Tavares maga pedig egy interjúban egyenesen megnyugtatónak nevezte, hogy a magyar kormány nemtetszését fejezte ki a jelentésben foglaltakkal szemben, elsősorban annak megalapozatlanságát és a készítők tájékozatlanságát nehezményezve (az erre vonatkozó kérdést egyébként a politikus azzal söpörte le, hogy lehetnek tárgybeli tévedések, de „nekünk az irány a döntő”). Az Európai Parlament nem túl szoros többséggel el is fogadta a jelentést (érdekes módon több néppárti politikus ekkor már megszavazta Magyarország megbüntetését, zömmel románok, míg a Jobbik akkor még elutasította ezt), amely azonban egy erőteljes elmarasztaláson túl lényegében csak üres fenyegetőzés volt (maga Tavares a jelentés igazságügyi szakbizottsági elfogadása után úgy fogalmazott: „Aki bizonyítványt akar, hogy jól viselkedik, annak jól is kell viselkednie”).
Késő bánat, nagy fejvakarások
A LIBE később is egytől egyig leszavazta a jelentéssel kapcsolatban beterjesztett fideszes módosító indítványokat, mind a kétszázat, függetlenül attól, hogy adott esetben tárgyi tévedésekre világítottak rá; emellett aktivizálták magukat Magyarországon működő civil szervezetek, mint például a TASZ, amely több másik szervezettel közösen levélben szolgáltatott az EP-nek Magyarország elmarasztalásához érveket.
A kormány érvelése az egész történet kapcsán akkor és most, amikor a helyreállítási alap pénzeit akarják liberális politikai értékek implementálásához kötni, ugyanaz volt:
semelyik uniós intézmény nem erőltethet rá utólag változásokat a tagállamokra azok akarata ellenére, így újabb jogállamisági kritériumokkal sem állhat elő;