Ragályi Elemér Veiszer Alindának adott interjút, melyben kifejtette gondolatait az SZFE kapcsán. Úgy véli, „ a mai helyzetet látva az egy indokolatlanul szelíd levél volt. De a folyamat eleje volt, tehát ahol az embernek azt a látszatot kellett keltenie ezzel a levéllel, hogy hisz a párbeszédben” utalva arra a levélre, melyet a kirobbanó konfliktus elején fogalmazott meg az SZFE akkori vezetésea Vidnyánszky Attila vezette kuratórium felé.
Ragályi Elemér már a legelejétől nem hitt abban, hogy lehetséges bármiféle párbeszéd a kuratórium és az SZFE régi vezetése között:
„– És nem hitt benne?
– Én nem hittem benne.
– Már akkor sem?
– Nem, nem hittem benne. Ha az ember figyeli azokat a lépéseket, figyeli az elmúlt nyolc év, vagyis most már tíz is van, rengeteg, egy egész világnyi élet, akkor tudja, hogy az egy olyan lépés volt, ami után nem tárgyalás következik és nem párbeszéd következik.”
– hangzik el a műsorban.
Ragályi Elemér szerint „Koltai Lajos elcseszi az életét, lerombolja, amit fölépített egy életen át, nagyon sok olyan emberben, aki nemcsak szakmailag tisztelte, hanem tisztelte őt mint embert, nagyon sokaknak okozott ezzel csalódást”.
„– Csúnya szó fog következni: mindenki úgy cseszi el az életét, ahogy ő akarja, úgy rombolja szét, amit fölépített egy életen át, ahogy ő gondolja és akarja.
– Azt gondolja, hogy ezzel szétrombolja azt, amit felépített?
– Én úgy gondolom, hogy nagyon sok olyan emberben, aki nemcsak szakmailag tisztelte, hanem tisztelte őt mint embert, nagyon sokaknak okozott ezzel csalódást.
– Önnek például?
– Persze.(…)
– Ez most fájdalmas?
– Hát persze, hogy fájdalmas... Hogyne lenne bennem fájdalom (...) Borzasztó nehezen feldolgozható dolgok ezek”.