Magyar fejlesztésű terápia győzheti le a koronavírust – Merkely Béla a Mandinernek

Napról napra ijesztőbbek a számok, a héten volt olyan nap, amikor huszonnégy óra alatt 90-en haltak meg koronavírus következtében, a kórházban ápolt betegek száma pedig meghaladta az ötezret, 378-an vannak lélegeztetőgépen, egyre sürgetőbb, hogy hatékony terápia álljon rendelkezésre. A Semmelweis Egyetemen rengeteg kutatás zajlik, egy teljesen új magyar szabadalomról is szólnak a hírek. 

A Covid-19 betegség kétféle módon károsíthatja szervezetünket: az egyik eset, amikor a már meglévő alapbetegségek, például a szív- és érrendszeri problémák, a vesebetegség vagy az onkológiai tünetek erősödnek fel általa, a másik pedig, amikor túlzottan erős immunreakciót vált ki a szervezetünkből. Az utóbbi oka az úgynevezett citokinvihar, amely komoly tüdőgyulladást és többszervi károsodást eredményezhet. Ennek leküzdésében és a betegség szövődményeként kialakuló tüdőhegesedés kezelésében, vagyis egy nagyobb tüdőkapacitás és légzőfelület megőrzésében

ami a citokinvihart is gátolja oly módon, hogy a gyulladást beindító anyagok termelődését csökkenti. November elején meg is kezdődnek a Semmelweis Egyetemen és egyes hazai járványkórházakban a klinikai vizsgálatok száz középsúlyos, kórházi kezelésre szoruló beteg bevonásával az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával. Emellett az egyetem részt vesz az úgynevezett egylépéses, a covid- és az influenzafertőzést is kimutatni képes PCR-teszt laborvizsgálataiban is. Ennek az a lényege, hogy a vírust nem bontjuk ketté örökítőanyagra és fehérjére, aminek köszönhetően nyolc óra helyett mindössze két órára csökken a minta vizsgálatának ideje. Illetve dolgozunk egy másik teszten is, ami a kissé kellemetlen, az orrból és garatból vett minta helyett a nyálból származó mintából hivatott kimutatni a vírust. Kifejlesztettünk továbbá egy kifejezetten covidos betegek lélegeztetésére alkalmas lélegeztetőgépet is. 

Szintén klinikai vizsgálat fázisában van az egyetemen a plazmaterápia és a remdesivir is. Hogy vizsgáznak ezek a szerek a gyógyításban?

A remdesivir hatékonyságát egy hármas fázisú, ezer fő bevonásával történő vizsgálat igazolta már Amerikában. A szer a fertőzés korai szakaszában képes lecsökkenteni a fertőzőképes vírusok mennyiségét a szervezetben. Itthon a vizsgálatok úgynevezett négyes fázisa zajlik, ami azt jelenti, hogy a biztonságosságot, a gyógyszertoleranciát, a gyógyulás időtartamát, a súlyos szövődmények előfordulásának gyakoriságát, a lélegeztetőgép igénybevételének arányát és a halálozást monitorozzuk. Ebben az esetben nincs placebo csoport.  A kutatásban összesen eddig 270 beteg vesz részt, hatvanketten Semmelweis Egyetemen kapták meg a készítményt, közülük 27-en már gyógyultan távoztak. Jelenleg négy egyetemen és három budapesti kórházban zajlanak a vizsgálatok. Nagyon örülök, hogy a Richter Gedeon Nyrt. előállította ezt a gyógyszert, és hogy első körben január közepéig kétezer, január közepétől pedig újabb négyezer beteg ellátására elegendő szer is rendelkezésünkre áll. A gyógyszert egyébként középsúlyos és folyamatosan rosszabb állapotba kerülő betegeknél vagy súlyos esetekben alkalmazzuk. Ugyancsak a fertőzőképes vírusok mennyiségét csökkenti a betegségen már átesettek véréből nyert plazma is. Az egyetemen jelentős, több mint száz vérplazmakezelés zajlott le eddig.

Ez utóbbi – a vérplazmán alapuló – terápia kapcsán szkeptikus hangokat is hallani. Mennyire eredményes az önök tapasztalatai szerint?

