Donald Trumpnak legalább három vagy annál több államban ennél nagyobb különbséget kellett volna megfordítania
ahhoz, hogy a győzelmet jelentő 270 elektori szavazatot megszerezze.
Érdekes hasonlóság azonban, hogy mind 2000-ben, mind pedig 2020-ban egyaránt súlyos visszaélést követtek el azzal, hogy a tagállami törvényhozás által megállapított választási eljárási szabályokat a tagállami bíróság megváltoztatta. 2000-ben Floridában a szavazatszámlálás módszerét, míg 2020-ban – többek között – Pennsylvaniában a levélszavazatok beérkezésére megállapított határidőt módosították aggályt keltő módon.

Milyen esetben, milyen feltételekkel juthatott volna el a Trump-ügy a Legfelsőbb Bíróság elé – ahogy 2000-ben az ügy eljutott?
A Legfelsőbb Bíróság tagjai 2000-ben tisztában voltak azzal, hogy beavatkozásuk roncsolhatja a testület presztízsét. Hogy mégis így tettek, könnyen megérthető, ha magunk elé idézzük a húsz évvel ezelőtti eseményeket. Hetekkel a választás napját követően olyan képsorokra emlékezhetünk, amelyeken a szavazatszámlálók a lyukasztós szavazólapokat egyesével és nagyítókkal vizsgálva próbálják megfejteni a választók vélt szándékát. A Legfelsőbb Bíróság egy nemzeti botrányba fulladó elnökválasztásba avatkozott be, amikor elrendelte a demokraták által a floridai bíróságok előtt kezdeményezett újraszámlálások leállítását. A testületnek két rossz között kellett döntenie, és a kisebbek rosszat választotta, amikor saját tekintélyének kockáztatása árán tett pontot a végeláthatatlan választási huzavona végére.
Rajta kívül semelyik másik intézmény nem tudta volna a véglegesség igényével rendezni ezt a kérdést.
Azt gondolom, hogy a Legfelsőbb Bíróság meghatározó kérdésről 2020-ben is csak abban az esetben döntött volna saját tekintélyének kockáztatásával, ha arra egy nagyobb rossz elkerülése érdekében lett volna szükség.
Lehetett-e országos szintű, szisztematikus csalás? Akár szoftveres manipuláció, akár a szavazatszámlálás során, a levélszavazatok okozta zavar örve alatt, vagy bármilyen módon? Vagy akár csak a szövetségi államok szintjén?
Senkitől sem lehet elvitatni azt a jogot, hogy véleményt formáljon a 2020-as elnökválasztásról, vagy kritikával illesse a különleges helyzetben bevezetett levélszavazást. Ugyanakkor a bíróságok előtt rendszerszintű választási csalás nem nyert bizonyítást. Ennek kapcsán fontos megemlíteni, hogy a sokak által avíttnak tartott és súlyos kritikákkal illetett Elektori Kollégium egyik nagy erénye, hogy decentralizált és a tagállamok között teríti szét a hatalmat. Így az elnökválasztás lebonyolítása elsősorban nem a szövetségi kormányzat, hanem az egyes tagállamok feladata. Ennek a decentralizáltságnak köszönhető, hogy
egy összehangolt és több tagállamra kiterjedő csalás vagy manipuláció jelentős erőfeszítést igényelne,
és kevéssé valószínű, hogy sokáig titokban maradhatna.

