„Ezt bírja írni Balavány Gyögy a 24.hu-n: »De a magyar társadalom nem keresztény, hanem rémült, zavart, útkereső, eltévedt és magára hagyott. Például azért, mert a pásztorok magukat legeltetik, nem a nyájat. Mert a helyett, hogy az igazságot és a könyörületességet képviselnék, a kedvezményezett egyházak a hatalom szégyentelen kitartottjai lettek.« (...)
A keresztény egyházak, a papok, nyílt préda: lehet őket az ítélet általános tárgyává tenni. De csak őket. Úgyhogy nem javaslom senkinek sem, hogy ilyen általánosítóan elítélő módon szóljon bármelyik vallásról és papjaikról. Tényleg nem lenne korrekt. De valamely rejtélyes oknál fogva a keresztyénség/kereszténység kivétel. Őket lehet nyíltan gyűlölni, itt nem érvényes a gyűlöletbeszéd tilalma, itt a szólásszabadság elve az érvényes. Mint ahogyan nem kell beszélni arról sem, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Valahogy itt az emberjogi retorika megbicsaklik.