Mint utóbb kiderült, az ekkor már közismert építész felesége ideggyengesége korábban is megkeserítette az életüket, két évvel a tragikus eset előtt mérget ivott, de akkor sikerült megmenteni az életét.
Hoepfner Guido magára maradt az első elemibe járó kislányával, akinek mindent megadott, mellette pedig az építészetbe menekült. Összeállt egy másik tehetséges és szenvedélyes építésszel, Györgyi Gézával, s pompás épületeket terveztek együtt. Bérházakat, villákat álmodtak meg közösen Budapesten, Hoepfner pedig egyre több városfejlesztési feladatot kapott.
Őt bízták meg az Andrássy út torkolatának városrendezésével, majd az Erzsébet sugárút fejlesztésével. 1912-ben királyi tanácsos lett, amit a korabeli lapok szerint azért érdemelt ki, mert
megálmodta az első balatoni gyermekszanatóriumot, ráadásul a tervezésért egyetlen fillér honoráriumot sem kért.
A kiváló építész később az Országos Középítkezési Tanács tagja lett, majd egyre magasabbra kapaszkodott a mérnöki ranglétrán. Végül 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnökének választották, 1932-től pedig a magyar Parlament felsőházának tagja lett.