A Kaszásdűlői lakótelep 5-11. számú háztömbjének csaknem 90 lakója írta alá azt a petíciót, amelynek lényege a tiltakozás költségeik megnövekedése miatt. Óbuda-Békásmegyen ugyanis olyan rendeletmódosítás történt, melynek következtében átlagosan tízezer forinttal megnövekedett az önkormányzati tulajdonú lakást középkategóriásan bérlők terhe, amelynek fejében az önkormányzati tulajdonú lakásban lakhatnak.
Olyan rétegről van szó, amely ugyan nem szociális alapon jutott önkormányzati lakáshoz, de zömében mégis kispénzű, illetve kisnyugdíjas. Ők azok, akik például sosem tudtak élni a Kádár-korszakban hosszú várakozás után kiutalt lakótelepi lakás később meghirdetett megvásárlási akcióival.
Vártak a méltányosságra
„Azt érzem, mintha úgy gondolkodnának az önkormányzatnál, hogy hetven körül már dögöljenek meg az emberek” – mondja a Mandinernek egy neve elhallgatását kérő kisnyugdíjas, tartósan beteg hölgy, aki férjével együtt összesen 210 ezer forint nyugdíjból próbál élni. „Az én zsebemben kotorásznának, hogy a szívgyógyszerem, az inzulinom, vagy akármelyik gyógyszeremet emiatt ne tudjam kiváltani? A férjemmel mind a ketten cukrosak vagyunk, 50 ezret hagyunk havonta csak a gyógyszertárban. A vírus óta az árak nagyon fölmentek, a diétás élelmiszerárak is, eleve nagyon nehéz ezt beosztani.”
Az idős nőnek a 37 600 forintos eddigi önkormányzati lakbér mellé áprilistól további 9200-at kellene befizetnie,
a közös költség alapösszegét, miközben ott a 40 ezres rezsi is. „Nem fizettem ki az elmúlt hónapokban ezt a többletköltséget, csak a régi lakbért. Vártuk, hogy a polgármester méltányosságot gyakorol. Én is aláírtam a petíciót, amit a Kaszásdűlő 5, 7, 9,11. lépcsőházak szinte minden bérlője, reménykedtünk, de hiába. Most vannak közöttünk, akik meghátráltak, azt mondják, inkább esznek üres paprikáskrumplit, egyebeket, hogy befizessék az emelt összeget, amit kér a polgármester, mert nem szeretnének bajt maguknak. De miért kell félni?”
Az asszony különben ledolgozta valaha a negyven évet, Kőbányai Könnyűfémipari Művek, Országos Söripari Vállalat, Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat, KÖJÁL – 37 éve, azaz 1983 óta laknak itt, bár még 1976-ban adták be a lakásigénylésüket. 1992 körül csaknem meg tudták volna vásárolni az ingatlant, de a nagyobbik fiukat fizetős főiskolán taníttatták, így arra kellett a pénz. A kisnyugdíjas hölgy azt is elmondta, múlt év vége felé olyan kiadásaik lettek, amelyekre nem számítottak, mindketten három hétre kórházba kerültek. Lakástámogatási támogatást kértek, de azzal utasították el őket a hivatalban, hogy nem elég alacsony a nyugdíjjövedelmük.