A republikánusok nem fogják beengedni a női mosdóba az új demokrata transz képviselőt
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
A pedofília és pornográfia ellen küzdő Judith Reisman lerombolta a csecsemők „orgazmusait” számolgató Alfred Kinsey mítoszát, és ezért kitagadta a tudományos világ. Reisman 86 évesen hunyt el.
Tudják, ki volt Alfred Kinsey? Neki köszönhetjük azt a mítoszt, hogy a melegek aránya 10 százalék a társadalomban, és azt a meglátást, hogy az emberi szexualitás egy kontinuumon írható le. A biszexuális amerikai zoológus 1947-ben és 1952-ben publikálta az ember szexualitásával kapcsolatos kutatásait.
Kinsey egy nullától hatig tartó skálát vázolt fel, amelyen a 0 a teljesen heteroszexuális, a 6 pedig a teljesen homoszexuális embert jelenti (az aszexuálisokat X-szel jelölte); ezzel próbálta árnyaltabbá tenni a hetero-, homo- és biszexualitás fogalmainak elégtelenségét. Mindez – mint leszögezi – nem azt jelenti, hogy hétféle szexuális irányultság lenne, pusztán egy folyamatos átmenetként értelmezendő skálát kívánt lefedni.
Szerinte a felnőttek 10-37 százaléka bonyolódott homoszexuális viszonyokba, és 94 százalék volt hűtlen. A házas férfiak 11 százaléka keveredett valaha homoszexuális viszonyba. A felnőttek 50 százalékát felizgatta, ha megütötték. A vidéki fiúk 50 százaléka szexelt állatokkal. Szerinte a férfiak 7 és a nők 13 százaléka elsősorban homoszexuális – ezt átlagolta, és így jött ki neki a 10 százaléknyi meleg a társadalomban.
Ehhez képest a kortárs felmérések szerint a nyugati társadalmakban
– és ez az egész LMBTQ-jelenségre vonatkozik, nem csak a melegekre.
Kinsey kutatásai bizonytalan definíciói és ambivalenciái ellenére referenciaponttá váltak a tudományos életben és az LMBTQ-mozgalomban, még jogi ügyeknél is előhozták eredményeit.
Aztán jött egy alacsony, zsidó származású nő, Judith Reismann jogászprofesszor, és szétedte Kinsey életművét. Két fő műve meghatározó: Kinsey, Sex and Fraud: The Indoctrination of a People (1990); és Kinsey: Crimes & Consequences: The Red Queen and the Grand Scheme (1998).
Judith Reisman eredetileg kommunista volt – a szülei nagybetűs kommunisták voltak. Aztán rájött, hogy a szomszéd fiú szexuálisan molesztálta a lányát. Ekkor kezdett bele vonatkozó kutatásaiba. Konzervatívvá vált, és harcot kezdett a pornográfia és a pedofília ellen. Doktori fokozatát a Case Western University-n szerezte. Reismannak a hetvenes években hívták fel a figyelmét a Kinsey-jelentésekre, jelezvén, hogy Kinsey biszexuális, szerzőtársa, Wardell Pomeroy pedig pedofil volt.
Kinsey eredményei ellen számos kifogás felmerült az idők folyamán, a legtöbb talán Reismannak köszönhetően. Kinsey definíciója szerint akár már azok a személyek is 1-esnek, azaz nem teljesen heteroszexuálisnak lettek besorolva a skáláján, akiknek életükben egyetlen egy homoerotikus élményük volt, ami akár álmukban vagy részegen is érhette őket. Módszertanával szemben is számos kritika született, például hogy nagyon sok volt interjúalanyai közt a börtönben büntetését ülő rab és a férfiprostituált, s Kinsey alapvetően nem számolt azzal, hogy az önkéntesek toborzásával szerzett alanyok összessége nem lesz reprezentatív, az eredmények pedig torzítanak majd.
Judith Reisman arra is rámutatott,
amely felveti a kutatások etikátlan voltának, sőt a szexuális visszaélések elkövetésének kérdését. Kinsey 300 árvát is felhaszált a kutatásaihoz, akiknek a kora a 2 hónapostól a 15 évesig terjedt. Számos pedofil is segített neki mérni a kiskorúak állítólagos orgazmusait. Való igaz, hogy Kinsey könyveinek táblázataiban listázva vannak akár fél éves gyermekek „orgazmusainak” számai. A 34. táblázat gyermekek szexuális reakcióit listázza. Eszerint egy 11 hónapos csecsemőnek egy óra alatt 11 orgazmusa volt. Egy másiknak 38 perc alatt 14.
A
A híres 34. táblázat (Alfred C. Kinsey: Sexual Behavior in the Human Male. W. B. Saunders, Philadelphia, 1948. 180.)
Minderre válaszul a Kinsey Intézet későbbi vezetője, Paul Gebhard és munkatársai megpróbálták statisztikai módszerekkel megtisztítani a kutatás eredményeit a torzító hatásoktól, de az eredmények nem változtak lényegesen.
Reismant beperelték, de a nő nyert. Az egyetemi világ kitagadta.
A Gallup 2021-es felmérése szerint az Egyesül Államok felnőtt lakosságának 5,6 százaléka vallja magát LMBT-identitásúnak. Ez az arány, a korábbi vizsgálat során (2017) még csak 4,5 százalék volt. Az LMBT-felnőtteknek több mint fele (54,6 százaléka) biszexuálisnak tartja magát. Körülbelül negyedük (24,5 százalék) tartozik a homoszexuálisok csoportjába, míg 11,7 százalék leszbikus. Azaz a biszexuálisok aránya a felnőtt amerikai népességben kicsivel 3 százalék alatt van, a meleg férfiak aránya 1,4 százalék alatti, a leszbikusok aránya pedig 0,7 százalék alatti.
2013-ban egy átfogó kutatás eredményei miatt, melyek szerint a homoszexuálisok és leszbikusok csak 1,6, a biszexuálisok pedig csak 0,7 százalékát adják a társadalomnak, felháborodtak az LMBTQ jogvédő szervezetek. A CenterLink’s Network of LGBT Health Equity igazgatója a Washington Postnak nyíltan leszögezte:
„az igazság az, hogy a számok számítanak, és a politikai befolyás is számít”.
Hozzátette: „Ha tényleg csak 2 százalék vagyunk a 4-gyel szemben, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek azt fogják mondani: »Rendben, akkor fele annyit foglalkozom az üggyel.” Az amerikai társadalom sokszorosára becsüli a nem heteroszexuálisok arányszámát, átlagosan 25 százalékra.
Judith Reisman 2021. április 9-én hunyt el. Ahogy a Crisis Magazine fogalmaz: „Judith Reismant, ez a vékony, vidám, állhatatos nőt folyamatosan támadta a baloldal a gondokért, amit okozott. Az egyetemi világ kitagadta. Beperelték. Nyert. És Kinsey soha többé nem lesz ugyanaz. Reisman pár napja az íróasztalánál halt meg. 86 éves volt.”