Nagyon sok múlik azon, hogy a kórlefolyás mely fázisában alkalmazzák, ugyanis minél előbb kapja meg a beteg, annál nagyobb a szer hatékonysága. Ugyanakkor nem olyan eredményes az alkalmazása akkor, ha a fertőzés régóta fennáll, vagy ha már lezajlott a vírus csúcspontja, vagyis a vérben lévő fertőző vírusok száma elérte a maximumot.  Ebben a fázisban már a remdesivir alkalmazása sem javasolt egyébként. A komplex terápia részeként, vagyis a remdesiviren és a vérplazmán túl, a páciens kaphat kortikoszteroidot, enyhébb eseteknél favipiravirt, vérhígító-terápiát a kórképet jellemző vérrögképződés megelőzésének érdekében, és szükség esetén, a fertőzés lezajlását követően fizioterápiát.  Mindezeken túl valamilyen szinten a vitaminoknak, különösen a D-vitaminnak is van immunrendszererősítő hatása.

Tavasszal sikeresen védekeztünk, a kontaktusok gyakoriságát 60-90 százalékkal csökkentettük – írja a Magyar Nemzetben megjelent cikkében. A ma életbe lépő szigorításoknak köszönhetően nagyságrendileg mekkora lehet majd ez az arány? Megközelíti az első hullámét?

Nem lehet így összehasonlítani a két intézkedéscsomagot. Menjünk vissza egy kicsit az időben. A tavaszi szigorítások előtt folyamatosan olyan katasztrofális hírek jöttek Milánóból, miszerint az intenzív osztályon nincs már elég hely, lélegeztetőgép, orvos, a betegek pedig a folyosón fekszenek. Március 4-én diagnosztizáltuk az első eseteket Magyarországon, március 11-én pedig már meg is született az első, 16-án a második, 30-án pedig a harmadik szigorítás.

Az első hullám komplett szigorítási csomagjának köszönhetően Magyarországon nem alakult ki igazi pandémia, pusztán egy nagyon enyhe, a mostanival össze nem hasonlítható járvány zajlott. Eközben viszont rengeteg információhoz jutottunk, ma már jóval többet tudunk a vírusról, van kellő számú védőfelszerelés, lélegeztetőgép, tudjuk, hogy hogyan kell a betegeket ellátni. Vagyis: a lehetőségekhez képest felkészültünk. Az úgynevezett H-UNCOVER országos reprezentatív epidemiológiai kutatásnak köszönhetően május közepén kiderült, már nincs veszély (országos szinten átlagosan 0,7 százalékos volt az átfertőzöttség), ki lehet nyitni az országot. A nyár nyugalmasan telt, aztán a külföldről – döntően Horvátországból, Romániából, Ukrajnából és Szerbiából – behurcolt esetek miatt szaporodni kezdtek az esetszámok. Mivel az első hullámban nagyon kevés volt a fertőzött, az emberek túlnyomó része nem is félt a covidtól, egyre hangosabbak lettek a vírus- és oltásszkeptikusok is. Vagyis

mert az emberek nem tartottak a vírus egészségügyi kockázatától, viszont rendkívüli módon tartottak a gazdasági és társadalmi veszélyétől. A hivatalos Facebook-oldalamon nehéz volt üzenetet közvetíteni, mert a kicsiny, de annál agresszívebb csoport  zavaros, félrevezető, szkeptikus kommentekkel árasztotta el az oldalt. 

Kijárási korlátozás éjfél és reggel öt óra között, kötelező maszkhasználat zárt térben, járatsűrítés, ingyenes parkolás – november 4-én életbe léptek az új szigorítások. Mit gondol, elegendő lesz? 

