Orbán Viktor: Fél éve még senki nem akart hallani a békéről, ma pedig mindenki erről beszél (VIDEÓ)
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
A média befolyásoló képessége központi tényezője a német politikának. A hatalom ellenőrzőjeként pozitív szerepet tölt be, de romboló hatása is lehet.
„Abból fakadóan, hogy németajkú újságíró vagyok Kelet-Közép-Európában, évek óta újra és újra megkérdezik tőlem hogyan működik a propaganda Németországban. Hogyan jut el pontosan a parancs a Szövetségi Kancelláriától a szerkesztőségekig? Valahogyan biztosan eljut különben nem tudósítana a német média ennyire egységes hangnemben – mint ahogyan azt például a 2015-ös menekültválság kezdetén is láthattuk.
Ulfkotte »Megvásárolt újságírók« című könyvének valószínűleg van valami köze a kérdéshez. Magyarországon azonnal bestseller lett és azóta is formálja a német média imázsát a nyilvánosság előtt. Hozzá kell tenni, hogy minden bizonnyal termékeny talajra lelt. A magyar médiafogyasztók hozzáállását az a tapasztalat határozza meg, amit egykor a kommunista propaganda működése alatt láttak: mindig ugyanaz a hangnem, ugyanazok a jelszavak, »nemzetközi szolidaritás«, »a nacionalizmus ellenében« – ezeket a frázisokat a mai napig halljuk az európai vitákban.
Mindenkit megnyugtatok: Ulfkotte könyve komolytalan, nincsenek összeesküvések, nincsen propagandagépezet. Kapcsolat ugyan van a média és a politika között, de ez fordítva működik: a német média vezérli a politikát.
Klasszikus példa az a hatalmas hiba, amelyet Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) egykori »csúcsjelöltje« követett el az európai választásokkor. 2019 áprilisában a ZDF-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy ha a Fidesz szavazataival szerezhetné meg az Európai Bizottság elnöki posztját akkor inkább nem vállalja a tisztséget. Webert nem hajszolta bele senki a kijelentésébe csupán az történt, mint amit a teniszben »ki nem kényszerített hibának« nevezünk. Talán egyfajta előzetes engedelmességet magában hordozhatott: Weberre és a kereszténydemokratákra állandó médianyomás nehezedett annak érdekében, hogy állást foglaljanak Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével szemben. Weber úgy oldotta meg a problémát, hogy »túlteljesítette« a média vele szemben támasztott elvárásait.
A nyilatkozat katasztrofális fejlemények katalizátora lett: Orbán visszavonta Weber támogatását, Weber jelöltsége kudarcot vallott, a CSU és a Fidesz hagyományosan jó kapcsolata nagy károkat szenvedett, amelyeket azóta sem sikerült helyrehozni.”