A régészek mellett az amatőr kincskeresőket is izgatja, hogy milyen régiségeket rejtenek a budai Vár alatt található pincerendszerek. Sokan keresték, kutatták a csupán a mendemondákban létező titkos alagutakat is az ott elrejtett kincsek reményében. Ismét egy izgalmas történet a Nemzeti Hauszmann Program keretében.
1914-ben például a Pesti Hírlap írta meg, hogy a feltételezések szerint valamikor a mai Naphegy és a Budavári Királyi Palota között létezett egy titkos alagút. A lap szerint a középkorban a Naphegyen pompás kertek álltak, az udvarhoz köthető előkelőségek is ott időztek. Mátyás királynak több kertje is volt, az egyik például a mai Városliget területén, a másikról pedig Antonio Bonfini, a híres itáliai történetíró is szót ejtett. Ez a vár alatti szomszédos völgyben volt, egy csodás, márványból készült házzal és ahogy Bonfini írta, „föld alatti utakkal”.
1929-ben egy idős ember állította az egyik újságnak, hogy ő még gyerekként látta annak a hárshegyi présháznak a bejáratát, amelyből egy titkos alagút egészen a budai Várig vezetett, s azt is elmondta, neki úgy mesélték, hogy ezen keresztül oldották meg a várvédők az élelmezést.
A legendagyártás később sem csitult, a Magyar Nemzet 1966-ban vetette papírra, hogy
Egy Visegrádon élő férfi azt is tudni vélte, mérhetetlen kincs lapul a beomlott, befalazott járatokban, s a kincsről a törökök is tudnak, sőt, náluk a régi térképek is megvannak, bejelölve, hogy a Budáról menekülő törökök hol rejtették el kilószám az aranyat és ezüstöt, a méregdrága ékszerekről már nem is beszélve.
A korábbi évszázadokban az is elterjedt, hogy a budai Vár a Margitszigettel is összeköttetésben áll egy titkos alagútnak köszönhetően, de ennek sem találták nyomát a szakemberek.
A budai Vár házai alatt húzódó, olykor többszintes pincerendszer már jobban ismert a régészek előtt, ám a misztikum itt is tetten érhető. Amikor ugyanis a vár egyik kútjában női csontvázakat találtak, elterjedt, hogy a budai pasák a kútba dobatták a megunt háremhölgyeiket.
A Tolnai Világlapja 1930-ban arról írt, hogy
A feltételezések szerint Budavár ostromakor valamelyik török előkelőség ebbe a pincébe rejtette el az asszonyait, ám nem tudott értük menni, a szerencsétlen nők pedig éhen haltak.
Ami kétségtelen, a vár házai alatt ma is megtalálható, az idők során jobbára betemetett sziklapincék leginkább a középkorban épültek. A lakók itt tartották a romlandó ételeket, no meg a boroshordókat, később pedig a török támadások vagy a tűzvészek idején ide bújtak el a családjukkal. Sok esetben az összes értéküket magukkal vitték.
1890-ben még találtak a pincékben elásott kincseket, arany és ezüst ékszerekkel tömött rozsdás kis ládikók kerültek elő a föld mélyéből. Sokan kutattak a pincékben, az amatőr kincskeresőkről pedig a népszerű író, Jókai Mór is megemlékezett a Szegény gazdagok című könyvében. Mint írta, a budai polgárok éjjel-nappal túrták a pince homokját és találtak is, azonban nem kincset, hanem csontvázakat. A hosszú harcok során ugyanis a pincékbe hordták a magatehetetlen sebesülteket. Ha pedig valakinek nem volt hozzátartozója, megesett, hogy a föld mélyén lelte halálát, és évszázadokig ott feküdt háborítatlanul.
Volt, aki direkt üzenetet hagyott az utókornak. Mint például egy török hódoltság alatt a Szentháromság-szobor alatti kazamatában raboskodó férfi, egy bizonyos Veber Mátyás, aki egy emléktáblát vésett az utókornak.
Mint kiderült, az Úri utca 3. szám alatt lakó tizenéves Petik István 1902-ben tűnt el nyomtalanul, a postatisztként dolgozó édesapja hiába kerestette égen-földön. Aztán a detektívek számára összeállt a kép. Eszükbe jutott, hogy évtizedekkel korábban volt egy rémes történet a fővárosban. Egy bizonyos Rumpf Nepomuk János nevű bajor vándornyomdász elrabolt és egy pesti nyomda alagsorában megölt egy 12 éves kislányt.
Fotó: Magyar Filmiroda
A nyomozók utólag azt is kiderítették, hogy a férfi a budai Vár mellett lakott, s meglehet, a Kapisztrán utcai nyomdában is dolgozott akkoriban. A férfi a kislány megölése után külföldre szökött, és öngyilkos lett, így sosem derül ki, hogy ő volt-e a fiatal Petik István gyilkosa.
A bűntény tehát rejtély maradt, mint ahogy az is az a mai napig, hogy volt-e valaha Visegrád és a budai Vár között titkos alagút? Ezzel kapcsolatban a századelőn egy régész a következőket mondta egy újságírónak.
„Tetszik tudni, hogy hol van az a titokzatos alagút? Csak is egy helyen: az amatőr kincskeresők fejében…”
Az érdekfeszítő, inspiráló vitával tarkított beszélgetés során az archeogenetika szerepe, a magyar identitás fogalma, és a kettős honfoglalás elmélete is szóba került.
A mongol kutató úgy véli, az eredmények fontosak lesznek a mongolok, az európai hunok, a magyarok ősei, valamint a mai mongolok közötti genetikai kapcsolat és rokonság meghatározásában.
Zrednai János érsek óriási szellemi befolyása vitán felül áll, szívügyének tekintette a hódító oszmánokkal szembeni háborút, és Mátyás királlyal is emiatt került végzetes konfliktusba.
A Jagelló király kezében tartotta az ország irányítását, megőrizte a területi integritást, és uralma alatt egyetlen ellene szervezett felkelésről sem tudunk, de Mohács miatt bűnbakot kellett találni.
Hunyadi fia, Mátyás király bátyja katonaember volt, ám nem örökölte apja megalkuvást nem ismerő természetét. Közreműködött Cillei likvidálásában, majd őt is elérte a végzete.
A nagy vihart kavaró tanulmányban a honfoglaló minták helyett neolitikus egyéneket vizsgáltak, pedig Árpád magyarjainak nincs közvetlen genetikai kapcsolata a neolitikus Kárpát-medencei lakossággal.
Egy világszerte tapasztalható leminősítési hullám kellős közepén Magyarország továbbra is megkapta a hitelminősítők bizalmát.
Egyes édességek és nassolnivalók is kisebb kiszerelésben kaphatók, de ezt jelezniük kell az üzleteknek.
