Ferenc József halála után IV. Károly is találkozott vele a budai Várban, sőt, elkészítette annak a lónak a szobrát, amelyen az 1916-os koronázás során ült az utolsó magyar király. Aztán egymás után jöttek a csapások. 1919-ben, csupán 53 évesen meghalt bátyja, Géza, aki az állatfestészetben alkotott maradandót, majd 1922-ben az édesapja is, aki viszont szép kort, 87 évet élt meg. Ifj. Vastagh Györgyöt idősebb korában sem felejtette el a közélet. A többi között Horthy Miklós kormányzó tragikus körülmények között elhunyt fiáról, Horthy Istvánról is szobrot készített.
Már idős korában a Magyarság újságírója látogatta meg, akinek az állatszobrászat iránti vonzalmáról a következőket mondta:
„Mindig is szerettem az állatokat. Csak a szeretet viheti olyan közel az embert az állatokhoz, hogy az egyéniségüket is láthassa.”
Azt pedig hozzátette, hogy csodás pálya van mögötte, de azt azért bánja, hogy a legtöbben csak állatszobrászként említik, miközben számtalan köztéri szobrot készített híres magyarokról.Ifj. Vastagh György végül a II. világháború után, 1946-ban aludt el örökre. 77 éves volt. Mivel ekkor már a kommunisták voltak hatalmon, semmibe vették a halálhírét, csupán néhány sorban írták meg a lapok, hogy meghalt egy virtuóz, korszakalkotó szobrász, akinek az alkotásai külföldön is sikert arattak. Többet érdemelne az utókortól!