A marihuána nem gyógyszer, inkább kapudrog – Haller József a Mandinernek

Haller József (1958) neurobiológus, kutató, egyetemi tanár, 2004 óta a MTA doktora. Szakterülete a magatartás neurobiológiája és a kriminálpszichológia. Három évig a hollandiai Leiden University vendégkutatója, majd a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet tudományos tanácsadója volt, tanított az ELTE és a Semmelweis Egyetem doktori iskoláján. Jelenleg tanszékvezető a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem Kriminálpszichológiai Tanszékén és a Drogkutató Intézet igazgatója. Két magyar és két angol nyelvű tudományos szakkönyv szerzője, nemzetközi folyóiratokban eddig 158 tanulmánya jelent meg.

***

Neurobiológusként lemodellezné egyszerűsített változatban, hogy mi történik az emberi szervezettel, amikor drogfüggővé válik?

A jelenség bonyolultsága miatt a drogfüggés folyamataiból most csak egyet emelnék ki: az epigenetikát, ami lényegében a gének születés utáni módosulása. Ezt külső tényezők idézik elő, amelyek közül a stressz a legfontosabb, de epigenetikai változásokat a drogok is el tudnak indítani.

Természetesen az epigenetika nem magyaráz meg mindent, de a lényeget igen: azok a drogok, amelyek erős és tartós addikciót okoznak, erősebb és tartósabb epigenetikai hatást fejtenek ki, mint a kevésbé addiktív drogok.

Ha egyes drogok a génekben is képesek negatív változásokat előidézni, vajon egy génjeiben is károsodott kábítószerfüggő személy gyermeke is örökölheti ezeket a géneket?

Erre vonatkozólag az elmúlt húsz év kutatásai átütő eredményeket mutattak fel, bár nem feltétlenül a drogokkal összefüggésben. Az biztos, hogy anyai ágon az epigenetikai változások öröklődnek, és az utóbbi öt évben kimutatták azt is, hogy apai ágon is. Ez azt jelenti, hogy ha az anyát vagy az apát erős traumák érik, és ezek epigenetikai változásokat idéznek elő, ezek a változások később akár az unokák vagy a dédunokák szintjén is megjelenhetnek. Jelenleg kérdés marad, hogy ez így van-e a drogok esetében is.

A drog okozta testi vagy a lelki függőségből nehezebb szabadulni?

Persze, van pszichikai függőség is, ahogy vannak pszichikai vágyak is. Sokan azt gondolják, hogy ezeknek semmi közül a biológiához. A gondolatok azonban az agyban keletkeznek – ami megfordul a fejünkben, a mögött idegrendszeri folyamatok állnak. Ezek az idegrendszeri folyamatok pedig vizsgálhatók, és a vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a két terület tehát teljesen összefügg. Ha valaki csak pszichikai szinten vágyakozik a drogra, – például az LSD esetén szereti ezt az „utazást” –, az élmény után vágyakozik, mint ahogy vágyakozik moziba menni, akkor ez nem tekinthető addikciónak, még pszichológiai addikciónak sem.

(vagyis annyira szeretünk már moziba járni, hogy emiatt már nem is megyünk be dolgozni), akkor az agyban már biológiai elváltozások figyelhetők meg. Ha ennek a mókuskeréknek az ember nem tud megálljt parancsolni, akkor az idegrendszeri változások egyre erősödni fognak.

Haller József neurobiológus, egyetemi tanár, a Drogkutató Intézet igazgatója

Ha a „kapudrog”-jelenség – vagyis hogy a „könnyűdrogok” (pl. kannabisz) használata megnyitja az utat a „keményebb drogok” (pl. heroin vagy kokain) fogyasztásához – kutatásokkal bizonyított tény, akkor miért tartja magát olyan erősen az a hiedelem, hogy ez csupán drogmítosz?

Nem tudom, hogy a mítoszok miért tartják magukat erősen, és miért nem. De egyvalamit fontos tisztázni: a „könnyűdrogok” nem nyitják meg a kaput a „nehézdrogok” előtt.

Ez nem hit, hanem tapasztalat kérdése. Az agy saját kannabinoid rendszere része azoknak az idegrendszeri folyamatoknak, amelyek az addikciót létrehozzák. Ebben a folyamatban a kannabinoid rendszer egy fogaskerék, amelyet a marihuána meg tud mozgatni. Ha ezt a fogaskereket felpörgetjük, akkor az addikció gyorsabb lesz. Teljesen mindegy, hogy a másik oldalon milyen drog van.

Azt, hogy a kannabisz más drogokkal való egyidejű fogyasztása erősíti az ezekhez való hozzászokást, egymást erősítő kísérletek, kutatások is bizonyítják?

