Hoepfner Guido: a budai Várban is csodákat alkotott a sokoldalú építész

Hoepfner Guido 1868-ban született egy gazdag felvidéki szász családban, méghozzá Szepesváralján. Tehetős volt a família, hiszen az édesapja a helyi hitelbank és takarékpénztár igazgatójaként dolgozott. A fiatal Hoepfner a meseszép, középkori épületekben gazdag Lőcsén járt gimnáziumba. Szerette ezeket az épületeket, ám a budapesti Műegyetemre mégis a gépészkarra jelentkezett. Aztán hamar ráébredt, valójában az építészet az ő világa, s átjelentkezett az építészmérnöki karra.

Az egyetem elvégzése után több jeles tervvel jelentkezett, Szabadkán templomot, Temesváron a vasútállomás épületét tervezte meg nagy sikerrel.

Olyannyira, hogy bevonta a Királyi Lovarda, a királyi és főhercegi istálló, a Habsburg lépcső, a Magyar parasztház és a Várkerti pálmaház megtervezésébe. Hoepfner Guido csodákat alkotott, nem véletlen, hogy 1906-ban a Ferenc József-rend lovagkeresztjét vehette át.

Hoepfner a szűkebb hazájában is szép épületeket tervezhetett: neki köszönhetjük például az ótátrafüredi Nagyszállót, a tátralomnici Palota Szállót, a Csorba tónál található Nagyszállót is. A budai Várban a historizmus jegyében tervezett, ezeknél a szállodáknál viszont már pompásan ötvözte a historizmust például a szecesszióval.

Karrierje felfelé ívelt, a magánéletében viszont komoly válságot kellett megélnie 1901 februárjában. Ekkor már kilenc éve élt együtt a feleségével, Fleischer Mariskával, s már a közös gyermekük, Edith is megszületett. A család a Soroksári utca 5. szám alatt, a Rotter-féle ház harmadik emeletén lakott ekkortájt. A gyászos napon a felesége reggel felkelt, átsétált a szalonba, és egy vadászkéssel tüdőn döfte magát. Percek alatt meghalt. Mikor Hoepfner Guido rátalált, még élt az asszony, aki ekkora már rádöbbent, hogy mit tett és kétségbeesetten csak azt rebegte:

Mint utóbb kiderült, az ekkor már közismert építész felesége ideggyengesége korábban is megkeserítette az életüket, két évvel a tragikus eset előtt mérget ivott, de akkor sikerült megmenteni az életét.

Hoepfner Guido magára maradt az első elemibe járó kislányával, akinek mindent megadott, mellette pedig az építészetbe menekült. Összeállt egy másik tehetséges és szenvedélyes építésszel, Györgyi Gézával, s pompás épületeket terveztek együtt. Bérházakat, villákat álmodtak meg közösen Budapesten, Hoepfner pedig egyre több városfejlesztési feladatot kapott.

Őt bízták meg az Andrássy út torkolatának városrendezésével, majd az Erzsébet sugárút fejlesztésével. 1912-ben királyi tanácsos lett, amit a korabeli lapok szerint azért érdemelt ki, mert

A kiváló építész később az Országos Középítkezési Tanács tagja lett, majd egyre magasabbra kapaszkodott a mérnöki ranglétrán. Végül 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnökének választották, 1932-től pedig a magyar Parlament felsőházának tagja lett.

Hoepfner Guido életműve pazar, ám sajnos sok épület súlyosan megsérült vagy megsemmisült az idők során, sokat pedig úgy építettek át, hogy elvesztette a varázsát. A budai Várban tervezett épületek is jobbára megsemmisültek vagy súlyosan megrongálódtak a II. világháború alatt, ám most az elmúlt több mint 100 év legjelentősebb budavári fejlesztési programjában, a Nemzeti Hauszmann Program keretében eredeti tervek alapján

A régi pompájában tündöklő épületet a Csikós udvar megújítása, akadálymentesítése és tereprendezése után, 2021 második felében már mindenki megcsodálhatja.

A neves építész később újraházasodott, Pasaréten élt a családjával a saját tervezésű villájában és végül 1945 februárjában, nem sokkal a II. világháború vége előtt aludt el örökre, 76 esztendős korában.