Az állam nem tekintheti állampolgárait gyerekeknek – írja John C. Hulsman. A neves amerikai külpolitikai stratéga leszögezi: „Az élet teli van kockázatokkal, és ilyen is marad. Ez nem ürügy arra, hogy ne éljük tovább”. Korona-gondolatok sorozatunk újabb szemléje!
John C. Hulsman széles körben elismert amerikai külpolitikai stratéga, aki az Atlanti Tanácsnál, a Konrad Adenauer Alapítvány német-amerikai stratégiai csoportjánál, az amerikai Képviselőház Nemzetközi Kapcsolatokért felelős Bizottságánál volt tanácsadói pozícióban, és több olasz diplomáciai kutatóintézet munkatársa volt. Tanított a Johns Hopkins Egyetemen, de dolgozott a Heritage Alapítványnak és a National Interestnek is. A CEPA felügyelőbizottságának tagja. 1996-ban doktorált nemzetközi kapcsolatokból a St. Andrews Egyetemen, Skóciában.
***
„A valóság figyelembevételének megtagadása, bármilyen okból történjék is, katasztrofális következményekkel jár” – ezzel az Ayn Rand-idézettel indítja publicisztikáját Hulsman. A világ mai valóságát párhuzamosan két démonnal folytatott küzdelemként írja le: „az 1918-20-as, 30-50 millió embert meggyilkoló spanyolnáthához hasonló járvány kialakulásának Szküllájával és a globális gazdasági válság Kharübdiszével” van dolgunk Hulsman szerint.
A küzdelem párhuzamos és kiegyensúlyozott voltát Hulsman létfontosságúnak tartja, hiszen
„Mindazoknak, akik a baloldalon azon nyavalyognak, hogy az emberéletet nem szabad beárazni, halvány segédfogalmuk sincs arról, hogy milyen hatással lesz évtizedekig mindenkire a világon a globális válság” – figyelmeztet Hulsman, és úgy fogalmaz, „a filozófiai egyensúly ideje jött el, az Isten szerelmére!”
John C. Hulsman
Az amerikai stratéga rámutat arra, hogy a járványgörbe ellaposítására szolgáló karantén további fenntartása, amelyet néhányak perverz módon élveznek és a csőd szélén táncoló kormányokkal hónapokig finanszíroztatni akarnak, „a dekadens romlás receptje és az élet működésének alapvető félreértése”.
Kifejti: az Egyesült Államok évi negyvenezer áldozatot követelő közúti balesetei sem riasztanak el senkit a vezetéstől, és bár több, mint 235 ezer ember kerül az amerikai sürgősségi osztályokra fürdőszobai balesetek miatt, a szerző továbbra sem fél zuhanyozni.
„Az élet teli van kockázatokkal, és ilyen is marad. Ez nem ürügy arra, hogy ne éljük tovább, és ezzel gazdaságilag tönkretegyük mindannyiunk jelen és jövendő álmait. A karanténoknak véget kell érniük, mégpedig hamar, akkor is, ha a fertőzésszámok felszöknek” – int Hulsman.
Hulsman kiemeli azt is, hogy
„Rendkívül antidemokratikus, szinte megvető hangnemben hallottam európai vezetőket beszélni saját polgáraikról és arról, hogy a jogaikat csak akkor adják majd vissza nekik, ha »rendesen viselkednek«” – írja a szerző, majd ismétlő órákat javasol ezen vezetőknek a locke-i alapelvekre épülő demokratikus kormányzásból.
„Ahogy Thomas Jefferson oly ékesszólón megfogalmazta: egy demokráciában a jogok elidegeníthetetlenek – nem lehet őket senkinek odaadni és nem szabad őket elvenni sem” – összegez Hulsman.
„Túl sokat emlegetjük az államot másodrendű nevelőnőként” – véli a stratéga, zárásul megjegyezve: „Legfőbb ideje, hogy az elitek újraolvassák Jeffersont vagy az emberi jogokról szóló francia deklarációkat”.
***
A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.
Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah Harari, Alain Finkielkraut, Douglas Murray, Slavoj Žižek, Francis Fukuyama, Henry Kissinger, Michel Houellebecq, Jakob Augstein és Bernard-Henri Lévy gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!
„A német feldolgozóipar zsugorodik, eközben a hozzá kapcsolódó magyar bővül – ez élesen mutatja, hogy a magyar konnektivitási stratégia működik” – mondja lapunknak az ír közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója. Kifizetődő közvetítő államnak lenni a Kelet és a Nyugat között? Milyen mozgástere lesz Magyarországnak a multipoláris világrendben? Interjúnk.
Megbecsülésre méltó, világszerte irigyelt regionális integráció részei lettünk, de van még mit elfoglalni. Brüsszelt, vagy legalább a méltó helyünket benne. Kohán Mátyás írása.
Nem lettünk még szegényebbek náluk, bármit is ír vagy sugall a balos sajtó. Nézzük, mi maradt ki az elemzésükből!
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
Márciusban ismét növekedett a vendégéjszakák száma Magyarország minden régiójában. A turizmust jellemzően az Európából érkező vendégek hajtották, de érdemben nőtt a belföldi vendégéjszakák száma is. Ezek a tendenciák hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez.
Miként lehet az otthonszülés élményét a kórház falain belülre vinni? Mire van szüksége egy kismamának a háborítatlan szüléshez? Rövid- és hosszútávon milyen eredményeket várnak az átalakítástól? Többek között ezekről kérdeztük a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkárságát.
Véres események színtere lett ismét a kaliforniai UCLA egyetem: a kampusz udvarán felállított sátortábort megtámadták az Izraellel szimpatizáló tüntetők.
A pártelnök szerint a Fidesz a múlt, Magyar Péter a jelen és a 2RK pedig a jövő.
