál kezd betelni a pohár.
Így kovácsolt politikai tőkét és gazdagította hálózatát a milliárdos az illegális bevándorlásból.
