Hogyan töltötte a mindennapjait a budai Várban időző Erzsébet királyné? Újabb izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.
A korabeli lapok részletesen feljegyezték Sisi napirendjét, amely nem csak akkor volt érvényben, ha a bécsi udvarban időzött, akkor is, amikor Gödöllőn vagy éppen a budai Várban pihent. Ezek szerint a királyné általában 7 órakor kelt, s reggelre egy csésze teát vagy kávét ivott a hálószobájában. Majd megfürdött, megfésülték a haját, aztán sétára indult. Így tett a budai Várban is. Azt is feljegyezték a krónikák, hogy a villásreggelijét rendszeresen tíz óra tájban fogyasztotta el, amely általában erős húslevesből állt.
„Ezt a levest sajátságos módon készítik. Henger alakú, szűrőként keresztüllyuggatott ezüst szelencébe nagyobb mennyiségű marhahúst sajtolnak bele és ezt a szelencét forró vízzel telt edénybe helyezik” – írta meg a receptet a Pesti Napló.
Erzsébet királynéról köztudott volt, hogy imádott lovagolni, Gödöllőről indulva sokszor bejárta a környéket. Képes volt egyhuzamban öt-hat órát is a hátason tölteni, s ez alatt csupán egy-egy csokoládét és cukorkát fogyasztott. Sokszor kézimunkázott vagy olvasott, s
A korabeli lapokból az is kiderült, az udvari étkezések nem tartottak sokáig, Ferenc Józsefet ugyanis untatták a hosszúra nyúlt ebédek, vacsorák. Erzsébet királyné aztán az este kilenckor elfogyasztott tea után tért nyugovóra.
Sokszor nem lehetett tudni, hogy mikor érkezik Gödöllőre vagy Budára, hiszen ha éppen nem Bécsben időzött, bejárta a kontinens elegáns fürdőit. Imádott elvegyülni az emberek között, Magyarországon is sokszor inkognitóban sétált a budai hegyekben. 1887-ben megírta a Pesti Napló: „Sétái közben gyakran találkozik földmívesekkel, akik nem is sejtik, hogy a deli termetű úrnő, ki köszönésüket oly nyájasan viszonozza, Magyarország királynéja.”
Egy kedves történetről is beszámoltak az újságok 1885-ben, amikor Sisi éppen Amszterdamban tért be egy boltba olyan viseletben, amely nem utalt arra, hogy az illető hölgy maga a királyné. Egy nagy bábút vett, miközben azt mondta, „ez az unokám számára lesz”. A boltos nem tudta kivel van dolga és így szólt:
A királyné mosolygott és így szólt: „Sőt, többszörös nagymama vagyok és, hogy erről meggyőzzem, legközelebb ismét veszek önnél ajándékot Gizella, bajor hercegnő gyermekei számára”. A kereskedő csak ekkor ismerte fel a királynét és egyből bocsánatot kért a vakmerőségéért. „Ön udvarias volt és nem vakmerő” – mondta erre Erzsébet királyné.
És, hogy milyen élet lehetett a budai Várban, amikor a király és a királyné is ott időzött? Erről tanúskodik egy 1885 januárjában megjelent cikk: „Este nyolc órakor már zsúfolásig telve voltak a királyi vár dísztermei. Ragyogó díszmagyar ruhák s katonai egyenruhák fénylettek a száz és száz gyertya és csillár fényénél.”
Sisi szerette a budai Várat, különösen a kertek és a kilátás ejtette rabul. 1887-ben például megírta a Pesti Napló, hogy „a királyné valamivel később kel, mint a király. Néha böjti misét hallgat, s aztán hosszabban sétál a várkertben, látcsővel gyönyörködve az onnét nyíló festői látványban. Minden délután kikocsikázik a budai hegyek közé s ott kocsijáról leszállva, egy udvarhölgy kíséretében órák hosszat gyalogol. A királyné egészségügyi sétái ezek, melyeket azóta tesz, mióta orvosi tanácsra legkedvesebb sportjával, a lovaglással felhagyott.”
Amikor a királyi udvar a budai Várba érkezett, mindig nagy volt a nyüzsgés.
„Erzsébet királyné holnap 1 óra 40 perckor érkezik Bécsből. Holnap jön Rudolf trónörökös is Abbáziából és József főherceg Fiuméből. A palota udvarán egymást érik a szállító kocsik, különféle, az udvartartáshoz szükséges rakománnyal. Az egyik udvari szállító például orosz és norvég hó- és nyírfajdokat hozott nagy mennyiségben” – számoltak be az előkészületekről az újságok.
Azt is megtudhatták az olvasók 1894-ben, hogy Erzsébet királyné teljes inkognitóban, kíséret nélkül a Mátyás-templomba ment és az egyik utolsó padban helyet foglalva, csendesen imádkozott. A királyné, akit senki nem ismert fel, végighallgatta a misét és aztán megszemlélt mindent az újonnan restaurált templomban.
Három évvel később pedig egy újabb kulisszatitokkal lettek gazdagabbak az olvasók, az egyik írásból kiderült: „A királyné legfőbb tápláléka ma is a tej. A királyné számára legutóbb is négy szép tehenet hoztak Budára a gödöllői uradalomból. Őfelsége maga is el szokott látogatni a tehénistállóba egy pohár frissen fejt tejre.”
A többi sajnos ismert. 1898-ban egy őrült olasz anarchista meggyilkolta Erzsébet királynét, amely után gyászba borult a Monarchia. Csupán 60 éves volt mikor meghalt. Nyugodj békében, Sisi!
***
A Budai Várséták tematikus vezetésein többet is megtudhat Sisi életéről, miközben sétavezetők kíséretében járhatja be Erzsébet királyné kedvenc helyeit a Várkert Bazárban és a Budavári Palota egykori királyi kertjeiben. A Sisi, Magyarország szerelmese című sétáról, és további tematikus vezetésekről itt olvashat bővebben.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