Természetesen, a világ több részén kísérletek százai igazolták ezt. Jómagam is együttműködtem az Egyesült Államokban egy laboratóriummal, amelynek a hivatalok felkérésére meg kellett vizsgálnia azt, hogy egy bizonyos vegyi anyag addiktív-e vagy sem. Itt például állatkísérletek során kiderült, hogy ha majmok nikotin és marihuána keverékét tudták maguknak adagolni, akkor gyorsabban szoktak hozzá a nikotinhoz, mint azok a társaik, akik csak nikotint tudtak maguknak adagolni. Ezt nevezzük kapudrog hatásnak:

Konkrét példával: ha valaki sör mellé füvet szív, hamarabb válik alkoholistává.

Ha a marihuána legalizálásának hívei is ismerik ezeket a kutatásokat, akkor mi az oka annak, hogy ártalmatlan, gyógyhatású szerként állítják be?

Ön azt feltételezi, hogy ezek az emberek ismerik ezeket a kutatásokat. Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ezek tudományos kutatások, amelyeket tudományos nyelven, tudományos formában publikálnak – én az elfogultságuk helyett inkább azt feltételezem, hogy a legalizáció hívei nem ismerik ezeket a bizonyítékokat. Ők azt hiszik, hogy az „ellentábor” tagjai csak valamilyen hagyományos értékrend alapján szeretnék a drogokat tiltani, és csak ürügyet keresnek saját, konzervatívnak tekintett álláspontjuk indoklására.

Ha a „kapudrog”-jelenség tehát valóság, akkor ezek szerint a marihuána legalizációja felelőtlenség, egy orosz rulett?

A marihuána legalizálása társadalompolitikai kérdés, amihez én nem értek, ezért nem is szeretnék vele foglalkozni. Azzal viszont igen, hogy végül is a marihuána gyógyít-e vagy sem. Ez kulcskérdés.

Ez a kérdés pedig tételesen vizsgálható, és rendszeresen vizsgálják is.

Akkor beszéljünk erről. A kannabiszt tehát sokan gyógynövénynek tartják, a gyógyító hatásait hangsúlyozzák. Ha csak magában, tehát nem más drogokkal együtt, és kizárólag gyógyászati célból fogyasztják, akkor az támogatható?

Az endokannabionid rendszer mintegy húsz éve gyógyszerfejlesztési célpont. Sok gyógyszergyárban olyan gyógyszereket igyekeznek létrehozni, amelyek a kannabinoid jelátvitelt befolyásolni tudják – akárcsak a marihuána. Egyes gyógyszerfejlesztések már sikerre vezettek, mások jelenleg is zajlanak. A nabilon például, amelynek a szerkezete sok más kannabinoid anyag szerkezetéhez hasonlít, hatékony hányáscsökkentő, és az Egyesült Államokban már patikákban is kapható. A kannabidiol (CBD) szintén benne van a marihuánában, és már Magyarországon is kapható gyógyszerként. Ez a gyakorlat azonban erősen félrevezeti azokat, akik ennek következtében azt hiszik, hogy a marihuána is gyógyszer. Egy egyszerű hasonlattal szeretném ezt megvilágítani: a benzint a kőolajból állítják elő, de senkinek nem tanácsolnám, hogy a kocsijába kőolajat tankoljon.

A marihuánának vannak tehát kedvező orvosi hatásai: fájdalom- vagy izomgörcsenyhítés, étvágynövelés, használják a szklerózis multiplex kezelése; Ön viszont azt állítja, hogy a marihuána nem gyógyszer, és a kedvezőtlen mellékhatásai sokkal dominánsabbak. Ezért nem tudja elfogadni a gyógyászati alkalmazását?

Nekem nincs álláspontom a marihuána legalizálásával kapcsolatban. Én megvizsgálom, hogy mit mutatnak a kutatási eredmények, ezek pedig – úgy tűnik – többnyire negatív konklúzióval zárulnak.

Egy ilyen munkát végzünk jelenleg a Drogkutató Intézet három munkatársával. Megvizsgálunk minden olyan kutatást, amely az elmúlt öt évben a marihuána és a depresszió összefüggéseit vizsgálta, hogy kiderítsük valóban enyhíti-e a marihuána a depressziót. Az eredményekről egy tételes összefoglalót készítünk, amelyet publikálni fogunk lapunkban, az Interdiszciplináris Drogszemlében.

A posztmodern világ tele van olyan élethelyzetekkel, amikor szabadságjogok ütköznek egymással, és a törvényhozóknak egy érzékeny határt kell húzniuk, hogy e jogok minél kevésbé korlátozzák egymást. A marihuána-legalizációnál különösen nehéz lehet arányos szabályozást létrehozni. Így látja ön is?

