A Kommentár folyóirat legújabb, 2020/2. számának témája a nemzeti összetartozás. Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese „Tíz tézis Trianonról” című írásában fogalmazott meg állításokat a nemzeti tragédia kapcsán: „Trianon egymagában áll a magyar történelemben: gyászos 20. századunk, a száz év magyar magány bevezetője. Akármerre fordulunk, akárhová nyúlunk, nem kerülhetjük meg, hogy foglalkozzunk vele. A századik évfordulón érdemes számvetést készítenünk” – kezdi írását.
Miskolczy Ambrus történész, az MTA doktora „Trianon ürügyén. Széljegyzetek Andrásfalvy Bertalan intéseihez” című írásában fejti ki, hogy
Trianon immár száz éve alakítja képzeletvilágunkat.
„És okkal, hiszen sok nyomorúságunk kútfője. Több-kevesebb sikerrel nyomozzuk konjunkturális és strukturális okait. Ez természetes, a baj az, ha meg is találjuk őket. A tudományban ugyanis nincs igazság, csak igazságkeresés. Trianon is erre int.”
„A jobboldali törzsszövetség” című esszéjében Pogrányi Lovas Miklós filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója arról ír: „A jobboldali ember (…) szövetségben gondolkodik. Tudja, hogy sokan osztják alapvető nézeteit, érzületeit, de tisztában van a vélemények sokszínűségével is. Tudomásul veszi, hogy a jobboldalon vannak olyan szereplők, akikkel véleményük sok tekintetben szöges ellentétben áll, ám e különbségeket a kapun belül kell tartani, mert nem veszélyeztethetik az alapvető célok elérését. Ennek megfelelően a hosszú távon tervező jobboldali politikus akkor jár el helyesen, ha dominanciára tör, ám mégsem törekszik kizárólagosságra: értékként tekint a vélemények sokszínűségére, egészen addig, ameddig az nem fenyegeti a közösség egészét.”