Nyilvánvalóan ezeknek az intézkedéseknek van járványfékező hatása, de azt gondolom, hogy ennél előbb vagy utóbb tovább kell mennünk. Az általános intézkedések, szigorítások nem szabhatják meg hónapokon keresztül konkrétan, hogy mit csináljon egy pék, orvos, tanár vagy gyári munkás ahhoz, hogy csökkentse a kontaktusai számát, márpedig a különböző szakmák és tevékenységek különböző szabályokat és szigorításokat követelnek. Minden családnak, és minden egyes munkahelynek (cégnek, vállalkozásnak, iskolának, kórháznak, stb.) saját magának kell kidolgoznia annak rendszerét, hogy milyen helyi óvintézkedéseket vezessenek be az ott élők és az ott dolgozó emberek védelmében. Azt kell végiggondulnunk nap mint nap, hogy

Képzelheti, hogy orvosként, egyetemi tanárként, rektorként és szülőként mennyi emberrel találkozom, és még ezzel együtt is tudom csökkenteni a kontaktusok számát úgy hatvan százalékkal, ráadásul ezt a szintet tartani is tudom. Nem mondhatok le az ügyeletes orvosokkal való személyes találkozásról, de szüneteltethetem az egyéb személyes megbeszéléseket, interjúkat, konferenciákat választva inkább az online-t. Ha pedig vannak halaszthatatlan találkozóink, akkor törekedjünk a biztonságra: hordjuk a maszkot szabályszerűen, mert ebben nem szabad hibázni. Ha egyszer hibázunk, akkor hiába hordtuk hónapokig a nap tizenhat órájában.

„Janus-arcú vírus” – idézet Öntől. Mi az oka, hogy ennyire különbözően reagál az emberi szervezet a Covid-19-re? Mit mutatnak a kutatások?

Ebben a járványban nem lehet tudni, hogy ki hogyan reagál. Van, aki épphogy köhög, kapar kicsit a torka, vannak viszont olyan 28-30 évesek is – többen is – akiknél nagyon súlyos vagy végzetes a betegség. Az elmúlt héten is meghalt két 28 éves. Egyelőre nem tudjuk mi az oka ennek a változatos kórlefolyásnak, a vírus valószínűleg környezeti és genetikai hatásoknak köszönhetően szelektál bizonyos betegcsoportokat, és az abban szenvedők esetén nagyon súlyos lefolyást eredményez. Vagyis

hiába gondolja az ellenkezőjét. A húsz év alatti nagyon súlyos lefolyás extrémritka – ennek okát még mindig keressük –, Magyarországon egy ilyen esetet hallottam, de már ő is gyógyulóban van. Nem lehet tehát előre tudni, hogy milyen lesz a betegség lefolyása – a fitt, maratonfutó, jó fizikumú ember ugyanúgy meghalhat a fertőzésben, mint egy 95 éves beteg – ezért egy dolgot tudunk tenni: védekezünk. Persze azt sem kell gondolni, hogy ha elkaptam, itt van a vég, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezt elkerüljük. 

Mit tegyen az, aki már megfertőződött?

Vigyázzunk, hogy senki más ne kapja el tőlünk, mert lehet, hogy mi simán megússzuk, de annál, aki tőlünk kapta el, nagyon súlyosan lefolyású, vagy ne adj isten végzetes lehet a betegség. A családon belüli fertőződés aránya 69 százalékos, ekkora eséllyel adjuk át családtagoknak a kórt. Ebből pedig az következik, hogy mi magunk is tehetünk azért, hogy csituljon a járvány. Emellett figyeljünk oda magunkra, ha sokáig tart a láz, vagy légszomj jelentkezik, esetleg azt érezzük, hogy súlyos a lefolyás, akkor irány a kórház. Ott el tudják dönteni, hogy valóban kórházi kezelésre szorulunk-e, ha igen, akkor pedig minél hamarabb el tudják kezdeni a kezelést, ami nagyon fontos a terápia hatékonysága szempontjából. Érdekes módon sok olyan levelet kapok, hogy segítsek, hogy a testvér, a szülő, a rokon kapjon remdesivirt. De nem én rendelkezem a gyógyszerrel, annak alkalmazásáról minden esetben a kezelőorvos dönt. A gyógyszerből jó az ellátás, 1800 van még az előttünk álló két hónapra, és bízom abban, hogy további öt kórház is alkalmazni fogja.

Mennyivel nőhet még a halottak száma? Mi a legrosszabb forgatókönyv?

