Aki balerinából lett elismert jógaoktató

Sárospatakon vagyunk. Ott is a sporttagozatos általános iskolában, ahol egy apró lány a legjobb akart lenni szertornában. Mindig is izgő-mozgó volt, nem csoda, hogy a szülei ide íratták be. És itt találkozott László Irénnel – neki csak Ircsi néni –, ez a találkozó pedig meghatározta az életét.

„Ircsi néni dinamikus személyisége, motiváló ereje hatott rám. Már a sárospataki református kollégium gimnáziumába jártam, amikor elmentem egy táncórájára. Addig miatta akartam testnevelő-tanár lenni, utána viszont már miatta fordultam a táncművészet felé” – mondja Korinna, aki kezdetben dzsessztáncra járt, aztán a fejébe vette, ő bizony balett-táncos lesz.

Gondolta mindez 16 évesen. Miközben a balettet már négyéves korban elkezdik a kicsik.

Jelentkezett a Magyar Táncművészeti Főiskolára. Felvették. Nála három-négy évvel fiatalabbak között tanult, ráadásul az első évben olyan sok növendéket eltanácsoltak, hogy újra kellett járnia az évfolyamot. A balett mellett néptáncot és színházi tagozaton is tanult a főiskolán, nem mellékesen az útkeresés jegyében a jászberényi Szent István Egyetemre is sikerrel felvételizett művelődésszervező szakon.

Aztán a táncművészeti főiskola elvégzése után a balettkarrier még váratott magára, először a külföldön is híres Honvéd táncegyütteséhez került. Két évet táncolt itt, de mivel továbbra is izgatta a klasszikus balett, valamint a kortárs tánc, így társulatot váltott. Tagja volt a Budapesti Táncszínház társulatának, majd 1999-ben eljött, amiért annyira küzdött. A Szegedi Kortárs Balett szerződtette.

Azt a lányt, akinek néhány évvel korábban azt mondták, túl öreg vagy a baletthez. „Szerettem a Honvéd táncegyüttesét, nagyon komoly művészekkel dolgozhattam együtt, de titkon reméltem, egyszer a kortárs balett műfajában is kipróbálhatom magamat. Szinte repültem Szegedre, nagy öröm volt számomra, hogy hozzájuk szerződhetek” – folytatja Korinna.

Szegeden aztán bebizonyította, hogy balett-táncosnak is elsőrangú. Innen aztán két év elteltével a Pécsi Baletthez vezetett az útja. Itt hat évadot töltött s elmondhatja magáról, hogy olyan mesterekkel dolgozhatott együtt, mint Keveházi Gábor vagy Egerházi Attila.

„Nagyon komoly szakmai sikereket élhettem meg. Büszke vagyok például a Csodálatos Mandarinban alakított főszerepemre, amely nagy kihívás volt, de a klasszikusok közül említhetem még a Fából faragott királyfit is és a Diótörőt. Ezek persze mind-mind kortárs feldolgozásban kerültek bemutatásra.”

Habár csak 16 évesen kezdett balettozni, közel járt ahhoz, hogy a nagy hírű Nürnberg Balett művésze legyen. Végigcsinálta 2005-ben a többfordulós felvételit, fel is vették, már az albérletét is kinézte Nürnbergben, amikor jött egy levél, hogy sajnos gazdasági okok miatt megszorítások vannak a társulatnál, ami az ő szereplését is érinti. „Nagy csalódás volt, de elfogadtam, hogy az én utam nem külföldre vezet, főleg, hogy volt egy hollandiai és egy spanyol próbálkozásom is, sikertelenül. Közben a Pécsi Balettnél átalakításba kezdtek, én meg úgy döntöttem, szabadúszó leszek, bár tudtam, az egy rögös pálya.”

De nem neki. 2011-től három évig a Magyar Táncművészet Egyetem modern tánc tanszékét vezette, s megadatott, hogy kortárs táncot taníthasson a világhírű, szentpétervári Vaganova Balett Akadémián. A táncos karrierje során nem mellékesen megkapta a táncosok egyik legkomolyabb elismerését, a Harangozó Gyula díjat.

Aztán újabb útkeresés következett. Korinna ugyanis rátalált a jógára. Kezdetben a tánc miatt, terápiás jelleggel kezdett jógázni, aztán hamar ráébredt a jóga sokrétegűségére.

A lelket úgy, hogy lecsendesíti az embert és segít elengedni a gondolatokat. Aki jógázik, tudja, naponta tükröt tart elénk és megmutatja, milyen állapotban vagyunk. Beleszerettem, tíz éve oktatom is a jógát.”

Korinna életét a tánc mellett jelenleg a jóga teszi ki, ,Spala Korinna jógastúdió néven egy saját stúdiója van s mellette természetesen a férjét sem hanyagolja el, aki nem más, mint Sztankay Ádám, a legendás színész, Sztankay István gyermeke.

„Ádám újságíró, így színházi előadás után ismerkedtünk meg, először az tűnt fel, hogy mennyire naprakész belőlem és, hogy jön valaki, aki nem közhelyeseket kérdez. A papát, Sztankay Istvánt nagyon szerettem, hasonló lelkületű ember volt, mint én. Tizenegy és fél éve vagyunk együtt Ádámmal. Nem titok, akkoriban két jelöltje is volt, így megkérdezte a papát, kit válasszon. Ő ránézett és az imádott mély, búgó hangját csak annyit mondott: fiam, természetesen a balerinát.”

Fotók: Földházi Árpád