Én kutatóként pusztán adatokkal tudok szolgálni. Persze van véleményem, de nyilvánosan nem fogok társadalompolitikai kérdésekben állást foglalni. Nekem az a hivatásom, hogy új információval gazdagítsam az emberi tudást. A kérdés különben is nagyon bonyolult, és ezzel összefüggésben hadd hivatkozzam egy holland példára. Amikor Hollandiában éltem, a marihuána fogyasztása bizonyos keretek között már tolerált volt, de hat-hét éve hoztak egy olyan törvényt, amely szerint aki drog hatása alatt követ el erőszakos bűncselekményt, súlyosabb megítélés alá esik. Egy olyan ország, amely meglehetősen liberálisan viszonyul a drogfogyasztáshoz,

Ez élesen mutatja a jelenség összetettségét és ellentmondásosságát.

Sokan állítják, hogy ahol legalizálnak, ott erodálódás indul meg a társadalomban. Hollandia viszont nem rogyott össze a kontrollált marihuánaárusítás és -fogyasztás hatásaitól. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás?

A holland példánál abból a feltételezésből szoktak kiindulni, hogy Hollandiában a legalizáció miatt könnyebb marihuánához jutni, mint mondjuk Nagy-Britanniában, ahol tiltják – vagy a közelmúltig legalábbis tiltották – a marihuána fogyasztását. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában könnyebb hozzájutni a marihuánához, mint Hollandiában. A civilizációs ártalmakat akkor lehetne pontosan megvizsgálni, ha lenne két különböző társadalom: az egyikben hozzá lehetne jutni a droghoz, másikban pedig nem. Két ilyen társadalom azonban jelenleg nem létezik, így ez a példa nem releváns.

Az ön által vezetett Drogkutató Intézet februárban egy szakmai állásfoglalást tett közzé egy politikai-jogi vita viharában, és ebben azt írták, hogy a magyar kormány azon döntésének, miszerint az ENSZ szakbizottságában nem szavazta meg a kannabisz gyógyászati alkalmazásáról szóló WHO-ajánlást, van tudományos alapja. Miért szólaltak meg?

A nyilatkozatszerű kis cikkünkben nem politikai kérdésben foglaltunk állást, bár aktualitása miatt megemlítettük az ENSZ-ben lezajlott szavazást. Mi alapinformációkat szolgáltattunk a marihuána különböző hatásaival kapcsolatban.

Ha egy ilyen közérdeklődésre számot tartó ügyben nem szólaltunk volna meg, akkor mi értelme lenne a Drogkutató Intézetnek?

Ebből az állásfoglalásból lett egy kis purparlé: a Legalizálj Egyesület áltudományosnak nevezte a Drogkutatót, amiért szakmai érveket hozott fel a kannabisz gyógyászati célú felhasználása ellen, illetve azt állította, hogy önöket a kormány pénzeli, hogy egy „bukott eszmerendszert” propagáljanak.

A személyes környezetemben senkit nem érdekelt ez a vita. Az intézeten belül azonban volt némi megütközés a támadás kapcsán. Nem vártunk ilyen jellegű kritikát, mert valóban az objektivitásra törekedtünk. Én viszont úgy látom, hogy a bírálóink nagy szolgálatot tettek nekünk, hiszen a vita révén ismeretlen intézményből egy csapásra országosan ismertté váltunk. Ezért tulajdonképpen akár hálásak is lehetnénk nekik, és ha az említett egyesület cikkének hangvétele nem lett volna olyan, amilyen.

Mik a Drogkutató Intézet célkitűzései, szakmai tervei?

Az Intézet egy új formáció, most bontakozik ki. Három missziónk körvonalazódott mostanra. Az egyik a tudatosság növelése a lakosság körében; ennek érdekében létrehoztunk egy folyóiratot Magyar Drogfigyelő néven, amely

A második projekt az Interdiszciplináris Drogszemle, amely szakembereknek szól. Sokoldalú szakma a miénk, a benne dolgozók sem ismerhetnek minden részletkérdést behatóan. Ez a fórum jogi, kémiai, neurobiológiai, pszichológiai, pszichiátriai, szociológiai és egyéb információkkal látja majd el őket. Ebben elsősorban nem saját erőforrásainkra támaszkodnánk; terveink szerint vezető hazai szakembereket szeretnénk megszólaltatni a folyóirat hasábjain. A harmadik misszió a kutatás. Szeretnénk létrehozni egy olyan kutatóműhelyt, amely a nemzetközi porondon is meg tud jelenni tudományos eredményeivel. Itt is

fontos szerepet szánunk az együttműködéseknek, amelyek felé már számtalan ígéretesnek látszó lépést tettünk.

--

fotók: Ficsor Márton