Választási biztosok ellenőrzik a felkészülést a kézi szavazatszámlálás megkezdése előtt november 20-án a Milwaukee-i Wisconsin Központban
Ön milyen tényezőket lát, amelyek mégis gyengítették a tisztességes választás követelményét?
A választási rendszer, illetve a választási eljárás szabályainak stabilitása és kiszámítható működése azért kulcsfontosságú a demokratikus jogállamokban, mert ez teszi lehetővé a választói akarat szabad és zavartalan kinyilvánítását. Azt gondolom, hogy sérült a kiszámíthatóság követelménye azokban az esetekben, amikor a választás napját megelőzően tagállami bíróság változtatta meg a levélszavazatok beérkezésére a törvényhozó által megszabott határidőt. A tagállami bíróságok ilyen döntései ráadásul egy további alkotmányjogi aggályt is felvetnek. A szövetségi alkotmány a tagállami törvényhozás számára teljes hatáskört biztosít ahhoz, hogy kialakítsa az elektorok kiválasztásának vagyis az elnökválasztásnak az eljárási rendjét. Kétséges, hogy a törvényhozás ezen hatáskörét a tagállami bíróság a tagállami alkotmány alapján, vagyis a szövetségi alkotmány ellenében korlátozhatja.
Márpedig a levélszavazatok beérkezési határidejének meghosszabbítása pontosan ezt tette.
Texas állam azért indított keresetet Pennsylvania, Georgia, Michigan és Wisconsin államokkal szemben, mert ezekben az államokban nem törvényhozási úton módosították a választási eljárási szabályokat.
Az elnök személyéről végső soron az Elektori Kollégium dönt. Bármelyik szövetségi államban az anomáliák miatt volt-e bizonytalanság az elektorok között a voksaik tekintetében?
Az Elektori Kollégium decemberi szavazása során
nem volt olyan elektor, aki ígéretét megszegve más jelöltre adta volna le a szavazatát,
vagy a szavazás során tartózkodott volna. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a Legfelsőbb Bíróság tavaly nyáron egyhangúan meghozott döntésében megerősítette, hogy az úgynevezett „hűtlenné váló” elektorokat büntető vagy az ő helyettesítésüket elrendelő tagállami szankciók alkotmányosak. Nem minden tagállamban vannak azonban ilyen szabályok. Érdekes, hogy például éppen a 2020-as elnökválasztáson kulcsszerepet játszó Pennsylvania és Wisconsin államokban nincsenek ilyen szankciók. Ennek ellenére ezen tagállamok elektorai is a választások eredményének megfelelően adták le voksaikat.
Donald Trump még január 6-i beszédében is egy elcsalt választásra utalt, fenntartotta az állítást, miszerint tisztességtelen eszközökkel távolították el hivatalából. Az igazság, az ország stabilitása, illetve a saját politikai jövője szempontjából stratégiailag helyesen tette?
Azt gondolom, hogy a Trump-elnökség elsősorban nem az utóbbi hónapok feszült és drámai eseményei miatt fog a történelembe bevonulni. Nem is Donald Trump személyisége miatt, aki egy meglehetősen szokatlan stílusú, bizony szempontból rendhagyó politikus. Az általa mondott és képviselt gondolatok azonban olyan érzelmeket váltottak ki, ami kiemeli az amerikai politikában egymással versengő két narratíva kontúrjait. Egyfelől azt a narratívát, amely bűntudatot ébreszt, és azt sugallja, hogy az Egyesült Államok soha nem volt szép vagy nagyszerű ország, hanem éppen ellenkezőleg, valójában bűntettekre épült, és ezért mélyreható társadalmi változásokra, az értékrendjének megreformálására van szükség. Ezzel szemben áll a Trump, vagy korábban Ronald Reagan, Barry Goldwater és mások által felvázolt narratíva, ami azt üzeni, hogy Amerika egykoron nagyszerű ország volt, és ezért nem a megváltoztatására, hanem régi értékeinek felkarolására és ápolására van szükség.
A Trump-elnökség ezeket a kontúrokat láthatóbbá tette az amerikai társadalomban.
Ez nem kivételes, minden nemzet a saját narratívái mentén alkot víziót. Az amerikaiaknak végső soron arról kell dönteniük, hogy sorsuk alakításakor e két narratíva közül melyiket fogadják el.

Mennyire tekinthető rendhagyónak Amerikában, hogy az elnökválasztás eredményét vitatják?
Az Egyesült Államok történelme során nem kivétel nélkül való, hogy azokban az időszakokban, amikor az ország politikailag megosztott, az elnökválasztás eredményét kétségbe vonják. Számos ilyen választást jegyeztek fel a 19. század során, beleértve a viszálykodással teli első választásokat. A 20. századból a Richard Nixon és John F. Kennedy közötti 1960-as, valamint a George W. Bush és Al Gore közötti 2000-es választások voltak vitatottak, bár bíróság csak az utóbbi esetben döntött. Persze nem szabad elfeledni azt sem, hogy
sokan a 2016-os elnökválasztás eredményét is megkérdőjelezték külföldi beavatkozásra hivatkozva.
A 2020-as elnökválasztás miben volt rendhagyó a korábbi választásokhoz képest?
Elsősorban a járvány miatt; a fertőzésveszély csökkentése érdekében a tagállamok széles körben lehetővé tették a levélben történő és az úgynevezett korai, vagyis a választás napját megelőző voksolást. A szabályok módosítását számos bírálat érte, és emiatt már az elnökválasztást megelőzően több száz per indult országszerte. Éppen ezért feszült hatalomátadási időszakra lehetett számítani arra az esetre, ha a levélszavazatok folyamatos beérkezése és a választás napját követő összesítése fordítja meg a választás napján látható eredményt. Ez végül így is történt.
fotó: Mátrai Dávid, MTI