Kevesen múlt, hogy Hauszmann Alajos, a Budavári Palota átépítésével megbízott legendás építész egy eltévedt golyó áldozata legyen. Mindez Hauszmann naplójából derült ki, amely 1997-ben jelent meg nyomtatásban.
Újabb izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán.
Hauszmann Alajos halálközeli élményére 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején került sor. Június 24-én Hauszmann éppen otthon volt a Döbrentei utca 10. szám alatt, az általa tervezett pompás háromemeletes palotában és a híres portréfestővel, Jendrassik Jenővel beszélgetett, amikor közbeszólt a történelem. Éppen ezekben a pillanatokban három páncélozott hajó kezdte lőni a pesti rakparton álló Hungária szállót, amely akkoriban a Tanácsköztársaság vezetőinek bázisa volt – a kommunisták egyszerűen kisajátították maguknak az elegáns hotelt, amelyet Szovjetháznak neveztek el.
Az akció nem maradt válasz nélkül, a vörös katonák gépfegyverekkel viszonozták a támadást. A pesti rakpartról leadott lövések a budai oldalon sétáló vétlen emberek életét is kioltották, és sok golyó a házak falába fúródott. Hauszmann a lövéseket hallva, a beszélgetést félbehagyva az ablakhoz lépett, hogy bezárja a spalettákat, amikor egy golyó néhány centivel a feje felett süvített el s fúródott a szoba falába. Így írt erről a naplójában az akkor 72 éves építész:
A naplóból az is kiderült, hogy a felesége, Mariette is veszélyben volt, hiszen az ő hálószobájának a falába is egy eltévedt golyó fúródott.
Nem neki szánták a golyót, bár ha nem bukik meg a proletárdiktatúra, könnyen lehet, hogy az életére törtek volna. Hauszmann maga írja a naplójában, hogy csak utólag, a Tanácsköztársaság bukása után tudta meg, szerepelt a neve egy listán, amelyre azok kerültek, akiket augusztus végén akartak elszámoltatni, eltüntetni Kun Béláék.
Azért tartották a rendszer ellenségének, mert a kommunisták szerint a „népnek verejtékével szerzett garasait a Királyi Palota építésére pazaroltam”. Naplójában írta Hauszmann, hogy azt sem bocsátották meg a vörösök, hogy
„Gazságnak nyilvánítottam azt a merényletet, hogy a Királyi Palota kupoláján lévő magyar koronát, amelyet mint nemzetünk ezeréves alkotmányának szimbólumát minden hazafi szentnek tart, beszennyezték azzal, hogy vörös sapkával takarták le.”
A kiváló építész persze tudta, hogy veszélyben van, ennek volt jele, hogy június 9-én a kommunisták köztulajdonba vették azt a palotát, amelyet még ő tervezett és építtetett, s csak úgy maradhatott ott, hogy nem kevés lakbért kellett fizetnie. A saját lakásáért.
Nem véletlen, hogy a legendás tervező a Tanácsköztársaság végnapjait már a Velencei tónál található kastélyban töltötte a családjával, amely a fia, Jenő nevén volt. A nyíltan proletárdiktatúra-ellenes Hauszmann aztán néhány nappal később boldogan jegyezte fel a naplójában: „A kommunizmus megszűnt”.
És ha már a velencei kastély. Hauszmann emberségére jellemző, hogy az I. világháború alatt egy minikórházat alakított ki a kastély vendégházában. Nem kérte rá senki, ő gondolta így. Három szobát alakítottak át a háborús sebesültek fogadására, az ápolói szolgálat megszervezését pedig a felesége vállalta. Hauszmann meg is indokolta, miért érezte szükségét a magánkórháznak:
Az építész anyagilag is támogatta a háború elszenvedőit, pénzt adott a sebesültek ápolására, a csonka családok megsegítésére, pénzt adott a Vöröskeresztnek is, de még a képzőművészeknek is segélyt nyújtott.
Hauszmann Alajos végül 1926-ban, 79 éves korában aludt el örökre. A fentiekből is kiderül, nem csupán építészként, emberként is méltó arra, hogy a budai Vár megújítására életre hívott program az ő nevét hirdesse.
Címlapkép: Fotó: Fortepan/Péchy László
Van mire büszkének lenni a magyaroknak, a székelyek megérdemelnék az autonómiát, Ukrajna felvétele az EU-ba pedig igazi arculcsapás lenne. Dunai Jánossal a Brain Bar fesztiválon beszélgettünk.
A Fidesz a garancia, és mi garantáljuk azt, hogy Magyarország biztonságos ország marad.
És nem mellesleg önmagunkért. Másodszor: mert ezzel kiegészítjük és megerősítjük a családot összetartó szálakat.
A történelmi folyóirat októberi számából kiderül, Trianon miért nem egy önmagában álló esemény volt, hanem tragédiák sorozata.
Az osztrák hatóságok tiltották és tűrték is, a román kommunisták tűrték, de akadályozták a megemlékezéseket. Rákosi és Kádár felhasználták az aradi vértanúk emlékét, de az inkább ellenük dolgozott. A kivégzéseket éltető tradicionalisták pedig mindig is szubkultúra voltak.
A hívő ember számára a szentség a Teremtő megnyilvánulása, a teremtő istenség jelenlétének a megérzése, átélése. Ehhez elegendő lehet egy darab kő a jeruzsálemi Golgotáról, egy durván összetákolt fakereszt.
A Ferencváros veretlen az alapszakaszban.
Deák Dániel szerint a vége mindig ugyanaz: az aktuális messiással együtt elbuknak.
