A Vöröskereszt Egylet palotája végül a tervek szerint 1902-ben készült el, ahová aztán 1920-ban a Külügyminisztérium költözött. Egészen a II. világháború végéig volt ott a külügy, ám akkor az épület pont úgy járt, mint az elődje a török kiűzésének idején. Bombatalálatot kapott, jelentősen megrongálódott, ám a kommunista hatalomátvétel után nem helyreállítása, hanem az elbontása mellett döntöttek.
Így történt meg az a méltatlan helyzet, hogy
a Dísz tér egyik legszebb fekvésű területén sokáig csak városképi sebként egy elhanyagolt telek tátongott.
Egészen mostanáig. A Nemzeti Hauszmann Program keretében újjáépülő Vöröskereszt Székház előkészítő munkálatai az egykori palota pinceszintjének törmelékmentesítését követően a régészeti feltárási munkálatainál tartanak, s máris több érdekesség került elő a múltból.
Januárban például Álmos és Előd vezéreket ábrázoló szobrokra leltek a szakemberek. A két vezér eredetileg a Halászbástyánál állt, ám a II. világháborúban megsérültek, kijavításuk helyett másolataikkal pótolták őket. Ugyancsak a pinceszint törmelékei közül került elő két feliratos gránittábla-töredék. Az egyiken a Vöröskereszt Egylet központi igazgatóságának névsora olvasható 1902-ből, a másikon pedig a jótékonysági szervezet legfőbb védnökeinek nevei láthatók. Feltehetően a II. világháború során sérültek meg a táblák, s kerültek a pincerendszerbe a törmelékkel együtt egy belövés következtében.