A megbocsátás szellemében virágvasárnapra időzítette Matovič a lemondását!
„Többhónapos civódás és többhetes kormányválság után rendeződni látszik a kormányválság Szlovákiában. Csak nehogy úgy rendeződjék, mint annak idején a szuezi válság, amelynek nyomai még napjainkban is éreztetik hatásukat egy állandósult izraeli-arab konfliktus formájában. Mindenesetre a lemondás időzítése fergetegesre sikeredett, legalábbis a kormányfő annak szánta.
Jézus virágvasárnap vonult be Jeruzsálembe, ő pedig aznap hagyta el a kormányfőséget. De nem a kormányt! Csak funkciót csereberélt a pénzügyminiszterrel. Heger még nem volt kormányfő, nem tudjuk, milyen lesz, Matovič már valószínűleg nem lesz az, mert tudjuk, milyen volt. Pénzügyminiszter még nem volt, de sejtjük, milyen lesz. Heger már volt, olyan szagtalan, ízetlen. Ficonak pechje volt, mert az utódja, Pellegrini a fejére nőtt. Vajon Heger is ezt fogja tenni Matovičcsal? Szürkesége miatt nehezen elképzelhető.
Ficora ráuntak az emberek, sok volt belőle és az ügyleteiből. Matovičra még nem untak rá, csak megismerték rátermettlenségét. Az ellenzéki hőbölgésének még bedőltek, a kormányzási tehetetlenségének már nem. Bukása az őszi nagytesztelése óta, a kiismert csökönyössége miatt előre elkönyvelhető volt. Mit csinálhat ilyenkor a nagy ellenlábas Sulík? Annyi mindent mondott már, hogy mit fog csinálni, ha…
Aztán csinálta is, meg nem is! Lemondok, ha ő is lemond. Kilépek, ha ő marad. Mind lemondunk és mind kilépünk, de csak egy kicsit. Felfüggesztette a nem tudni, mit és hogyan! Egy önmagát felfüggesztett kormánypárt! A miniszteri bársonyszékből úgy állt fel a gazdasági miniszter, hogy még azt is megtiltotta a takarítónőnek, hogy valaki is odébb tolja és leporolja a sarát. Mert ő állítólag nem sáros! Dehogynem! Nyomkövetőivel, Korčokkal, Klusszal, Kolíkovával, Gröhlinggel együtt azok. A nagyhét és a szlovák politikai helyzet jelenlegi nagy kérdése az, hogy megbocsátani és felejteni lehetséges-e? Megtud-e bocsátani Matovič Sulíknak, Sulík Matovičnak és a nép mindkettőnek.
Matovič feltámadása nem várható a jövőben, de Sulíkék keresztre feszítése viszont igen, feltámadásukat viszont harmadszor már senki se fogja akarni!”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
Az Unió vezetése továbbra is a háború folytatása, és az orosz-EU viszony leépítésére tett javaslatot. Magyarország miniszterelnöke viszont ezúttal nem lesz egyedül.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Súlyos hibát vétettek a pozsonyi nemzeti galériában.
A külügyminiszter szerint úgy látszik, Szlovákiában is van olyan párt, amelyik csak ellenzékben fedezi fel, hogy élnek magyarok a Felvidéken.
A konfliktus egy teljesen új, veszélyes szakaszába lépett, a kockázat ma nagyobb, mint valaha.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