Nyilván még nem vagyunk az úgynevezett plátófázison, amikor már stagnál az új fertőzöttek száma.

Persze mindez sok mindentől függ, főleg attól, hogy betartjuk-e a szabályokat. Egy biztos: önmagában csak a maszkhasználat meg tudja állítani a járvány terjedését. Ha az emberek 80 százaléka viseli a maszkot, azzal minimalizálni lehet a fertőzések számát. Aki minden olyan helyzetben hordja a maszkot, amikor nem tudja biztosítani a másoktól való kétméteres távolságot, az sokat tesz azért, hogy kevesebben kapják el a koronavírust, így csökkentve az egészségügyi dolgozók leterheltségét. Ha emellett az egyéb szabályokat is betartjuk, akkor van rá remény, hogy decemberben-januárban tetőzik a járvány, vagyis nem emelkedik tovább az esetszám. Ez viszont csak úgy történhet meg, ha beismerjük, hogy ez a betegség veszélyes és mindent megteszünk annak érdekében, hogy védjük magunkat és a szeretteinket. A fertőzöttek számával nő a védettek száma is, ezt sem szabad elfelejteni. Most rakom össze a tudományos anyagot arról, hogy a Covid-19 elleni vakcina idejére érdemes volna egy újabb reprezentatív felmérést időzíteni, hogy meghatározhassuk, hányan estek át a fertőzésen, és hogy mekkora az átfertőzöttség a különböző korcsoportokban. Úgy látom, hogy a pandémia csúcsa után, vagy a plató fázisban lenne érdemes ezt a felmérést megcsinálni. Azzal várhatóan lehet mobilizálni a lakosságot, hogy megtudhatják, hogy átestek-e a fertőzésen, vagy sem, ha igen, megnyugodhatnak, ha nem, akkor mérlegelhetik, hogy igénylik-e az oltást, különösen akkor, ha valaki idősebb.

Mit üzen az oltáselleneseknek?

Kicsi, egy-kétszázalékos, de nagyon agresszív csoportnak tartom őket. Nem szoktam velük vitatkozni, nem is érdemes. Ebben a kérdésben abból kell kiindulni, hogy az oltás nagyon hosszú, szinte évszázados hagyományokkal rendelkező technológia, ami világjárványokat fékezett meg. Az, hogy ma ennyi ideig élnek az emberek, elsősorban az oltásoknak köszönhető.

Abban biztos vagyok, hogy a jelenleg harmadik kísérleti fázisban lévő hat-nyolc vakcina mindegyike biztonságos. Az pedig, hogy mennyire hatékonyak, a klinikai vizsgálatok során dől el, ezek az adatok rövid úton rendelkezésre állnak majd. Ha az oltóanyag magas szinten hatékony, akkor önmagában képes lesz megállítani a járványt. 

Sok mutációja van a vírusnak, ezek ellen más-más oltóanyag kell majd?

Nem gondolom. Jakab Ferenc virológus barátomat szoktam ezzel kapcsolatosan kérdezni, azt mondja, nem lát olyan lényeges mutációt, ami a vírus szerkezetében olyan érdemi változást hozna, ami indokolná a másfajta oltóanyag szükségességét.

Mikor lesz oltóanyag?

Alig várom, hogy bejelentsék, hogy kész, olthatunk. Egyelőre azt tudjuk, hogy a tömeggyártás a klinikai vizsgálatokkal egy időben elindult, azt gondolom, novemberre engedélyeztetési fázisba ér a folyamat, reményeim szerint pedig decemberben elkezdhetünk oltani, ha nem, akkor a jövő év elején. Akkor fog tetőz a vírus is, vagyis akkor lesz a legtöbb eset.

Nem veszélyes úgy oltani, hogy nem tudjuk, az illető fertőzött-e?

Oltás előtt meg lehet nézni, hogy a páciens átesett-e már a víruson, ha átesett, nem kell oltani. Illetve azt is meg kell nézni, hogy éppen fertőzött-e – ezért lesz szükség a nagyszámú tesztelésre a télen.

Fotó: Földházi Árpád