A média befolyásoló képessége központi tényezője a német politikának. A hatalom ellenőrzőjeként pozitív szerepet tölt be, de romboló hatása is lehet.
„Abból fakadóan, hogy németajkú újságíró vagyok Kelet-Közép-Európában, évek óta újra és újra megkérdezik tőlem hogyan működik a propaganda Németországban. Hogyan jut el pontosan a parancs a Szövetségi Kancelláriától a szerkesztőségekig? Valahogyan biztosan eljut különben nem tudósítana a német média ennyire egységes hangnemben – mint ahogyan azt például a 2015-ös menekültválság kezdetén is láthattuk.
Ulfkotte »Megvásárolt újságírók« című könyvének valószínűleg van valami köze a kérdéshez. Magyarországon azonnal bestseller lett és azóta is formálja a német média imázsát a nyilvánosság előtt. Hozzá kell tenni, hogy minden bizonnyal termékeny talajra lelt. A magyar médiafogyasztók hozzáállását az a tapasztalat határozza meg, amit egykor a kommunista propaganda működése alatt láttak: mindig ugyanaz a hangnem, ugyanazok a jelszavak, »nemzetközi szolidaritás«, »a nacionalizmus ellenében« – ezeket a frázisokat a mai napig halljuk az európai vitákban.
Mindenkit megnyugtatok: Ulfkotte könyve komolytalan, nincsenek összeesküvések, nincsen propagandagépezet. Kapcsolat ugyan van a média és a politika között, de ez fordítva működik: a német média vezérli a politikát.
Klasszikus példa az a hatalmas hiba, amelyet Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) egykori »csúcsjelöltje« követett el az európai választásokkor. 2019 áprilisában a ZDF-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy ha a Fidesz szavazataival szerezhetné meg az Európai Bizottság elnöki posztját akkor inkább nem vállalja a tisztséget. Webert nem hajszolta bele senki a kijelentésébe csupán az történt, mint amit a teniszben »ki nem kényszerített hibának« nevezünk. Talán egyfajta előzetes engedelmességet magában hordozhatott: Weberre és a kereszténydemokratákra állandó médianyomás nehezedett annak érdekében, hogy állást foglaljanak Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével szemben. Weber úgy oldotta meg a problémát, hogy »túlteljesítette« a média vele szemben támasztott elvárásait.
A nyilatkozat katasztrofális fejlemények katalizátora lett: Orbán visszavonta Weber támogatását, Weber jelöltsége kudarcot vallott, a CSU és a Fidesz hagyományosan jó kapcsolata nagy károkat szenvedett, amelyeket azóta sem sikerült helyrehozni.”
Nem lenne meglepő, ha Karácsony Gergely örömében egy kis megkönnyebbülés is lenne, hogy elköszönhet attól az embertől, aki az egyik legnagyobb vetélytársa volt a fővárosi politikában.
A leköszönő miniszter arról is beszélt, hogy korábban megkörnyékezték más pártok, hogy lépjen be hozzájuk.
A kormánytagok egy része (Kármán András, Orbán Anita, Vitézy Dávid, Ruszin-Szendi Romulusz) komoly beosztásban dolgozott az Orbán-kormányok idején.
Nem mutathat fel olyan jelszavakat, amelyek arról szólnak, hogy a többség mindent visz, tehát akik a másik oldalhoz tartoznak, azonnal távozzanak hivatali idejük lejárta előtt.
Szeretném jelezni Jámbor Andrásnak, hogy utolsó mondatának a Tisza eleget tett, és átgondolta Vitézyhez fűződő viszonyát.
Nincs mit szépíteni ezen: valóban az élet a legjobb forgatókönyvíró.
„Minden tisztességes magyar hazafinak jó vezetője lennék, köztársasági elnökként is” – mondta az egyesült baloldal korábbi miniszterelnök-jelöltje az ATV-ben.
„Három olyan lehetséges befektető van, akivel többszöri egyeztetésen vagyunk túl, és egy pedig újonnan jelentkezett.”
